Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
„Hazahoztam önöknek valakit, aki gondolatban egyébként innen soha nem szakadt el” – ezzel indította könyvbemutatóját és előadását Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa, aki Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának meghívására érkezett Csíkszeredába.
2025. október 17., 20:162025. október 17., 20:16
2025. október 18., 16:182025. október 18., 16:18
Fodor Tamás vezető konzul
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa legújabb, Kratochvil Károlyról, a Székely Hadosztály parancsnokáról írt könyvét hozta el Csíkszeredába, hogy a könyvbemutató apropóján tartalmas előadás keretében meséljen arról az emberről, aki – amint az a könyv fülszövegében áll –
A Lázár-ház dísztermében október 16-án a szerzőt és a szép számban megjelent közönséget a külképviselet részéről Fodor Tamás köszöntötte. A vezető konzul kiemelte, Kratochvil Károly „nagyon komoly lelki és emberi hagyatékot hagyott hátra maga után, hiszen egy nagyon meghatározó időszaknak a gyermeke, és egy olyan történelmi korszakváltást élt át fiatal felnőttként és később idősebb férfiként, amely meghatározta a mindennapjainkat. Hiszen ezek az elmúlt történelmi események bennünk élnek, és egy olyan ember életpályáján keresztül ismerkedhetünk meg vele, aki emlegetve van ugyan, de túl ritkán és nem elég mélységekben.”
Fráter Olivér Kratochvil Károlyról írt könyve, amely a Nemzetstratégiai Kutatóintézet gondozásában jelent meg 2025-ben, a Kárpát-haza könyvek sorozatban
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
A könyv bevezetőjében ezt olvashatjuk: „Kratochvil Károly végigélte mindazt, ami a 20. század eleji magyar történelem szempontjából sorsfordító esemény volt. Tanúja volt az Osztrák-Magyar Monarchia felemelkedésének, virágzásának és háborúba lépésének. A magyar katona mérhetetlen véráldozatát, a forradalmak korának politikai és katonai tehetetlenségét, valamint az ország idegen megszállását már testközelből figyelhette. A trianoni békediktátum eseményei és következményei személyes sorsát is alapvetően befolyásolták”.
Kratochvil Károly katonatiszti családban született, édesapja Kratochwill József (aki dupla mássalhangzókkal írta a vezetéknevét) 1848-ban tizenhat évesen állt be a nemzetőrsébe. A harcok során szuronnyal mellbe szúrták, de túlélte, fogságba került, kényszersorozták a Habsburg-hadseregbe, ahol aztán szép karriert futott be. Részt vett a szárd-francia-osztrák háborúban, ahol Velence erődparancsonka is volt, aktív résztvevője a custozzai csatának 1866-ban, és a Monta Santa Croce védelmében játszott katonai eredményei elismeréseként magyar nemesi címben részesítette az uralkodó, és a szentkereszthegyi előnevet adományozta neki. Bécsben, majd Eszéken szolgált, 1875-től a Magyar Királyi Honvédségben a 23. önálló zászlóalj parancsnoka lett Brassóban, később Nagyenyeden és Kolozsváron élt, Grazban halt meg 1887-ben tüdőgyulladásban. Felesége, Károly édesanyja szintén Grazban hunyt el, egy műtét következtében.
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Kratochvil Károly 1869. december 13-án született Brünnben. Gyermekéveit Brassóban töltötte – édesapja akkori szolgálati helyén. Korai tanulmányait is itt végezte, 1884-ben a morvaországi Mahrisch Weiskirchenben a katonai főreáliskola hallgatója lett. Felsőfokú tanulmányait a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián végezte – ekkor kapta meg a harmadik rendfokozatot –, és vezérkari tiszti továbbképézsre javasolták. A bécsi Hadiiskolába csak a legkiválóbbak, a csataszolgálat terén már eredményeket elért tisztek kerülhettek be. Vezérkari tiszti kinevezését 1900. november 1-jén vette át. 1903-tól a Ludovika Akadémián tanított, közben európai utazásokat tett – mint ismert, hat nyelven beszélt.
