A hit gyakorlása az elnyomó időkben
Pünkösd 1988-ban
Fotó: Fortepan / tm
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
Nagy Lilla
2025. november 18., 12:202025. november 18., 12:20
2025. november 19., 19:462025. november 19., 19:46
A kommunizmus éveiben a zarándoklatokat nem nézték jó szemmel. A hatóságok a nagyobb vallási összejöveteleket veszélynek tartották. A Csíksomlyóra indulókat gyakran ellenőrizték, megállították, visszafordították. A falvakban mégis továbbadták egymásnak, mikor lehet elindulni, melyik nap figyelnek kevésbé az utakon, hogyan kell úgy menni, hogy ne keltsen feltűnést. „A buszt gyerektalálkozóra béreltük” – emlékezett vissza Márika néni. Ezt engedték. Így tudták csak kijátszani a tiltást. A csíkszeredai rendezvény valóban létezett, de a legtöbben nem azért mentek oda. A találkozó után kis csoportokban indultak tovább Csíksomlyó felé.
Csíksomlyó csendjében megérzi az ember, hogyan őrizték a hit erejét, még a kommunista korszak legsötétebb napjaiban is
Fotó: Fortepan / Gyöngyi
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – mondja határozottan.
A busz csak egy darabig vitte őket. A sofőr sem akart bajba kerülni, így ott álltak meg, ahol még biztonságos volt, onnan gyalog mentek. A hegy alján sokan várták egymást. Nem beszéltek sokat, inkább csak intettek. Mindenki tudta, hogy óvatosnak kell lenni.
A zarándoklat csendes rendje
A hegyi út meredek volt. A kövek csúsztak a lábuk alatt. Márika néni szerint akkoriban senki nem panaszkodott. „Fiatalok voltunk, mentünk.”
A templomhoz érve óvatosan nyitották az ajtót. Ha éppen nyitva volt, beléptek és letérdeltek. Ha zárva, akkor kint imádkoztak. A lényeg nem az ajtón múlt. Aki ott volt, tudta, hogy amit tesz, nem hivalkodásból teszi, hanem szükségből. A hit ilyen időkben egyszerűbbé vált: nem kívánt nagy szertartást, elég volt egy sóhaj, egy mozdulat.
Fábián Mária
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Mise udvarokon, kapualjakban
A nagyobb ünnepeken sem mindig lehetett templomban misézni. A papok gyakran udvarokba hívták az embereket. A hívek szétszórva álltak, kisebb csoportokban, nehogy úgy tűnjön, hogy tömeget alkotnak. „Volt egy udvar, régi fák alatt” – emlékezett Márika néni. A pap ott állította fel az oltárt. Az emberek a házak mögül, a kerítések mellől figyeltek. Ha jött valaki idegen, mindenki hallgatott. Ha elment, folytatták az éneket vagy az imát. Az ilyen miséken nem volt hangos prédikáció. A pap is röviden beszélt. A hívők szemében mégis erősebb volt a jelentősége, mint egy díszes ünnepnek. Abból éltek, hogy együtt lehettek.
Fábián Mária férjével és egyik lányával
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
A családi háttér és a türelem ereje
Márika néni nem csak az utakat és miséket idézte fel. Mesélt arról is, hogyan éltek otthon. Egyszerű házban laktak, kevés pénzből. A férje sokszor fáradtan jött haza. „De soha nem bántott” – tette hozzá mindig hangsúlyosan.
A nehézségek között is béke volt köztük, a gyerekeket közösen nevelték. Nem emlékezett nagy vitákra. Sokszor mondta: „A hibákat el kell nézni”. A házasság náluk nem nagy szavakon alapult, hanem apró türelmeken. A zarándokutak és a családi élet között nem volt éles határ. Ugyanabból a szelídségből indult minden.
Az elnyomó idők alatt is őrizte a hitét Márika néni, és a tiltás ellenére is elment Csíksomlyóra
Fotó: Fortepan / TM
Mi maradt meg ezekből az évekből?
Ahogy az idő múlt, a tiltások enyhültek, de Márika néni szerint a hit ereje a nehéz években volt a legerősebb. Akkor tanulták meg, milyen az, amikor az ember nem hivalkodhat, nem várhat nagy segítséget, csak csendben bízik.
A hangja nyugodt volt. Nem volt benne sérelem. Csak annak a tudata, hogy mindezt átvészelték, együtt tartották a családot, és a hitük nem gyengült, hanem megerősödött.
Ez a történet lett a sorozatunk zárása: egyszerű élet, csendes kitartás, és egy olyan hit, amelynek nem kellett dísz vagy látvány ahhoz, hogy éljen.
korábban írtuk
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
korábban írtuk
„A golyók sípoltak a fejem fölött” – Márika néni emlékezése a háborúról
Kézdikőváron nőtt fel, tízéves volt, amikor a háború elérte őket. Nem könyvből tudja, mit jelent félni, elbújni, elveszíteni, és újra felépíteni a világot. Márika néni mesél – ahogy csak az tud, aki végigélte mindezt.
korábban írtuk
A kis magyar világ és az akkori oktatás Márika néni emlékeiben
A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.
korábban írtuk
A hűbérurak árnyékában – Márika néni meséje Katicáról és a Sólyomokról
A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.
korábban írtuk
Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Alkotmányos a drasztikus adóemelési tervezet
Székelyhon
Alkotmányos a drasztikus adóemelési tervezet
A rovat további cikkei
Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
Regénybe illő történetek is rejlenek a börtönrácsok mögött | Mesterségem címere
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Regénybe illő történetek is rejlenek a börtönrácsok mögött | Mesterségem címere
Artisjus-díjban részesült Kedves Csanád
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
Artisjus-díjban részesült Kedves Csanád
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
Méliusz József, akit a megújulás képessége jellemzett
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
Méliusz József, akit a megújulás képessége jellemzett
Hazatérő művészet – Márkos András emlékkiállítása
Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.
Hazatérő művészet – Márkos András emlékkiállítása
Túl közel a fájdalomhoz – még közelebb a kiúthoz
A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.
Túl közel a fájdalomhoz – még közelebb a kiúthoz
A művészet a lélek megváltója – Őszi szalon, nem csak őszi képekkel
A hosszú éveken át tartó csend után ismét közös kiállítással jelentkeztek a csíki alkotók: az Őszi szalon nem nosztalgia, hanem új kezdet. Kijelentés arról, hogy a helyi művészetnek van mondanivalója, lendülete és jövőképe.
A művészet a lélek megváltója – Őszi szalon, nem csak őszi képekkel
Amikor a rendszer jobban ismert téged, mint a szomszéd
Iratok, nevek, árnyékok: egy megye a célkeresztben. A Securitate figyel, mindent, mindenkit. Magyar szó? Jelentés. Kapcsolat? Kockázat. Hétköznapból dosszié lesz. A rendszer szemében egy egész közösség a gyanú oka. És ez csak a kezdet.
Amikor a rendszer jobban ismert téged, mint a szomszéd
Igazságkeresés a közös alkotás során
Szenvedélyesen megy a szépség után, és megadja a nőknek azt, amire valójában vágynak. De miért, vagy mi ellen küzd Don Juan? És mi az ő tragédiája? Kiliti Krisztián rendezővel beszélgettünk a közelgő donjuan bemutatója apropóján.
Igazságkeresés a közös alkotás során
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!