A kis magyar világ és az akkori oktatás Márika néni emlékeiben
Az 1940-es évek elején az erdélyi falusi iskolákban magyarországi tanítók tanították a gyerekeket – írni, olvasni, verset mondani, magyarul álmodni
Fotó: Illusztráció: Fortepan / Kovács Márton Ernő
A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.
Nagy Lilla
2025. október 19., 12:492025. október 19., 12:49
2025. október 20., 13:262025. október 20., 13:26
„Négy évig tanított – egészen addig, amíg tartott a kis magyar világ” – meséli Márika néni, miközben lassan előkúszik az emlékezet mélyéről az a különös, kettős világ, amelyben gyermekkora telt: egyszerre volt háborús és mégis tele volt tanulással, hittel, élettel. A második világháború idején magyarországi tanítónő érkezett Kézdikővárra – ahogy sok erdélyi településre is. A bécsi döntés után, amikor Észak-Erdély néhány évre visszakerült Magyarországhoz, a tanítókat Budapestről és az anyaországból küldték. „Nemcsak nálunk volt így, egész Erdélyben. Sok magyar tanító jött ide. Nekünk is magyarországi tanítónőnk volt, négy évig tanított bennünket – ’40-től ’44-ig” – idézi fel.
A tanítónő lelkes volt, szigorú és mégis anyáskodó. „Úgy megtanított, hogy a butább is megtanult olvasni. »Szilágyi Erzsébet levelét« például fejből tudtuk, mondtuk az úton is, amikor mentünk haza.”
Az iskola nagy volt és zsúfolt: ötven gyerek egy tanítóval. „Nem voltunk egyidősek, de mind ott ültünk – ötvenen voltunk az osztályban.” A tanító mindenkire figyelt, mindenkinek adott feladatot. A magyar nyelv, a versek, a történelem, a szép beszéd – mindennek megvolt a helye. „Mindent magyarul tanultunk. Írni, olvasni, számolni, mindent. A történelmet is magyarul. Aztán a nagyobbakat külön is tanította, akik tanárnak készültek.”
Márika néni ma is élénken emlékszik a kis magyar világ éveire, amikor a tudás volt a legnagyobb kincs
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Voltak, akik valóban továbbtanultak: „Volt itt több is, aki tanárnő lett. Őket a mi tanító nénink segítette magánórákon. Olyan szép volt látni, hogy nemcsak gyerekeket tanított, hanem felnőtteket is. Megnyílott előttük a világ”. Sokan azonban nem maradhattak: a háború lezárta közbeszólt. „A háború végén a döntés miatt elmentek, haza kellett menniük. A tanító néni is visszament Magyarországra.” És amikor a front elérte a falut, beszűntették a tanítást is. „Amíg a háború tartott, nem volt tanítás. Hol bombáztak, hol lőttek – nem lehetett iskolába járni. A pincében ültünk, otthon voltunk. Vártuk, hogy vége legyen.” Amikor a háború után újraindult az oktatás, már más tanítók jöttek. „Románul tanítottak, de keveset. Mi már magyarul tudtunk mindent. Ötödikbe mentünk, de már nem ugyanaz volt. A magyar tanítónők nem jöttek vissza.”
Az új világ más volt. A gyerekek hamar felnőttek, dolgozni kellett.
A háború utáni években nehéz volt minden. „Jöttek a végrehajtók, lefoglaltak mindent. Azt mondták, elviszik a templomba járó gúnyánkat is, csúfságból. Sírva néztük, ahogy viszik a holmikat.”
A háború után, amikor a tanítónő visszatért Magyarországra, a kapcsolat nem szakadt meg.
Később, amikor a rendszer már engedte a kiutazást, Márika néniék fel is keresték őt Budapesten. A régi tanítványok és tanítójuk könnyes szemmel ölelték meg egymást: mintha az a négy év sosem múlt volna el.
Hazafelé menet az utcán is szólt a vers: a kis diákok hangosan szavaltak – hogy mindenki hallja, tanulni jó
Fotó: Fortepan / Zsanda Zsolt
S habár a tanítónő távol volt, a közösség emlékezett. Amikor meghalt, a faluban misét mondattak érte. „A névsort, amit annak idején a tanító néni írt le, felolvasták az oltár előtt. Kürtőskalácsot sütöttünk, pálinkát is vittünk, s megünnepeltük: szép, ünnepi mise volt, nem gyász, hanem hála. Így emlékeztünk meg róla.”
Márika néni szeme ilyenkor mindig könnyes lesz, s a hangja egyszerre lesz halk és határozott:
A kis magyar világ csak négy évig tartott – de azok az évek mély nyomot hagytak egy nemzedékben. Azok az egykori gyerekek, akik akkor tanultak írni, olvasni, verset mondani, ma is úgy beszélnek a tanítónőjükről, mintha tegnap lett volna. Nem a politika, nem a háború emléke maradt meg bennük, hanem az, hogy valaki egykor hitt bennük, megtanította őket a szavakra, a szép magyar beszédre, és ezzel egy életre ajtót nyitott nekik a világra.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Németh Zsolt: Orbán Viktorral megállapodtam
A rovat további cikkei
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
Forog a kerék, új korszak indul: így született újjá a No Sugar
Esküvőn is lehet bluest játszani
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
Esküvőn is lehet bluest játszani
Festett kövekből híd: közösségi élmény és az összetartozás üzenetei
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
Festett kövekből híd: közösségi élmény és az összetartozás üzenetei
Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló
Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.
Nagy Tivadar: sok jót tett velem a Fennvaló
Hunyadi János korát idézik meg: Hunyadi napok Csíksomlyón
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
Hunyadi János korát idézik meg: Hunyadi napok Csíksomlyón
Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról
A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.
Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!