
A ház udvarán terített asztalok, kendőben táncoló menyecskék és egy új élet kezdete. Lakodalom régen
Fotó: Fortepan / Kurutz Márton
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
2025. november 08., 19:482025. november 08., 19:48
2025. november 09., 16:272025. november 09., 16:27
Tizenhárom évesen már nem gyerek volt. Az iskola véget ért, jött a munka. Kapálás, takarás, a mező, a tehenek. „Mentünk a fonóba – mondja Márika néni –, ott szórakoztunk. Fontunk, beszélgettünk, nevettünk. Akkoriban így volt ez.”
A házban mindig történt valami. A végrehajtók is jöttek, vitték volna a templomba járó gúnyát is, csúfságból. De az élet ment tovább. Kenyerük mindig volt, mert sosem hagyták, hogy szükség legyen. Brassóból hozták a lisztet, ők sütöttek, s még másnak is adtak.
– mondja, és a szavakban ott a bölcsesség, ami csak annak jut, aki végigélte.
A fonóban ismerkedtek meg. Pontosabban: a fonóban indult, de az igazi pillanat az ablaknál történt. „Egyszer csak valaki megveri az ajtót. Nézünk oda – tengerész katona áll az ablakban” – nevet Márika néni. Két év szolgálat után jött haza szabadságra. Az anyja futott elé, sírt, ölelte. Márika meg csak állt, s akkor még nem tudta, hogy ez lesz az ő élete története.
„Az volt az első találkozásunk” – mondja mosolyogva. Aztán ment vissza katonának, s ők levelezni kezdtek. „Nem leveleztünk végig, de elég volt az a pár levél. Mikor hazajött, kezdett járni hozzánk. Csak lopva, mert nem akartak engedni. Kapuban, itt-ott beszélgettünk. Táncok, mulatságok… akkoriban mindenütt élet volt.”
A lánykérés régen nem úgy zajlott, mint ma. Nem volt gyertyafény, fotó, se térdre ereszkedés. Volt helyette mátkaság.
– mondja határozottan.
A gyűrűvel együtt vitték a pitért is, mátkasági pitérnek hívták. Ott, a család előtt történt minden. Aztán jött a tervezgetés: mikor lesz a lakodalom, hol tartják, mennyi ember fér el. „Akkoriban nem volt mindenki hivatalos a lakodalomra. Most? Most megyen mindenki.”
Fábián Márika néni és férje, Mihály – hetven éve ugyanaz a gyűrű, ugyanaz az egyetértés
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Az esküvő otthon volt, anyósáéknál. Nem hívtak száz embert, csak a családot, a rokonságot. „Kirakták az ágyakat, mindent a házból, hogy elférjünk. A rokonok jöttek, énekeltek, táncoltak. Nem volt nagy, de szívből volt.”
„Én huszonkettő voltam, ő huszonnégy. 1955-ben már rajtunk volt a gyűrű. Ennek már hetven éve. Hát nem semmi, ugye?” – mondja, s a szeme csillog.
Márika néni ma is őrzi a régi gyűrűt. Ott van a családnál, Katikáéknál, „nehogy elvesszen”. Időnként előveszik, megnézik, beszélnek róla, emlékeznek.
– mondja. „A legfontosabb, hogy egyetértés legyen. Mert ha nincs egyetértés, akkor semmi sincs.” Egyszerű mondat, de mögötte hetven év közös élet. Kenyérsütés, gyereknevelés, tánc, fonó, levél, tengerész katona. És egy asszony, aki tudja, mit jelent igazán szeretni és kitartani.

Kézdikőváron nőtt fel, tízéves volt, amikor a háború elérte őket. Nem könyvből tudja, mit jelent félni, elbújni, elveszíteni, és újra felépíteni a világot. Márika néni mesél – ahogy csak az tud, aki végigélte mindezt.

A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.

A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.

Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
A színpadon nincs párbeszéd, csak mozdulat. A gyerekekben viszont annál több kérdés születik. A Holle anyó táncjáték megmutatja, hogyan tanulják a mai gyerekek olvasni a látványt, és hol akadnak el közben.
Egyetlen este alatt járhatja végig a közönség az év teljes körét – a tél archaikus rítusaitól a nyári aratódalokig. Az Esztendő kereke című előadásról tartott sajtótájékoztatón az alkotók a hagyomány és a színpad találkozásáról beszéltek.
Mintsem történeteket meséljen, a jelentés születését vizsgálja Ferencz S. Apor retrospektív tárlata a csíkszeredai Mikó-várban. A megnyitón elhangzott beszédek a kortárs művészet befogadásának felelősségét és lehetőségeit hangsúlyozták.
Flashmobbal, esővel dacolva és stílusokat összefonva zárult a tánc világnapja Csíkszereda főterén: néptánc, balett és hip-hop találkozott egy közös, lüktető ünnepben.
Második székelyföldi állomásán, Csíkszeredában nyitották meg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony című kiállításának utazó kapszula tárlatát. A Székely menyasszony párbeszédet indít tájegységek és korok között – hangzott el a megnyitón.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
Több várost meghódított már, most Csíkszeredába érkezik a Magyar Menyasszony utazó kapszula tárlata. A Székely menyasszony kiállítás múltat idéz, és személyes történeteken keresztül hozza közel az esküvők és női sorsok változását.
szóljon hozzá!