
Téli fülőke
Fotó: Lukas Large, FLICKR, CC BY 2.0
A legtöbb ember nehezen hiszi el, hogy télen is szoktunk gombászni, és ízletes gombákat begyűjteni. Igaz, hogy szűkösebb a felhozatal, de akad még néhány gombafaj, amely kimondottan ilyenkor örvendezteti meg a gombászokat.
2025. november 27., 18:132025. november 27., 18:13
Az előzőekben bemutatott kései laskagomba mellett lassan szezonja kezd lenni a téli fülőkéknek és a fagyálló csigagombáknak is. Ismerkedjünk meg ezekkel a fajokkal, hátha szerencsénk lesz hozzájuk!
A téli fülőke (Flammulina velutipes) az egyik ősztől tavaszig előforduló gombánk, havas teleken is lehet gyűjteni. A lombhullató fák tuskóin, de élő és legyengült fák tövében, metszése vagy odvasodása mentén is előfordul. Farontó gomba, éltében is megtámadhatja a fákat, nem csak korhadékot bont szelíden.
Téli fülőke
Fotó: Wolfgang Wollschweber, FLICKR, CC BY 2.0
Kalapja okkersárga vagy élénksárga, középen sötétebb színű. Domború fiatalon, majd később ellaposodik kicsit. Felülete csupasz és ragadós, főleg esős és párás időben. Nagyon fiatalon fehéresek a lemezek, később halványsárgák, majd idősödve krémszínűre váltanak. Tönkje vékony, de rostos és szívós, felülete bársonyos. Színe a kalaphoz közel sárgás, lefelé barnul, a tövében nagyon gyakran sötétbarnás, feketés. Fontos határozóbélyege, ezt alaposan meg kell figyelni. Csak a kalapokat érdemes gyűjteni, a tönk túl rostos és nem jól emészthető.
Téli fülőke lemezei és tönkje
Fotó: Bernard Spragg. NZ, FLICKR, CC BY 2.0
Kis méretű gombának számít, de csoportosan fejlődik, sok-sok termőtestet hoz egymáshoz közel. Illata halra emlékeztető, kissé heringes. Hőkezelést követően ez elillan, így nem kellemetlen fogyasztani. Jó ízűnek számít, én kimondottan kedvelem, főleg a téli gombahiányos időszakban igazi csemege. A megtalálásához menjünk közel a tuskókhoz, és járjuk körbe, korhadó és idős fák törzsét is érdemes átvizsgálni alaposan.
Enoki gomba
Fotó: Mary Shattock, FLICKR, CC BY 2.0
Termesztett gombaként, enoki néven ismerős lehet azoknak, akik szeretik az ázsiai konyhát. Régen azonos fajként kezelték a termesztett és vadon élő formát, de napjainkban külön fajnak tekintik az enokit (Flammulina filiformis), így közeli rokonfajként van jelenleg besorolva. A környezeti tényezők manipulálása miatt más a megjelenése a vadontermőhöz képest. Hófehér az egész gomba, hosszú tönkű és apró, ki nem nyílt kalapjai vannak. Ennek érdekében sötétben termesztik, magas páratartalom és CO₂-szint mellett. Íze enyhe, kissé édeskés. Nagyon közkedvelt gombának számít, nagyobb áruházakban szezonálisan Romániában is lehet vásárolni belőle.
A gomba kalapjának nyálkássága nem feltétlen kellemes az ételben, emiatt érdemes a nagyobb példányok kalapbőrét óvatosan lehúzni. A kicsikről én papírtörlővel szoktam gyengéden ledörzsölni, majd párszor átöblítem langyos vízben. Van, aki lisztezni szokta, és úgy dörzsölgeti le kevéske vízzel. A blansírozás kicsit ront az állagán, én emiatt inkább szánok rá egy kicsi időt, és előkészítem. Ha eleve főzni fogjuk, akkor lehet blansírozva is eltávolítani a nyálkát, és elönteni a levet, majd leszűrve hozzáadni például leveshez. Sütve számomra nagyobb ízélmény, de sokféle étel készíthető belőle. Lepirítva kerülhet rizottóba, pizza és tésztás ételek feltétjeként is ízletes. Tehetjük önmagában, de vegyesen más gombákkal is ragukba, tokányba és gombapaprikásba is. Kirántva is érdemes kipróbálni, kis mérete miatt érdemes a kalapokat saslikpálcára vagy fogpiszkálóra feltűzni egymás mellé, és így panírozni.
Sárga kénvirággomba - mérgező
Fotó: Pexels
Összetéveszthető több veszélyes gombafajjal is, emiatt nagyon odafigyelve és alapos határozást követően javasolt csak elfogyasztani. Kérjünk segítséget szükség esetén tematikus csoportokban és szakemberektől. A halálosan mérgező fenyves sisakgomba (Galerina marginata) hasonló megjelenésű gomba, szintén tuskókon növekszik, gyakrabban fenyőféléken, de lombos fák elhalt anyagán is előfordul. A tönköt a legfontosabb megfigyelni: a fenyves sisakgombának fehéren szálazott a tönkje, a téli fülőkének nem ilyen, csak bársonyos és több színű.
