
Pünkösd 1988-ban
Fotó: Fortepan / tm
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
2025. november 18., 12:202025. november 18., 12:20
2025. november 19., 19:462025. november 19., 19:46
A kommunizmus éveiben a zarándoklatokat nem nézték jó szemmel. A hatóságok a nagyobb vallási összejöveteleket veszélynek tartották. A Csíksomlyóra indulókat gyakran ellenőrizték, megállították, visszafordították. A falvakban mégis továbbadták egymásnak, mikor lehet elindulni, melyik nap figyelnek kevésbé az utakon, hogyan kell úgy menni, hogy ne keltsen feltűnést. „A buszt gyerektalálkozóra béreltük” – emlékezett vissza Márika néni. Ezt engedték. Így tudták csak kijátszani a tiltást. A csíkszeredai rendezvény valóban létezett, de a legtöbben nem azért mentek oda. A találkozó után kis csoportokban indultak tovább Csíksomlyó felé.
Csíksomlyó csendjében megérzi az ember, hogyan őrizték a hit erejét, még a kommunista korszak legsötétebb napjaiban is
Fotó: Fortepan / Gyöngyi
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – mondja határozottan.
A busz csak egy darabig vitte őket. A sofőr sem akart bajba kerülni, így ott álltak meg, ahol még biztonságos volt, onnan gyalog mentek. A hegy alján sokan várták egymást. Nem beszéltek sokat, inkább csak intettek. Mindenki tudta, hogy óvatosnak kell lenni.
A hegyi út meredek volt. A kövek csúsztak a lábuk alatt. Márika néni szerint akkoriban senki nem panaszkodott. „Fiatalok voltunk, mentünk.”
A templomhoz érve óvatosan nyitották az ajtót. Ha éppen nyitva volt, beléptek és letérdeltek. Ha zárva, akkor kint imádkoztak. A lényeg nem az ajtón múlt. Aki ott volt, tudta, hogy amit tesz, nem hivalkodásból teszi, hanem szükségből. A hit ilyen időkben egyszerűbbé vált: nem kívánt nagy szertartást, elég volt egy sóhaj, egy mozdulat.
Fábián Mária
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
A nagyobb ünnepeken sem mindig lehetett templomban misézni. A papok gyakran udvarokba hívták az embereket. A hívek szétszórva álltak, kisebb csoportokban, nehogy úgy tűnjön, hogy tömeget alkotnak. „Volt egy udvar, régi fák alatt” – emlékezett Márika néni. A pap ott állította fel az oltárt. Az emberek a házak mögül, a kerítések mellől figyeltek. Ha jött valaki idegen, mindenki hallgatott. Ha elment, folytatták az éneket vagy az imát. Az ilyen miséken nem volt hangos prédikáció. A pap is röviden beszélt. A hívők szemében mégis erősebb volt a jelentősége, mint egy díszes ünnepnek. Abból éltek, hogy együtt lehettek.
Fábián Mária férjével és egyik lányával
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Márika néni nem csak az utakat és miséket idézte fel. Mesélt arról is, hogyan éltek otthon. Egyszerű házban laktak, kevés pénzből. A férje sokszor fáradtan jött haza. „De soha nem bántott” – tette hozzá mindig hangsúlyosan.
A nehézségek között is béke volt köztük, a gyerekeket közösen nevelték. Nem emlékezett nagy vitákra. Sokszor mondta: „A hibákat el kell nézni”. A házasság náluk nem nagy szavakon alapult, hanem apró türelmeken. A zarándokutak és a családi élet között nem volt éles határ. Ugyanabból a szelídségből indult minden.
Az elnyomó idők alatt is őrizte a hitét Márika néni, és a tiltás ellenére is elment Csíksomlyóra
Fotó: Fortepan / TM
Ahogy az idő múlt, a tiltások enyhültek, de Márika néni szerint a hit ereje a nehéz években volt a legerősebb. Akkor tanulták meg, milyen az, amikor az ember nem hivalkodhat, nem várhat nagy segítséget, csak csendben bízik.
A hangja nyugodt volt. Nem volt benne sérelem. Csak annak a tudata, hogy mindezt átvészelték, együtt tartották a családot, és a hitük nem gyengült, hanem megerősödött.
Ez a történet lett a sorozatunk zárása: egyszerű élet, csendes kitartás, és egy olyan hit, amelynek nem kellett dísz vagy látvány ahhoz, hogy éljen.

Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”

Kézdikőváron nőtt fel, tízéves volt, amikor a háború elérte őket. Nem könyvből tudja, mit jelent félni, elbújni, elveszíteni, és újra felépíteni a világot. Márika néni mesél – ahogy csak az tud, aki végigélte mindezt.

A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.

A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.

Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A januári hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeum Bethlen Gábor 1626-os ezüstgarasát választotta, amely a stabilitás üzenete.
Van film, amelyet megnézünk, és van film, amely eseménnyé válik. A Magyar menyegző csíkszeredai vetítése az utóbbiak közé tartozott: közösségi önvizsgálat volt, ahol a vásznon megjelenő hagyomány és a nézőtéren ülő közönség egymásra ismert.
A teremtett világ szépségét mindig meg kell mutatnunk – véli Káel Csaba, a Magyar menyegző rendezője, akivel a magyar néptánc, népzene erejét és egy szerelem történetét egybesodró film csíkszeredai vetítésén beszélgettünk.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
Új fejezetet nyit a NÉKED: megjelent a Sodor a szél, a zenekar első nagylemeze. A címadó dal videóklipje már látható, ami előrevetíti azt az irányt, amerre az erdélyi zenekar a következő időszakban halad.
Mit tehetnek azok a szülők, akik napi szinten azzal szembesülnek, hogy nem ismerik a gyermekük online világát? És mit tehetnekEgy új, rövidfilmes sorozat erre keres gyakorlati, ítélkezésmentes válaszokat.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.
szóljon hozzá!