Erdélyből Madridig – Vass Krisztina tervezői világa

Egy különösen meghatározó élmény volt, amikor egy olimpiai válogató jellegű megmérettetésre szervezett lehetőséget. A tíz architektúra szakos diák közül ő választotta ki, ki melyik kategóriában induljon tovább. Bár a 2020-as járványhelyzet miatt az esemény végül elmaradt, engem a dizájn kategóriába jelölt. Ez számomra – fiatal és visszahúzódó diákként – erős megerősítés volt, hogy jó irányba tartok.

– Az egyetemen/iskolában mit tanultál meg igazán, és mit kellett teljesen újratanulnod a valós szakmai közegben?

– Az iskolai évek alatt megszerzett rajztudásom az egyetemen nagy előnyt jelentett. Amit magammal hoztam, az az intuíció alapú hozzáállásom volt. Az egyetem azonban megtanított arra, hogy a kitartás mellett az is fontos, hogy hogyan csináljuk.

Strukturáltabb gondolkodást adott, megtanított kutatni, megalapozni egy ötletet, és tudatosabban felépíteni egy projektet. Bár ösztönösen szeretek azonnal belevágni a munkába, az egyetem rávilágított arra, hogy a lassabb, átgondoltabb folyamat gyakran mélyebb és erősebb eredményhez vezet.

Amit újra kellett tanulnom – és amit ma is tanulok –, az a türelem. Türelem önmagammal és a munkáimmal szemben.

– Hogyan határoznád meg most a saját tervezői nyelvedet? Miben ismerhető fel egy munkád?

– Tervezői nyelvemet kísérletezőnek és kutató jellegűnek írnám le. Szeretek különböző témákban elmélyülni, ugyanakkor egyszerű, sokszor hagyományosan használt anyagokkal dolgozni, mint például a fa vagy a fém.

– Erdélyből indulva milyen lehetőségeket és milyen korlátokat látsz egy fiatal dizájner előtt?

– Úgy látom, Erdélyen kívül könnyebb kapcsolatokat építeni és tapasztalatot szerezni. Ugyanakkor Erdély hatalmas inspirációs forrás. Sok fiatal alkotó a gyökereiből építkezik, a helyi kulturális emlékekből és élményekből.

A legnagyobb korlát jelenleg az anyagi stabilitás kérdése: nehéz ebből a szakmából kiszámítható megélhetést teremteni.

– Van olyan projekted, amire különösen büszke vagy – nem feltétlenül a leglátványosabb, hanem ami szakmailag fordulópont volt?

– A Susli szánkó egyértelműen ilyen projekt. Ipari együttműködésben készült, csőanyagból kellett nem bútort terveznünk, ami komoly kihívás volt. A gyártási folyamat összetett volt, és technikailag is nehézségeket jelentett.

Kérdés volt számomra, hogy releváns, praktikus és formailag elfogadható lesz-e. Ma különösen örülök a sikerének, mert sok pozitív visszajelzést kapott, és jelenleg Madridban van kiállítva. Számomra ez a projekt bizonyította, hogy a nehézségek gyakran a legnagyobb fejlődést hozzák.

– Melyik volt a szakmai döntés, amit nehéz volt meghozni, de utólag szükségesnek bizonyult?

– A tervezési folyamatban gyakran a határidők kényszerítenek döntésre. Nem mindig vagyok teljesen elégedett az eredménnyel, de megtanultam, hogy egy projektet időben le kell zárni. Néha az elengedés is szakmai döntés.

– Hogyan viszonyulsz a trendekhez és a gyorsan változó vizuális kultúrához?

– Igyekszem figyelemmel követni és megérteni őket, ugyanakkor kritikus szemmel tekintek rájuk. Fontos számomra, hogy ne csupán kövessem a trendeket, hanem saját vizuális nyelvet alakítsak ki.

– Fontos számodra, hogy a munkáid társadalmi vagy kulturális állítást is hordozzanak?

– Igen, de finoman. Nem direkt állásfoglalásként, hanem rétegekben jelenik meg a munkáimban.

– Volt már olyan, hogy megkérdőjelezted, hogy van-e helye annak, amit csinálsz? Mi lendített át rajta?

– Igen, sokszor. A kitartást az adja, hogy az alkotás örömet szerez. Inspirál a formatervezés folyamata, és bízom benne, hogy mások is meglátják benne az értéket.

– Milyen ambíció hajt most inkább: nemzetközi láthatóság, saját márkaépítés, szakmai elismerés, anyagi stabilitás – vagy valami egészen más?

– Kicsit minden: láthatóság, szakmai fejlődés, stabilitás. A szakma bizonytalan, ezért igyekszem minden lehetőséget megragadni.

– Ha öt-tíz év múlva visszanézel erre az időszakra, mit szeretnél látni: kísérletezést, bátorságot, stabil építkezést – vagy egy nagy ugrást?

– Bátorságot és kísérletezést. Fontosabb számomra az önazonosság, mint a gyors siker. Olyan utat szeretnék bejárni, amelyet valóban képviselek.