Fenyves sisakgomba - halálosan mérgező
Fotó: Sipos Barbara
Hasonlít még a mérgező sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare), szintén hasonló életmódú gomba, telepekben fejlődik, de a kalap színe világosabb és fakóbb sárga árnyalatú, lemezei kénsárgák, később zöldessárgák lesznek. A tönkje is kénsárga, tövénél barnás. A téli fülőke esetében a tönk nagyobb része barnás, sötét árnyalatú. Apró részletekre kell figyelni az alapos gombahatározásnál, és pontosan kell tudni, hogy mit nézünk, és milyen fajoktól kell tudjuk megkülönböztetni, amelyek veszélyesek.
Fagyálló csigagomba
Fotó: Roman Cherednychenko, FLICKR, CC BY 2.0
A fagyálló csigagomba (Hygrophorus hypothejus) megjelenése novemberben és decemberben jellemző, szintén nyálkás kalapú gomba. Vastag nyálkaréteg borítja a kalapját, erről is jól felismerhető. A legtöbb csigagombánk fehéres kalapszínű, de a fagyálló csigagomba sötétbarnás kalapú. A kalap gyakran bemélyedő, kis sötét színű púppal a közepén. A kalap felszínét sötétbarna szálazottság borítja, ez fontos határozóbélyege. A lemezek ritkán állók, ez jellemző a csigagombákra. Színe világossárga vagy krémszínű, és tönkre lefutó, sok féllemezzel. A tönk fehéres és nyálkás, sárgán foltosodó. Nincs különösebben illata, íze is enyhe.
A tűlevelek között szokott többedmagával teremni. Összetéveszthető a szintén ehető olajszínű csigagombával (H. persoonii), de az kimondottan lombhullató erdőkben fordul elő, és kevésbé tűri a hideget. A tönkje alsó részét barnás, gyűrűszerű zónázottság borítja, ha figyelmesek vagyunk, akkor látszanak a különbségek a két faj között.
A gombáról a nyálkásságot a téli fülőkéhez hasonló módon érdemes eltávolítani, de van, aki kimondottan a csúszós állaga miatt kedveli. Én nem vagyok oda a nyálkás gombákért, de megfelelően elkészítve jó kiegészítés lehet a téli hónapokban. Íze enyhe, emiatt érdemes fűszerezni, és inkább pirítva kicsit kiszárítani, ha nem kedveljük a csúszós állagát.
Fagyálló csigagomba
Fotó: Lukas Large, FLICKR, CC BY 2.0
A téli gombászásnak van egy különleges hangulata, sokszor ilyenkor már nem a gombák miatt megyünk a természetbe, hanem inkább a mozgás és a kirándulás van a fókuszban. De ezt kiegészítheti egy kis figyelem a gombákra is, így gyűlhet alapanyag egy finom ételhez is. Az igazi gombász télen sem alszik, könnyebb a kosara, de a szeme ugyanúgy mozog, és keresi az ideális élőhelyeket. Plusz motivációnak is hatásos, a téli időszak sokunk számára bekuckózást jelent, de a napi és rendszeres testmozgás fontosságát ilyenkor sem javasolt elfelejteni. Nehezebben mozdulunk ki, de például engem a gombák és a felfedezés iránti vágy nagyon ösztönöz, így amikor a hideghez nincs is kedvem, de a gombák miatt mégis elindulok. Keressünk plusz motivációt, van, aki télen a madarakat szokta figyelni, vagy a hóban rejtőző vadak lábnyomait. Találjuk meg azt, ami kedves a szívünk számára, és a téli nehezebb időszakok könnyebben elviselhetővé válnak általuk.
Az édesburgonya ma már nem egzotikum, hanem a tudatos konyha egyik kedvence: a Dél-Amerikából származó növény történetét, itthoni elérhetőségét és az izgalmasabb édes-sós felhasználási módjait járja körül a Krónika összeállítása.
A mosogatás egy olyan mindennapi konyhai tevékenységünk – sok más házimunkával együtt –, amely akkor válik igazán látványossá, ha elmarad. Bár „jelentéktelen” foglalatosság, mégis sok internetes edukációs tartalom foglalkozik ezzel a témával.
A kicsi, aranyló golyócskák kívül ropogósak, belül pedig izgalmas tölteléket rejtenek. Az arancini a szicíliai konyha remek előétele, utcai fogása, melynek nagy előnye, hogy hamar elkészíthető.
Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.
A hó olvadásával lehetőségünk adódik, hogy vadon termő korai fűszernövényeket gyűjtsünk. Megismerkedünk az érdes vadhagymával, valamint az erdei gyömbérgyökérrel, melynek különleges aromáival sokféle ételt és italt fűszerezhetünk.
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
szóljon hozzá!