
Pünkösd 1988-ban
Fotó: Fortepan / tm
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
2025. november 18., 12:202025. november 18., 12:20
2025. november 19., 19:462025. november 19., 19:46
A kommunizmus éveiben a zarándoklatokat nem nézték jó szemmel. A hatóságok a nagyobb vallási összejöveteleket veszélynek tartották. A Csíksomlyóra indulókat gyakran ellenőrizték, megállították, visszafordították. A falvakban mégis továbbadták egymásnak, mikor lehet elindulni, melyik nap figyelnek kevésbé az utakon, hogyan kell úgy menni, hogy ne keltsen feltűnést. „A buszt gyerektalálkozóra béreltük” – emlékezett vissza Márika néni. Ezt engedték. Így tudták csak kijátszani a tiltást. A csíkszeredai rendezvény valóban létezett, de a legtöbben nem azért mentek oda. A találkozó után kis csoportokban indultak tovább Csíksomlyó felé.
Csíksomlyó csendjében megérzi az ember, hogyan őrizték a hit erejét, még a kommunista korszak legsötétebb napjaiban is
Fotó: Fortepan / Gyöngyi
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – mondja határozottan.
A busz csak egy darabig vitte őket. A sofőr sem akart bajba kerülni, így ott álltak meg, ahol még biztonságos volt, onnan gyalog mentek. A hegy alján sokan várták egymást. Nem beszéltek sokat, inkább csak intettek. Mindenki tudta, hogy óvatosnak kell lenni.
A hegyi út meredek volt. A kövek csúsztak a lábuk alatt. Márika néni szerint akkoriban senki nem panaszkodott. „Fiatalok voltunk, mentünk.”
A templomhoz érve óvatosan nyitották az ajtót. Ha éppen nyitva volt, beléptek és letérdeltek. Ha zárva, akkor kint imádkoztak. A lényeg nem az ajtón múlt. Aki ott volt, tudta, hogy amit tesz, nem hivalkodásból teszi, hanem szükségből. A hit ilyen időkben egyszerűbbé vált: nem kívánt nagy szertartást, elég volt egy sóhaj, egy mozdulat.
Fábián Mária
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
A nagyobb ünnepeken sem mindig lehetett templomban misézni. A papok gyakran udvarokba hívták az embereket. A hívek szétszórva álltak, kisebb csoportokban, nehogy úgy tűnjön, hogy tömeget alkotnak. „Volt egy udvar, régi fák alatt” – emlékezett Márika néni. A pap ott állította fel az oltárt. Az emberek a házak mögül, a kerítések mellől figyeltek. Ha jött valaki idegen, mindenki hallgatott. Ha elment, folytatták az éneket vagy az imát. Az ilyen miséken nem volt hangos prédikáció. A pap is röviden beszélt. A hívők szemében mégis erősebb volt a jelentősége, mint egy díszes ünnepnek. Abból éltek, hogy együtt lehettek.
Fábián Mária férjével és egyik lányával
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Márika néni nem csak az utakat és miséket idézte fel. Mesélt arról is, hogyan éltek otthon. Egyszerű házban laktak, kevés pénzből. A férje sokszor fáradtan jött haza. „De soha nem bántott” – tette hozzá mindig hangsúlyosan.
A nehézségek között is béke volt köztük, a gyerekeket közösen nevelték. Nem emlékezett nagy vitákra. Sokszor mondta: „A hibákat el kell nézni”. A házasság náluk nem nagy szavakon alapult, hanem apró türelmeken. A zarándokutak és a családi élet között nem volt éles határ. Ugyanabból a szelídségből indult minden.
Az elnyomó idők alatt is őrizte a hitét Márika néni, és a tiltás ellenére is elment Csíksomlyóra
Fotó: Fortepan / TM
Ahogy az idő múlt, a tiltások enyhültek, de Márika néni szerint a hit ereje a nehéz években volt a legerősebb. Akkor tanulták meg, milyen az, amikor az ember nem hivalkodhat, nem várhat nagy segítséget, csak csendben bízik.
A hangja nyugodt volt. Nem volt benne sérelem. Csak annak a tudata, hogy mindezt átvészelték, együtt tartották a családot, és a hitük nem gyengült, hanem megerősödött.
Ez a történet lett a sorozatunk zárása: egyszerű élet, csendes kitartás, és egy olyan hit, amelynek nem kellett dísz vagy látvány ahhoz, hogy éljen.

Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”

Kézdikőváron nőtt fel, tízéves volt, amikor a háború elérte őket. Nem könyvből tudja, mit jelent félni, elbújni, elveszíteni, és újra felépíteni a világot. Márika néni mesél – ahogy csak az tud, aki végigélte mindezt.

A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.

A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.

Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
Tusrajzok, amelyek egyszerre idézik a mikroszkóp alatti világot és az ókori mítoszokat. Sárosi Mátyás Zsolt csíkszeredai kiállítása a természet és az ember viszonyát boncolgatja – nyugtalanító pontossággal.
Egy frissen restaurált műtárgyat, Sikó Miklós Bem tábornok című alkotását választotta a Csíki Székely Múzeum a márciusi hónap tárgyává, amellyel egyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe előtt tiszteleg.
Sok szempontból egészséges, de egyáltalán nem mindegy, hogy meddig böjtölünk – vallja dr. Lőrinczi Kincső diabetológus és dietetológus szakorvos. Videónkból kiderül az is, mire érdemes fokozottan odafigyelni, illetve kiknek nem ajánlott a böjtölés.
Fa, fém, filozofikus gondolkodás és karakteres tárgyak: Vass Krisztina számára a dizájn nem trendkövetés, hanem kapcsolatkeresés. Erdélyből indulva épít nemzetközi jelenlétet, tudatosan, mégis nyitottan.
Négyes Járat címmel jelenik meg március 5-én a 4S Street negyedik nagylemeze. Az albumon már közönségkedvenccé vált dalok is szerepelnek – például az Ilyen ez az élet, a Köszi, hogy eljöttél vagy az Erdőben nem jártál.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!