Ez a fajta nevelői munka, amelyet ellátott, nyilván borzasztó felelősséggel járt, de egy hatalmas bizalmi tőke kellett ahhoz, hogy erre őt alkalmasnak találják” – magyarázta Fráter Olivér. Kratochvil nemcsak hadtudományokat, vívást, lövészetet és egyéb képességfejlesztő vagy elméleti tudást – zenei, vallási, képzőművészeti ismereteket – adott át a gyerekeknek, hanem ő adta nekik a zsebpénzt, vele beszélték meg a problémáikat. A családdal, a gyerekekkel egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki, ez a későbbi levelekből is szépen visszatükröződik. „Kratochvilnek az újítása – ez egy rendkívül szokatlan dolog volt –, hogy a főhercegi család gyermekei közoktatásba kerültek. Ez egy hibrid megoldás volt, mert egy részét ő oktatta nekik, egy részét a közoktatásban kapták.” Ebben az időszakban, nyilván, Kratochvil kapcsolatba került az uralkodócsaláddal, és a felsőbb körökkel szoros kapcsolatot alakított ki.
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Az előadó elmondta, a Hadtörténelmi Levéltárban található adatlap szerint Kratochvil egy nyílt jellemű, víg kedélyű, nyugodt véralkatú, igen jó szellemi képességekkel, gyors felfogással bíró, buzgó szellemi és lelki alkat volt. Egyébként alacsony termetű, jó testalkatú, kiváló modorú és jó társaság. A sporthoz való affinitása is kiemelkedő volt, úszott, evezett, lovagolt, vívott, korcsolyázott.
1914. július 28-án kitört az első világháború. „Ő egy nagyon kényelmes helyzetben van, mert ugyan katona, de a főhercegi család mellett tulajdonképpen egy olyan beosztásban van, ahol a világháborút nyugodtan eltölthette volna egy hintaszékbe.
Elindul ezredével a Lemberg körüli harcokba, 1915-ben az olasz hadszintérre vezényelték, ahol – alföldi bakáival – ott kellett harcoljanak »ahol a zergék tanyáznak, ahol a világ némasága uralkodik«. A másik dolog, hogy a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred katonáinak a 65%-a volt magyar. A 35%-a pedig román szlovák, német és minden egyéb nemzetiségű. És ez soha nem befolyásolta egyetlen katonai döntését sem” – magyarázta a történész. Elmesélte, Kratochvilnak később a volt katonái folyamatosan küldtek levelet ilyen vagy olyan alkalomból, és például 1920 elején, amikor Szamosújvárra internálták, egy román katona megismerte egykori parancsnokát, és megkérdezte, hogy tud-e valamit érte tenni. Erre csak annyit válaszolt: „Nem, köszönöm, csak teljesítsd továbbra is pontosan a kötelességedet”.
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
„Tehát, az, hogy egy ezredet rábíztak, ő abban embereket látott, hogy emberéletek vannak rábízva, tehát nem fogyóeszközökkel gazdálkodik, hanem egyénekkel, akiknek sokszor ismerte a nevét, a családi hátterét, vagy épp a szociális helyzetét, és tudta, hogy kit várnak otthon, vagy épp kit kellett esetleg hamarabb szabadságra hazaengedni.” És következett az isonzói csata, az orosz front, újra az olasz front… Volhíniában frontszínházat szervezett, hogy a katonák kedélyállapotát javítsa. 1917-ben a 39., majd a 81. dandár parancsnoka lett.
A világháborúban tanusított bátorságáért számos kitüntetésben részesítették, egy lineáris katonai előmenetele volt – magyarázta Fráter Olivér. „1918-ban egy korszakhatárhoz érkezünk, fegyverszüneti szerződéseket köt. Kevés olyan katonai parancsnok volt, aki az ezredét így, egybe hozta haza.”
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Kratochvil Károlyt 1918. november 26-án kinevezték az Erdélyi Katonai Kerületi Parancsnokság parancsnokává, és decemberben megkezdte a 38. hadosztály felállítását Kolozsváron. Feladata a Kolozsvár-Zilah-Szatmárnémeti vonalon keresztül történő új frontvonal kialakítása volt.
A Károlyi-kormány politikai hozzáállása, valamint az, hogy a román hadsereg folyamatosan sorozta be a román és száz nemzetiségűeket, és egyre nagyobb erőkkel zárkózott fel a demarkációs vonalhoz, vezetett oda, hogy megfogalmazódott, hogy a szétzüllesztett haderő helyett egy ellenállásra, valamint a közrend és közbiztonság megőrzésére alkalmas haderőt kellene toborozni (a részben birtokba vet) Székelyföldről. S noha minden eszközzel próbálták ezt megakadályozni a románok, a székelyek mégis mentek.
