
Márton Árpád: A föld fiai (1968, tojás-tempera – vászon)
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Márton Árpád festőművész október 6-án tölti 85. életévét. A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgya tehát nem véletlenül egy festészeti alkotás.
2025. október 05., 18:522025. október 05., 18:52
2025. október 06., 10:502025. október 06., 10:50
Nyolcvanötödik évét tölti Márton Árpád október 6-án – a Csíki Székely Múzeum pedig ily módon ünnepli őt: az októberi hónap kiemelt tárgyaként a művész egy 1968-as, A föld fiai című alkotását lehet megtekinteni.

Hogyan kerültek az első rajzai egy Ady-kötetbe, miért éppen Árpádnak keresztelték a szülei, és miért is választotta Kolozsvár helyett Csíkszeredát? Többek között ezekről is mesél Márton Árpád festőművész, aki a hétvégén Magyar Örökség díjban részesül Budapesten.
Márton Árpád festőművésznek számtalan alkalommal láthatta kiállításait a nagyközönség a múzeum kiállítótereiben, alkotásai ugyanakkor nagyszámban megtalálhatóak a múzeum képzőművészeti gyűjteményében is. Márton Árpád közel 200 alkotást adományozott a múzeumnak az elmúlt évtizedekben. Nagylelkű felajánlásainak köszönhetően művei kiemelt, meghatározó részét képezik a gyűjteménynek.
A kompozíciónak több változata is létezik. A múzeum gyűjteményében szereplő darab az első változat – magyarázta Túros Eszter művészettörténész, a képzőművészeti gyűjtemény kezelője. „A kompozíció az olajfestéket felváltó tojás-tempera technikával készült. Jellegzetesen robusztus alkatú paraszthéroszok töltik ki a képteret, de akár azt is mondhatnánk, képtájat, hiszen bizonyos értelemben tájkép ez is. Ember és táj itt szétválaszthatatlanul egylényegű. Hatalmas figurái úgy terülnek el a tájban, hogy maguk is tájjá válnak, színeik, formáik az őszi táj, az ismert, otthonos táj jellegzetességeit mutatják.
Hozzátette, monumentális alkotás, és ennek a monumentalitásnak a titka – ahogy Banner Zoltán fogalmaz – „felnagyítás és személyesség, a szerkezetesség és szervesség, hősi és köznapi, földhöz tapadt és elragadtatott egymást feltételező, egymásba oldódó és egymásból kibontakozó szintézise, metaforizálódása”.
Fotó: Péter Beáta
Csíkszereda Pro Urbe díjas festőművészével itt hallgatható beszélgetés, a művésznél tett legutóbbi látogatásunkat pedig itt nézhetik meg.
A festmény megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig naponta 9-17 óra között.
Emlékeim fiókjai – könyvbemutató és születésnapi köszöntés
Csíkszereda Városháza kiadója, a Csíkszereda Kiadóhivatal az életmű és az évforduló előtti tisztelgésként ez alkalomra önálló kötetben jelentette meg Márton Árpád önéletrajzi vonatkozású visszaemlékezéseit Kelemen Zsófia lejegyzésében, Székedi Ferenc szerkesztésében, a Gutenberg nyomda kivitelezésében.
A fotókkal és a művész munkáival illusztrált, az Emlékeim fiókjai című könyvben Márton Árpád olvasmányos, élménydús történetekkel tekint vissza gyergyóalfalusi családjára és gyermekkorára, a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban töltött éveire, a kolozsvári főiskola felejthetetlen napjaira, amikor együtt végezte tanulmányait több olyan képzőművésszel, akik azóta beírták nevüket az erdélyi művészettörténetbe. A visszaemlékezések kitérnek a pályakezdő csíkszeredai évekre a Márton Áron Főgimnázium elődjében, valamint a művészeti oktatásban, majd a Szárhegyi Barátság Művésztábor megalakításában vállalt szerepére. Ahogyan Márton Árpád festészete is emberközeli, ugyanilyenek ezek a történetek is. Szavakban is remek portrékat rajzol meg mindazokról, akikkel élete során összehozta a sors és akik közül többen már nincsenek közöttünk, miközben az is kiderül, az évtizedek során művészete milyen ihletforrásokból táplálkozott. A kötetnek köszönhetően még közelebb kerül hozzánk, a művészetkedvelőkhöz, a művésztársakhoz, a tanítványokhoz annak az életműnek és alkotói pályának a sok-sok mozzanata, amelyet a csíkszeredaiak amúgy is magukénak éreznek – írják a szervezők, akik október 7-én 18 órától szeretettel várnak mindenkit a Csíki Moziba a beszélgetésekkel és vetítéssel egybekötött könyvbemutatóra.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A menopauza minden nő életének természetes, de sokszor kihívásokkal teli szakasza.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
A gyulai Székely Aladár Fotóklub negyvenéves jubileumi tárlata a Csíki Moziban nemcsak a fotográfia művészetét ünnepli, hanem egy évtizedeken át tartó barátság történetét is, amelyben a fény az összetartozás szimbólumává válik.
A kézdivásárhelyi Udvartér Színház egy közkedvelt művet, A kis herceget vitte színpadra. A darab nem a jól ismert mese újrajátszása, hanem egy érzékeny, emberi utazás a gyermeki tisztaság és a felnőtté válás határán.
„Magyar, szavad világ értse: / Anyanyelvünk létünk vére” – írta Bartis Ferenc az Utószó című versében. Ugyan e sorokat nem az 1956-os események inspirálták, a forradalom erdélyi történetéhez annál inkább kapcsolódik. Sántha Attilával beszélgettünk.
A színek, formák és ritmusok belső harmóniájából születő képek világába hív Nagy Szidónia Éva új tárlata a Kájoni János Megyei Könyvtárban. A fegyelmezett játék mögött mély belső béke és az önazonosság keresése rajzolódik ki.
„Az éneklés olyan, mint a vetés” – vallja Bíró János, a Csíksomlyói Kegytemplom Kórusának karnagya. A 25 éve működő énekkar hétről hétre közösséget épít, és bizonyítja, hogy az ének nemcsak hang, hanem hála, öröm és a lélek nyelve.
szóljon hozzá!