A hit gyakorlása az elnyomó időkben
Pünkösd 1988-ban
Fotó: Fortepan / tm
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
Nagy Lilla
2025. november 18., 12:202025. november 18., 12:20
2025. november 18., 12:232025. november 18., 12:23
A kommunizmus éveiben a zarándoklatokat nem nézték jó szemmel. A hatóságok a nagyobb vallási összejöveteleket veszélynek tartották. A Csíksomlyóra indulókat gyakran ellenőrizték, megállították, visszafordították. A falvakban mégis továbbadták egymásnak, mikor lehet elindulni, melyik nap figyelnek kevésbé az utakon, hogyan kell úgy menni, hogy ne keltsen feltűnést. „A buszt gyerektalálkozóra béreltük” – emlékezett vissza Márika néni. Ezt engedték. Így tudták csak kijátszani a tiltást. A csíkszeredai rendezvény valóban létezett, de a legtöbben nem azért mentek oda. A találkozó után kis csoportokban indultak tovább Csíksomlyó felé.
Csíksomlyó csendjében megérzi az ember, hogyan őrizték a hit erejét, még a kommunista korszak legsötétebb napjaiban is
Fotó: Fortepan / Gyöngyi
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – mondja határozottan.
A busz csak egy darabig vitte őket. A sofőr sem akart bajba kerülni, így ott álltak meg, ahol még biztonságos volt, onnan gyalog mentek. A hegy alján sokan várták egymást. Nem beszéltek sokat, inkább csak intettek. Mindenki tudta, hogy óvatosnak kell lenni.
A zarándoklat csendes rendje
A hegyi út meredek volt. A kövek csúsztak a lábuk alatt. Márika néni szerint akkoriban senki nem panaszkodott. „Fiatalok voltunk, mentünk.”
A templomhoz érve óvatosan nyitották az ajtót. Ha éppen nyitva volt, beléptek és letérdeltek. Ha zárva, akkor kint imádkoztak. A lényeg nem az ajtón múlt. Aki ott volt, tudta, hogy amit tesz, nem hivalkodásból teszi, hanem szükségből. A hit ilyen időkben egyszerűbbé vált: nem kívánt nagy szertartást, elég volt egy sóhaj, egy mozdulat.
Fábián Mária
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
Mise udvarokon, kapualjakban
A nagyobb ünnepeken sem mindig lehetett templomban misézni. A papok gyakran udvarokba hívták az embereket. A hívek szétszórva álltak, kisebb csoportokban, nehogy úgy tűnjön, hogy tömeget alkotnak. „Volt egy udvar, régi fák alatt” – emlékezett Márika néni. A pap ott állította fel az oltárt. Az emberek a házak mögül, a kerítések mellől figyeltek. Ha jött valaki idegen, mindenki hallgatott. Ha elment, folytatták az éneket vagy az imát. Az ilyen miséken nem volt hangos prédikáció. A pap is röviden beszélt. A hívők szemében mégis erősebb volt a jelentősége, mint egy díszes ünnepnek. Abból éltek, hogy együtt lehettek.
Fábián Mária férjével és egyik lányával
Fotó: forrás: Fábián Mária archívuma
A családi háttér és a türelem ereje
Márika néni nem csak az utakat és miséket idézte fel. Mesélt arról is, hogyan éltek otthon. Egyszerű házban laktak, kevés pénzből. A férje sokszor fáradtan jött haza. „De soha nem bántott” – tette hozzá mindig hangsúlyosan.
A nehézségek között is béke volt köztük, a gyerekeket közösen nevelték. Nem emlékezett nagy vitákra. Sokszor mondta: „A hibákat el kell nézni”. A házasság náluk nem nagy szavakon alapult, hanem apró türelmeken. A zarándokutak és a családi élet között nem volt éles határ. Ugyanabból a szelídségből indult minden.
Az elnyomó idők alatt is őrizte a hitét Márika néni, és a tiltás ellenére is elment Csíksomlyóra
Fotó: Fortepan / TM
Mi maradt meg ezekből az évekből?
Ahogy az idő múlt, a tiltások enyhültek, de Márika néni szerint a hit ereje a nehéz években volt a legerősebb. Akkor tanulták meg, milyen az, amikor az ember nem hivalkodhat, nem várhat nagy segítséget, csak csendben bízik.
A hangja nyugodt volt. Nem volt benne sérelem. Csak annak a tudata, hogy mindezt átvészelték, együtt tartották a családot, és a hitük nem gyengült, hanem megerősödött.
Ez a történet lett a sorozatunk zárása: egyszerű élet, csendes kitartás, és egy olyan hit, amelynek nem kellett dísz vagy látvány ahhoz, hogy éljen.
korábban írtuk
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
korábban írtuk
„A golyók sípoltak a fejem fölött” – Márika néni emlékezése a háborúról
Kézdikőváron nőtt fel, tízéves volt, amikor a háború elérte őket. Nem könyvből tudja, mit jelent félni, elbújni, elveszíteni, és újra felépíteni a világot. Márika néni mesél – ahogy csak az tud, aki végigélte mindezt.
korábban írtuk
A kis magyar világ és az akkori oktatás Márika néni emlékeiben
A kis magyar világ mindössze négy évig tartott, de egy nemzedék emlékezetében ma is él. Márika néni visszaemlékezett a háború alatti oktatásra, a magyarországi tanítónőre, és azokra az évekre, amikor a tudás és az emberség volt a legnagyobb kincs.
korábban írtuk
A hűbérurak árnyékában – Márika néni meséje Katicáról és a Sólyomokról
A régi világ emlékei Márika néni szavaiban nem múltak el, csak elcsendesedtek. A hűbérurak, a szolgálók, de Katica kisasszony tragikus szerelmének története is mind ott él a meséiben.
korábban írtuk
Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
Csíkszék
A rovat további cikkei
Székelyudvarhely kulturális életének egyik legmeghatározóbb rendezvénye több mint egy fesztivál
A 23. Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivál idén is különleges zenével, rendhagyó művészi pillanatokkal töltötte meg a várost.
Székelyudvarhely kulturális életének egyik legmeghatározóbb rendezvénye több mint egy fesztivál
Dalban él a gyimesi lélek
A gyimesi férfiak hangja messzire száll: Lakitelektől az ezeréves határig. Antal Tibor, a Gyimesvölgye Férfikórus vezetője arról mesélt, hogyan tartják életben a hagyományt, és miért fontos, hogy a fiatalok is továbbvigyék az éneklés örömét.
Dalban él a gyimesi lélek
Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Mesebeli helyen mese születik | Mesterségem címere
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mesebeli helyen mese születik | Mesterségem címere
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A jó öreg asszony – Jókai Mór első gyásza
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!