Tehát nem a rendes, hadrend szerinti csapattestről beszélünk, hanem önkéntesekről. És a Károlyi-kormány ezért nem tudott vele mit kezdeni, mert a székely hadosztály az nem ideológiáért harcolt, hanem területért. Ez adja a Székely Hadosztálynak az erejét, és ez határozza meg a későbbi sorsát is. 1919. január 20-án létrejön a Székely Hadosztály a kolozsvári Fellegvárban. 1700 fős a létszám, hatszáznak van csak puskája. Tehát az önkéntességet ez tökéletesen leírja, hogy őket nem szerelték föl. A Csucsa-Királyhágó-vonal védelmekor 15 ezer körülire duzzadt a létszám.” A történész elmondta, itt egy állóháború alakult ki a románokkal, és a hadtörténelemben egészen kivételes, hogy egy hadosztály – a politikai ellenszéllel dacolva – ekkora frontszakaszt ennyi időn keresztül – túlerővel szemben – tartani tudjon.
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
A megfelelő felszerelés, az utánpótlás hiánya, a románok és a bolsevik csapatok fölénye oda vezetett, hogy 1919. április 26-án Demecserben Kratochvil fegyverszüneti szerződést köt. „Ennek az lett volna a lényege, hogy amíg a harci cselekmények folyamatban vannak, addig a katonákat lefegyverzik és internálják.
Fogarasra, Moldvába, a legtöbben pedig Brassóba kerülnek, és olyan méltatlan körülmények között tartják őket, ami nyilván Kratochvil számára is elfogadhatatlan volt. Az akkori időszakának a legaktívabb tevékenysége az volt, hogy a fegyverszüneti szerződés pontjainak megpróbált érvényt szerezni. 1919. május 2-án vagonírozták be őket, majd útnak indították Brassóba. Brassóba leszállnak, nincs ruhájuk, a főtéren körbejáratják őket, hogy mekkora győzelmet arattak fölöttük, aztán a Fellegvárba internálják. Kratochvil Károlynak egy kényszerlakhelyet jelölnek ki Brassóban és bűnügyi felügyelet alá helyezik, tehát a szabad mozgásában részben korlátozzák, mikor elmegy valahová, a román kémek követik. Az Adler-házban Kratochvilnek a szobatársa az a bizonyos Hautzinger Gusztáv volt, aki később a nevét Jányra magyarosította. Az ellátásukról a katolikus plébánia, illetve az evangélikus egyházközség hívei gondoskodtak, valamint különböző önkéntes karitatív szervezetek.”
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Kratochvil Károly ekkor ötven éves, kiváló katonai életpályával, de a magánéletéről nem sokat tudni, és nem is volt ezidáig olyan helyzetbe, hogy a házasság lehetőségével élni tudott volna. A Brassói Katolikus Nőegylet önkéntesei – akik szintén adományokkal, ruhával, élelemmel segítették a hadifoglyokat – között találjuk özv. Izay Antalnét, aki kapcsolatot tartott a tisztikarral, és aki egyedül nevelte Boriska nevű leányát. A lány ekkor fejezte be a felső kereskedelmi iskolát.
„1920 február 6-án a román detektívek kopognak egy katonai ügyész jelenlétében, Kratochvil Károlyt letartóztatják összeesküvés vádjáva. Azért ez egy anomália, hogy július 4-e előtt néhány hónappal miért is tartóztatnak le valakit – melyik állam elleni milyen összeesküvés? Nehezen követhető. De a lényeg, hogy elindul vele szemben egy eljárás. Először Nagyváradra viszik, ott tartják fogva, aztán Kolozsvárra a Fellegvárra. Aztán Szamosújvárra kerül, majd elindul 1920. szeptember 27-én, tehát már Trianon után, maga az eljárás, a Flohr–Kratochvil-per. A két főtisztet azzal vádolták, hogy összeesküvést szerveztek Romániában a román állam ellen. Azaz, a volt egykori katonákat próbálták toborozni, hogy velük megdöntsék az újonnan berendezkedő román állam erdélyi uralmát. Ebben a korban számos ilyen koncepciós jellegű per volt – mintegy erődemonstrációként. A per végül felmentő ítélettel zárult, és november 10-én Kratochvilt felrakják a repatriáló vonatra és elindítják Budapestre.”
