Márton Árpád rendhagyó jubileumi tárlata: 80+1

„Márton Árpád jubileumi tárlatát több mint két évvel ezelőtt kezdtük el tervezni. Aztán sajnálatos körülmények miatt halasztani kényszerültünk, és most itt vagyunk együtt, mindannyian, akik tehetjük, hogy köszöntsük az immár 81 éves Márton Árpádot, Árpi bácsit, Marcit, tanár urat – ki ahogyan szólítja. Nem minden nap adatik meg egy város életében, hogy egyik legnagyobb művésze előtt tisztelegjen, és életművének reprezentatív darabjait egy helyen, egy időben tekinthesse meg. Csíkszereda Megyei Jogú Város vezetése kiemelt rendezvényének tekintette a mait, aktívan részt vállalt a szervezésben, és a Csíkszereda Kiadóhivatal által megjelentette a kiállítás katalógusát.”

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere úgy fogalmazott, a művészet rengeteget hozzátesz az életünkhöz, sőt, nem túlzás azt mondani, hogy művészet nélkül nincs élet. Csíkszereda pedig a kiváló művészek otthona.

Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese hangsúlyozta, egy művész életében nem csak a létrehozott életmű egésze a fontos, hanem az az odaadás, ahogy a közönségnek, köztük a művésztársaknak meg szeretné mutatni, amit addig megvalósított, azt, hogy meddig jutott a keresésben.

„Nincs vigasztalanabb egy művészettörténész számára, mint amikor egy hagyatékból utólag derül ki a művész valódi értéke, és felbukkannak a jelenkortól politikai vagy más okokból kényszerűen elzárt művek. Márton Árpád esetében szerencsére nincs így. Emberként, tanárként, kiállítóművészként mindig nyitott volt, sohasem fukarkodott tudása, munkái közreadásával, s gyakori tárlatrendezései, akár itt, a Csíki Székely Múzeumban, nyilvánvalóvá tették életművének mára evidenciaként kezelt súlyát.

Mindannyiunk számára ismerős Márton Árpád művészete, bizonyára őrzünk jónéhány képet emlékezetünkben: A föld fiait, a Vajúdást, a Parasztbánatot, a Maros és Olt című művet, és még hosszan sorolhatnánk. A mostani kiállítás ezt a képet egészen biztosan árnyalni, gazdagítani fogja, hiszen nem egy megszokott, nagy műveket felvonultató válogatást láthatunk, viszont sok különlegességet, érdekességet tartogat a tárlat – húzta alá Túros Eszter művészettörténész, a Csíki Székely Múzeum muzeológusa.

„Nevezhetjük ezt a kiállítást is reprezentatívnak, annak ellenére, hogy tudatosan mellőzi a jól ismert olaj- és temperakompozíciókat. Helyettük nagyon sok grafika, akvarell kap itt helyet, a néhány vonalas feljegyzésektől a közismert műveken visszaköszönő kompozícióvázlatokig vagy a könyvillusztrációkig, a fiatalkori festményektől, az izgalmas kísérletezéseken át a legkedvesebb barátokat, mestereket, illetve személyes történetek is felidéző alkotásokig. Így elevenedhet meg például Nagy Pál, Plugor Sándor, Nagy Imre, Antal Imre, Gaál András, Mérey András vagy Román Viktor alakja – hol explicit módon, hol pedig az adott kép mögött húzódó személyes történetek, vagy az éppen alkalmazott kísérleti technikák, illetve munkamódszerek révén. Így elevenedik meg a szülőfalu, a diákévek, a valamikori sorbaállások vagy éppen a nagy változások emlékei.” Rámutatott, a tárlat több mint hatvan esztendő munkásságáról nyújt átfogó képet, ily módon teszi megközelíthetővé egy kivételes, az erdélyi művészet történetének kétségkívül legnagyobbjai közül való művész világának legrejtettebb lelki zugait, a hétköznapok igáját is energiává formáló alkotó erőteljes motívumait.

Végezetül az ünnepelt művész szólt a jelenlevőkhöz.

Márton Árpád elmondta, jelen kiállításnak a gyökere tanárához, Nagy Pálhoz fűződik, hiszen ő biztatta őket mindig a középiskolában, hogy minden ötletüket vázlatozzák fel egy papírra, gyűjtögessék egy cipősdobozba, majd bizonyos idő után vegyék elő ezeket. „Ezt köszönöm, mert ezt végigjátszottam az életemben, és most úgy éreztem, hogy az eddig kiállított dolgok mellett a mappákban felgyűltek ezek a kis jegyzetecskék, és ezt az üzenetet gondoltam, hogy megosztom önökkel úgy, hogy valahogy mégis egy olyan tálalás legyen, egy olyan üzenet, hogy azzal élni lehessen. Persze, rengeteg ötlet van, nagyon adósnak érezem magam, de az idő az pörög: 80+1. És lesz, amire még lesz idő, és lesz, amire már nem.”

A kiállítás alkalmából Márton Árpád – Teremtő kéz címmel látott napvilágot egy tartalmi és formai tekintetben egyaránt színvonalas kiadvány a Csíkszeredai Kiadóhivatalnál. A kötet felelős kiadója Prigye Kinga, a borítóterv és tipográfia Botár László munkáját dicséri, a reprodukciókat Ádám Gyula készítette, a kivitelezés pedig az Alutus nyomdában történt.

A megjelenéséhez a Hargita Megyei Kulturális Központ is hozzájárult. A kötetet Sarány István szerkesztette. Amint azt a megnyitón ismertette, a művésszel készült interjú és a gazdag grafikai anyag mellett személyes indíttatású, illetve a munkásságának egy-egy szeletét elemző írás is helyet kapott Gaál András, Banner Zoltán, Nagy-Miklós Kund, Szücs György és Zakariás Ágota tollából. A kötet függeléket is tartalmaz, így a művész életútjának rövid bemutatását, kiállításainak, alkotótáborainak jegyzékét, az általa írt és a róla szóló kiadványok és írások bibliográfiáját, illetve rövid, életrajzi adatokkal kiegészített névmutatót is.

A megnyitón Dánél Kunigunda és Kis Lehel Sándor, a Nagy István Művészeti középiskola diákja és tanára is közreműködött. A kiállítás november 28-áig látogatható, hétfő kivételével naponta 9 és 17 óra között