A kis magyar világ és az akkori oktatás Márika néni emlékeiben
Az 1940-es évek elején az erdélyi falusi iskolákban magyarországi tanítók tanították a gyerekeket – írni, olvasni, verset mondani, magyarul álmodni
Fotó: Illusztráció: Fortepan / Kovács Márton Ernő
A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.
Nagy Lilla
2025. október 19., 12:492025. október 19., 12:49
2025. október 20., 13:262025. október 20., 13:26
„Négy évig tanított – egészen addig, amíg tartott a kis magyar világ” – meséli Márika néni, miközben lassan előkúszik az emlékezet mélyéről az a különös, kettős világ, amelyben gyermekkora telt: egyszerre volt háborús és mégis tele volt tanulással, hittel, élettel. A második világháború idején magyarországi tanítónő érkezett Kézdikővárra – ahogy sok erdélyi településre is. A bécsi döntés után, amikor Észak-Erdély néhány évre visszakerült Magyarországhoz, a tanítókat Budapestről és az anyaországból küldték. „Nemcsak nálunk volt így, egész Erdélyben. Sok magyar tanító jött ide. Nekünk is magyarországi tanítónőnk volt, négy évig tanított bennünket – ’40-től ’44-ig” – idézi fel.
A tanítónő lelkes volt, szigorú és mégis anyáskodó. „Úgy megtanított, hogy a butább is megtanult olvasni. »Szilágyi Erzsébet levelét« például fejből tudtuk, mondtuk az úton is, amikor mentünk haza.”
Az iskola nagy volt és zsúfolt: ötven gyerek egy tanítóval. „Nem voltunk egyidősek, de mind ott ültünk – ötvenen voltunk az osztályban.” A tanító mindenkire figyelt, mindenkinek adott feladatot. A magyar nyelv, a versek, a történelem, a szép beszéd – mindennek megvolt a helye. „Mindent magyarul tanultunk. Írni, olvasni, számolni, mindent. A történelmet is magyarul. Aztán a nagyobbakat külön is tanította, akik tanárnak készültek.”
Márika néni ma is élénken emlékszik a kis magyar világ éveire, amikor a tudás volt a legnagyobb kincs
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Voltak, akik valóban továbbtanultak: „Volt itt több is, aki tanárnő lett. Őket a mi tanító nénink segítette magánórákon. Olyan szép volt látni, hogy nemcsak gyerekeket tanított, hanem felnőtteket is. Megnyílott előttük a világ”. Sokan azonban nem maradhattak: a háború lezárta közbeszólt. „A háború végén a döntés miatt elmentek, haza kellett menniük. A tanító néni is visszament Magyarországra.” És amikor a front elérte a falut, beszűntették a tanítást is. „Amíg a háború tartott, nem volt tanítás. Hol bombáztak, hol lőttek – nem lehetett iskolába járni. A pincében ültünk, otthon voltunk. Vártuk, hogy vége legyen.” Amikor a háború után újraindult az oktatás, már más tanítók jöttek. „Románul tanítottak, de keveset. Mi már magyarul tudtunk mindent. Ötödikbe mentünk, de már nem ugyanaz volt. A magyar tanítónők nem jöttek vissza.”
Az új világ más volt. A gyerekek hamar felnőttek, dolgozni kellett.
A háború utáni években nehéz volt minden. „Jöttek a végrehajtók, lefoglaltak mindent. Azt mondták, elviszik a templomba járó gúnyánkat is, csúfságból. Sírva néztük, ahogy viszik a holmikat.”
A háború után, amikor a tanítónő visszatért Magyarországra, a kapcsolat nem szakadt meg.
Később, amikor a rendszer már engedte a kiutazást, Márika néniék fel is keresték őt Budapesten. A régi tanítványok és tanítójuk könnyes szemmel ölelték meg egymást: mintha az a négy év sosem múlt volna el.
Hazafelé menet az utcán is szólt a vers: a kis diákok hangosan szavaltak – hogy mindenki hallja, tanulni jó
Fotó: Fortepan / Zsanda Zsolt
S habár a tanítónő távol volt, a közösség emlékezett. Amikor meghalt, a faluban misét mondattak érte. „A névsort, amit annak idején a tanító néni írt le, felolvasták az oltár előtt. Kürtőskalácsot sütöttünk, pálinkát is vittünk, s megünnepeltük: szép, ünnepi mise volt, nem gyász, hanem hála. Így emlékeztünk meg róla.”
Márika néni szeme ilyenkor mindig könnyes lesz, s a hangja egyszerre lesz halk és határozott:
A kis magyar világ csak négy évig tartott – de azok az évek mély nyomot hagytak egy nemzedékben. Azok az egykori gyerekek, akik akkor tanultak írni, olvasni, verset mondani, ma is úgy beszélnek a tanítónőjükről, mintha tegnap lett volna. Nem a politika, nem a háború emléke maradt meg bennük, hanem az, hogy valaki egykor hitt bennük, megtanította őket a szavakra, a szép magyar beszédre, és ezzel egy életre ajtót nyitott nekik a világra.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
Méliusz József, akit a megújulás képessége jellemzett
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
Méliusz József, akit a megújulás képessége jellemzett
Hazatérő művészet – Márkos András emlékkiállítása
Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.
Hazatérő művészet – Márkos András emlékkiállítása
Túl közel a fájdalomhoz – még közelebb a kiúthoz
A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.
Túl közel a fájdalomhoz – még közelebb a kiúthoz
A művészet a lélek megváltója – Őszi szalon, nem csak őszi képekkel
A hosszú éveken át tartó csend után ismét közös kiállítással jelentkeztek a csíki alkotók: az Őszi szalon nem nosztalgia, hanem új kezdet. Kijelentés arról, hogy a helyi művészetnek van mondanivalója, lendülete és jövőképe.
A művészet a lélek megváltója – Őszi szalon, nem csak őszi képekkel
Amikor a rendszer jobban ismert téged, mint a szomszéd
Iratok, nevek, árnyékok: egy megye a célkeresztben. A Securitate figyel, mindent, mindenkit. Magyar szó? Jelentés. Kapcsolat? Kockázat. Hétköznapból dosszié lesz. A rendszer szemében egy egész közösség a gyanú oka. És ez csak a kezdet.
Amikor a rendszer jobban ismert téged, mint a szomszéd
Igazságkeresés a közös alkotás során
Szenvedélyesen megy a szépség után, és megadja a nőknek azt, amire valójában vágynak. De miért, vagy mi ellen küzd Don Juan? És mi az ő tragédiája? Kiliti Krisztián rendezővel beszélgettünk a közelgő donjuan bemutatója apropóján.
Igazságkeresés a közös alkotás során
Nehezített próbafolyamat, népes alkotógárda: donjuan Székelyudvarhelyen
Bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: november 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthetik meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. A produkció alkotói sajtótájékoztatón számoltak be a részletekről.
Nehezített próbafolyamat, népes alkotógárda: donjuan Székelyudvarhelyen
Kapcsolódások a művészet apropóján – csíki alkotók Miskolcon
Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.
Kapcsolódások a művészet apropóján – csíki alkotók Miskolcon
Fiatal alkotók, ősi technikák – megnyílt a 8. Textil Biennálé
Nyolcadik alkalommal szervezte meg Csíkszeredában a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, amelyen a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoznak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!
Fiatal alkotók, ősi technikák – megnyílt a 8. Textil Biennálé
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!