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Rövid ideig a debreceni dandár parancsnoka, majd 1923-ban kinevezik a Hadtörténeti Múzeum igazgatójává, noha egy ötvenes évei elején járó, katonai tapasztalattal rendelkező katonaember számára egy múzeumi beosztás nem feltétlenül volt az, ami az ő katonai tudásának, képességeinek, vagy akár az ambíciójának a szintje lett volna – véli Fráter Olivér. „De ő ezt a feladatot mégis nagy alázattal próbálta meg ellátni. Úgy gondolta – és majd aztán a Székely Hadosztály Egyesület is arról szól –, hogy az első világháború alatt a magyar katona véráldozata példaértékű volt. És hogy ennek az emlékezetpolitikai lenyomata megmaradjon majd a Székely Hadosztály Egyesületben, mikor már nem a parancsnok, vagy a Hadtörténeti Múzeum által ő ezt egy küldetésének gondolta, és hogy ez csak akkor marad fenn, hogyha ennek méltó emléket állít.
Kratochvil minden olyan civil és társadalmi tevékenységet igyekezett támogatni, pártolni – egyiknek elnöke, másiknak tiszteletbeli elnöke, harmadiknak alelnöke, választmányi tagja stb. –, amelyik Magyarország ki nem mondott politikai céljait próbálta képviselni. De – korábban jól megalapozott művészeti alapképzést kapott, és ő maga is szívesen rajzolt, festett – az iparművészek országos egyesületének elnöke is lesz, vagy éppen a budapesti Mozart egyletnek is.
Fotó: Borbáth Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
A történész rámutatott, az utolsó évei mind a politikai tevékenységéhez, mind a közéleti eredményeihez viszonyítva viszonylag szerények voltak. 1940-ben, a második bécsi döntés után kezdeményezte a katonai aktiválását a belügyminiszternél, és kidolgozott egy tervet arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a Székely Hadosztály katonáit felhasználni a közrend és biztonság érdekében addig, amíg a közállapotok megnyugodnak. Ezt az akkori katonai vezetés nem fogadta el. Így az 1940-es katonai bevonulás alkalmával csak egy-egy protokolláris rendezvényen volt látható.
„A történelem megkímélte őt attól, hogy végignézze Magyarország szovjet megszállását és a kommunista hatalomátvételt. Ez a katonai életpálya nem lehetett teljes. Ha nincs a világháború, akkor valószínűleg ő valahol a politikai elit legtetejére jutott volna. Ellenben egy új kihívást kapott az élettől és a Jóistentől, hogy a civil életben kellett ezt az értékrendet és azt az elkötelezettséget megmutatnia. Ebben sikereket ért el, és minden történelmi korban ehhez a nemzet iránti szolgálathoz keresett eszközöket és lehetőségeket” – zárta előadását Fráter Olivér.
A szép számban összegyűlt pályatársai, barátai, tisztelői körében nyitották meg Siklódy Ferenc közel négyszáz rézkarcot tartalmazó kiállítását a Csíki Székely Múzeumban. A portrék sorát az ábrázolt alkotók eredeti alkotásai teszik megközelíthetőbbé.
A közösségi média ma már a kamaszok mindennapjainak a természetes része. A megosztott tartalmak azonban nem csupán szórakozást nyújthatnak, hanem szorongást is kiválthatnak, amely hatással lehet az önértékelésükre és az önbecsülésükre.
A csíkszeredai Mikó-vár falai között nyílik kiállítás Siklódy Ferenc grafikus 26 éven át formálódó monumentális sorozatából: a székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka. A közel négyszáz portré a régió művészeit és kulturális örökségét idézi meg.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Két zseni, akik ugyanazon korszak gyermekei, mégis teljesen más szemlélettel írták át a 20. század tudományát. Albert Einstein és Niels Bohr állt Nagy Péter Óriások vállán című előadás-sorozata negyedik részének fókuszában.
Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
A Piros. Produkció újra bebizonyítja: értéket teremteni és értékelni közösségi élmény. Október 8-án a Haberstumpf-villában mutatják be az ÉRTÉKelünk 4.0 összművészeti előadást, ahol képzőművészet, irodalom, zene és színház találkozik.
Az aradi vértanúk nem csak tizenhárom név – mind külön egyéniség volt, saját sorssal, politikai nézetekkel. Hermann Róbert történész szerint a kutatások ma már feltárják a csoport mögött rejlő arcokat, személyes sorsokat és az új részleteket is.
Márton Árpád festőművész október 6-án tölti 85. életévét. A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgya tehát nem véletlenül egy festészeti alkotás.
Elekes Gyula Quo vadis? című kiállítása a tűzzománc technikáit ötvözve vall az emberi lét kérdéseiről. A csíkszeredai tárlat egyszerre személyes és egyetemes, földi és transzcendens: a művész zománcba égetett létkeresése mindenkit megszólít.
szóljon hozzá!