
Egy életre szóló szerelem: Márika néni és férje, Mihály
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
2025. szeptember 29., 14:142025. szeptember 29., 14:14
Fábián Mária, akit mindenki csak Márika néninek szólít, 1934. január 1-jén született Kézdikőváron, Kanabé Máriaként. Mindig mosolyogva meséli, hogy
– az új esztendő első perceiben, akárcsak Petőfi Sándor.
Egyszerű paraszti szülők első gyermekeként jött világra, később nyolc testvére született, a legkisebb testvére egyidős volt saját első gyermekével. Márikát kétéves korától az apai nagynénje, keresztmámija vette magához, aki – férjével együtt – gyermekeként szerette és nevelte őt.
Az iskolapadba 1940-ben ült be. Négy éven át egy Budapestről érkezett tanítónő tanította, aki egész életére meghatározó alak maradt számára. Tőle kapta a hitét és a Szűz Mária iránti tiszteletét, a nemzeti öntudat első magvait, valamint a magyar történelem és irodalom szeretetét – mindazt, amit aztán később ő maga is továbbadott gyermekeinek, abban a korban, amikor máshonnan ezekhez az értékekhez alig lehetett hozzáférni. A háború utáni évek nehézségei miatt nem volt lehetősége továbbtanulni, így hét osztály után a munka következett: segíteni kellett otthon, a ház körül, az állatokkal, a mezőn és az erdei kaszálókon.
Mosolygó leányként – a történetekkel teli életút elején
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
1955-ben szerelemből kötött házasságot – szülői tiltás ellenére –, és ez a kapcsolat mindmáig tart. Házasságukat hetven éve a kölcsönös szeretet, elfogadás, kitartás, megbocsátás és a mindennapi munka jellemzi. Három lányuk született, akiket szerény körülmények között, de hitben és szeretetben neveltek fel.
Hálával beszél arról, hogy hosszú éveken át tanúja lehetett a világ változásainak: gyermekkorában még villanyáram sem volt, ma pedig egy apró készüléken keresztül láthatja és hallhatja unokáit, dédunokáját, bárhol is éljenek a világban. Az ő története egyszerre személyes emlék és élő történelem: egy élet, amely hidat ver a múlt egyszerűsége és a jelen csodái között. Emlékeit a Ligettel is megosztotta, tartsanak hát velünk hétről hétre.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!