Egy korszak, amelyben 279 római katolikus papot zártak börtönbe

„A második világháború után bevezetett kommunista rendszer áldozatainak és politikai üldözöttjeinek hivatalos emléknapját tartjuk március 9-én.

A rendszerváltozást követően vált lehetővé, hogy megemlékezhessenek az áldozatokról, a hargitai megyeszékhelyen

Máté Viktória beszédében külön megemlítette még Nagy Benedek történészt, politikai elítéltet is, aki rendszeres szónoka volt a megemlékezéseknek, és aki már nincs közöttünk.

Sógor Enikő alpolgármester felszólalásában arról beszélt, hogy a kommunizmus évei nemcsak azokat sújtották, akik börtönbe kerültek. Az egész közösség, különösen a magyar kisebbség életére is rányomták bélyegüket. „Itt ennél az emlékműnél ismét fejet hajtunk mindazok előtt, akiknek az élete a történelmi igazságtalanság áldozata lett.

Gyombolai Péter Vince, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja beszédében kiemelte, az emlékezés ma nem puszta kegyelet, hanem erkölcsi alapkövünk, ezért amikor fejet hajtunk a diktatúra áldozatai előtt, az emberi méltóság és szabadságvágy örökérvényű diadalát ünnepeljük a zsarnokság felett. „A diktatúra természete nem változik. Mindig az értéket hordózó közösségek szétverésével, az egyén szabadságának sárba tiprásával kezdődik. És ha elfelejtjük a múlt bűneit, ha elveszítjük morális éberségünket, védtelenné válunk a jelen hasonló törekvéseivel szemben.

Darvas-Kozma József római katolikus esperes-plébános az egyházi áldás előtt szintén fontosnak tartotta megemlékezni arról, hogy a kommunista rezsim alatt, 1944 és 1989 között

Rajtuk kívül más felekezetek vezetővel is hasonlóan jártak el ebben a korszakban. „Népünk vezetőit akarták lefejezni, hiszen ha elveszejtik azt, aki az igazságot hirdeti, akkor jövőkép nélkül elpusztul a nép” – mondta. Ezt követően Solymosi Alpár unitárius lelkésszel áldást mondtak, majd a himnuszok eléneklése után koszorúzással zárult az esemény.