
Pünkösd 1988-ban
Fotó: Fortepan / tm
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
2025. november 18., 12:202025. november 18., 12:20
2025. november 19., 19:462025. november 19., 19:46
A kommunizmus éveiben a zarándoklatokat nem nézték jó szemmel. A hatóságok a nagyobb vallási összejöveteleket veszélynek tartották. A Csíksomlyóra indulókat gyakran ellenőrizték, megállították, visszafordították. A falvakban mégis továbbadták egymásnak, mikor lehet elindulni, melyik nap figyelnek kevésbé az utakon, hogyan kell úgy menni, hogy ne keltsen feltűnést. „A buszt gyerektalálkozóra béreltük” – emlékezett vissza Márika néni. Ezt engedték. Így tudták csak kijátszani a tiltást. A csíkszeredai rendezvény valóban létezett, de a legtöbben nem azért mentek oda. A találkozó után kis csoportokban indultak tovább Csíksomlyó felé.
Csíksomlyó csendjében megérzi az ember, hogyan őrizték a hit erejét, még a kommunista korszak legsötétebb napjaiban is
Fotó: Fortepan / Gyöngyi
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – mondja határozottan.
A busz csak egy darabig vitte őket. A sofőr sem akart bajba kerülni, így ott álltak meg, ahol még biztonságos volt, onnan gyalog mentek. A hegy alján sokan várták egymást. Nem beszéltek sokat, inkább csak intettek. Mindenki tudta, hogy óvatosnak kell lenni.
A hegyi út meredek volt. A kövek csúsztak a lábuk alatt. Márika néni szerint akkoriban senki nem panaszkodott. „Fiatalok voltunk, mentünk.”
A templomhoz érve óvatosan nyitották az ajtót. Ha éppen nyitva volt, beléptek és letérdeltek. Ha zárva, akkor kint imádkoztak. A lényeg nem az ajtón múlt. Aki ott volt, tudta, hogy amit tesz, nem hivalkodásból teszi, hanem szükségből. A hit ilyen időkben egyszerűbbé vált: nem kívánt nagy szertartást, elég volt egy sóhaj, egy mozdulat.
Fábián Mária
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
A nagyobb ünnepeken sem mindig lehetett templomban misézni. A papok gyakran udvarokba hívták az embereket. A hívek szétszórva álltak, kisebb csoportokban, nehogy úgy tűnjön, hogy tömeget alkotnak. „Volt egy udvar, régi fák alatt” – emlékezett Márika néni. A pap ott állította fel az oltárt. Az emberek a házak mögül, a kerítések mellől figyeltek. Ha jött valaki idegen, mindenki hallgatott. Ha elment, folytatták az éneket vagy az imát. Az ilyen miséken nem volt hangos prédikáció. A pap is röviden beszélt. A hívők szemében mégis erősebb volt a jelentősége, mint egy díszes ünnepnek. Abból éltek, hogy együtt lehettek.
Fábián Mária férjével és egyik lányával
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Márika néni nem csak az utakat és miséket idézte fel. Mesélt arról is, hogyan éltek otthon. Egyszerű házban laktak, kevés pénzből. A férje sokszor fáradtan jött haza. „De soha nem bántott” – tette hozzá mindig hangsúlyosan.
A nehézségek között is béke volt köztük, a gyerekeket közösen nevelték. Nem emlékezett nagy vitákra. Sokszor mondta: „A hibákat el kell nézni”. A házasság náluk nem nagy szavakon alapult, hanem apró türelmeken. A zarándokutak és a családi élet között nem volt éles határ. Ugyanabból a szelídségből indult minden.
Az elnyomó idők alatt is őrizte a hitét Márika néni, és a tiltás ellenére is elment Csíksomlyóra
Fotó: Fortepan / TM
Ahogy az idő múlt, a tiltások enyhültek, de Márika néni szerint a hit ereje a nehéz években volt a legerősebb. Akkor tanulták meg, milyen az, amikor az ember nem hivalkodhat, nem várhat nagy segítséget, csak csendben bízik.
A hangja nyugodt volt. Nem volt benne sérelem. Csak annak a tudata, hogy mindezt átvészelték, együtt tartották a családot, és a hitük nem gyengült, hanem megerősödött.
Ez a történet lett a sorozatunk zárása: egyszerű élet, csendes kitartás, és egy olyan hit, amelynek nem kellett dísz vagy látvány ahhoz, hogy éljen.

Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”

Kézdikőváron nőtt fel, tízéves volt, amikor a háború elérte őket. Nem könyvből tudja, mit jelent félni, elbújni, elveszíteni, és újra felépíteni a világot. Márika néni mesél – ahogy csak az tud, aki végigélte mindezt.

A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.

A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.

Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
Az ötvenesek klubjába idén belépő Vetró B. Sebestyén András képzőművész családban született, de már hatodikos korában gitárt vett a kezébe. Szombat este fiatal évei városában, Kézdivásárhelyen koncertezik.
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
szóljon hozzá!