Márton Árpád: A föld fiai (1968, tojás-tempera – vászon)
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Márton Árpád festőművész október 6-án tölti 85. életévét. A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgya tehát nem véletlenül egy festészeti alkotás.
2025. október 05., 18:522025. október 05., 18:52
2025. október 05., 20:102025. október 05., 20:10
Nyolcvanötödik évét tölti Márton Árpád október 6-án – a Csíki Székely Múzeum pedig ily módon ünnepli őt: az októberi hónap kiemelt tárgyaként a művész egy 1968-as, A föld fiai című alkotását lehet megtekinteni.
Hogyan kerültek az első rajzai egy Ady-kötetbe, miért éppen Árpádnak keresztelték a szülei, és miért is választotta Kolozsvár helyett Csíkszeredát? Többek között ezekről is mesél Márton Árpád festőművész, aki a hétvégén Magyar Örökség díjban részesül Budapesten.
Márton Árpád festőművésznek számtalan alkalommal láthatta kiállításait a nagyközönség a múzeum kiállítótereiben, alkotásai ugyanakkor nagyszámban megtalálhatóak a múzeum képzőművészeti gyűjteményében is. Márton Árpád közel 200 alkotást adományozott a múzeumnak az elmúlt évtizedekben. Nagylelkű felajánlásainak köszönhetően művei kiemelt, meghatározó részét képezik a gyűjteménynek.
A kompozíciónak több változata is létezik. A múzeum gyűjteményében szereplő darab az első változat – magyarázta Túros Eszter művészettörténész, a képzőművészeti gyűjtemény kezelője. „A kompozíció az olajfestéket felváltó tojás-tempera technikával készült. Jellegzetesen robusztus alkatú paraszthéroszok töltik ki a képteret, de akár azt is mondhatnánk, képtájat, hiszen bizonyos értelemben tájkép ez is. Ember és táj itt szétválaszthatatlanul egylényegű. Hatalmas figurái úgy terülnek el a tájban, hogy maguk is tájjá válnak, színeik, formáik az őszi táj, az ismert, otthonos táj jellegzetességeit mutatják.
Hozzátette, monumentális alkotás, és ennek a monumentalitásnak a titka – ahogy Banner Zoltán fogalmaz – „felnagyítás és személyesség, a szerkezetesség és szervesség, hősi és köznapi, földhöz tapadt és elragadtatott egymást feltételező, egymásba oldódó és egymásból kibontakozó szintézise, metaforizálódása”.
Fotó: Péter Beáta
Csíkszereda Pro Urbe díjas festőművészével itt hallgatható beszélgetés, a művésznél tett legutóbbi látogatásunkat pedig itt nézhetik meg.
A festmény megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig naponta 9-17 óra között.
Emlékeim fiókjai – könyvbemutató és születésnapi köszöntés
Csíkszereda Városháza kiadója, a Csíkszereda Kiadóhivatal az életmű és az évforduló előtti tisztelgésként ez alkalomra önálló kötetben jelentette meg Márton Árpád önéletrajzi vonatkozású visszaemlékezéseit Kelemen Zsófia lejegyzésében, Székedi Ferenc szerkesztésében, a Gutenberg nyomda kivitelezésében.
A fotókkal és a művész munkáival illusztrált, az Emlékeim fiókjai című könyvben Márton Árpád olvasmányos, élménydús történetekkel tekint vissza gyergyóalfalusi családjára és gyermekkorára, a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban töltött éveire, a kolozsvári főiskola felejthetetlen napjaira, amikor együtt végezte tanulmányait több olyan képzőművésszel, akik azóta beírták nevüket az erdélyi művészettörténetbe. A visszaemlékezések kitérnek a pályakezdő csíkszeredai évekre a Márton Áron Főgimnázium elődjében, valamint a művészeti oktatásban, majd a Szárhegyi Barátság Művésztábor megalakításában vállalt szerepére. Ahogyan Márton Árpád festészete is emberközeli, ugyanilyenek ezek a történetek is. Szavakban is remek portrékat rajzol meg mindazokról, akikkel élete során összehozta a sors és akik közül többen már nincsenek közöttünk, miközben az is kiderül, az évtizedek során művészete milyen ihletforrásokból táplálkozott. A kötetnek köszönhetően még közelebb kerül hozzánk, a művészetkedvelőkhöz, a művésztársakhoz, a tanítványokhoz annak az életműnek és alkotói pályának a sok-sok mozzanata, amelyet a csíkszeredaiak amúgy is magukénak éreznek – írják a szervezők, akik október 7-én 18 órától szeretettel várnak mindenkit a Csíki Moziba a beszélgetésekkel és vetítéssel egybekötött könyvbemutatóra.
Elekes Gyula Quo vadis? című kiállítása a tűzzománc technikáit ötvözve vall az emberi lét kérdéseiről. A csíkszeredai tárlat egyszerre személyes és egyetemes, földi és transzcendens: a művész zománcba égetett létkeresése mindenkit megszólít.
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Székelyföld egyik legkülönlegesebb természeti kincse a borvíz, amely gyógyhatásai miatt is évszázadok óta része a mindennapoknak.
Cápákkal való merülés, víz alatti építészet, tanítás és szórakoztatás – ez mind-mind belefér Szabó Kolos munkájába. A profi búvár szerint minden merülés tartogathat meglepetéseket, ezért fontos, hogy az ember szigorúan betartsa a szabályokat.
A magyar dráma napjához (szeptember 21.) kötődően tartják meg évek óta a dráMA kortárs színházi találkozót Székelyudarhelyen. Az idei mottó – Összefüggő sorsvonalak – nemcsak az előadásokra volt érvényes, hanem az évről évre ide visszatérőkre is.
Mozgalmas napot tudhattak maguk mögött a dráMÁzók pénteken, képes összeállításunk most ezt idézi fel.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Két román nyelvű előadás szerepelt csütörtökön a dráMA kortárs színházi találkozó programjában. Tekintsék meg képes összefoglalónkat a negyedik napról.
szóljon hozzá!