Hirdetés
Hirdetés

Létrehozni az elliptikusság terét

•  Fotó: Magyari Lukács

Fotó: Magyari Lukács

„A többlakiság meghatározó tényezője az életemnek” – árulta el a szatmárnémeti születésű Láng Orsolya költő, filmrendező. Beszélgetésünk során az otthonteremtésről, az identitást alakító terekről, a gyerekkori élményeiről és a szövegalkotás folyamatairól is szót ejtettünk.

Ilyés Krisztinka

2025. április 25., 13:262025. április 25., 13:26

– Azt olvastam, hogy – a művészetek felől közelítve is – a közelmúlt érdekli leginkább, pontosabban közvetlenül a születése előtti történelmi kor. Ezen belül pontosan mi az, ami foglalkoztatja és akár ihletforrásként is szolgálhat?

– Inkább azt mondanám, hogy jelenleg a közelmúlt érdekel leginkább, mivel a doktori kutatásomban a rendszerváltás előtti korszak animációs filmjeivel foglalkozom.

Megkerülhetetlennek tartom a 20. század történelmi eseményeit, művészeti irányzatait, főként, ha az ember alkotó és emlékezetmunkás.

Hirdetés

Az mindegyik történelmi korra elmondható, hogy színes és ellentmondásos, de ez itt van közel, a tanulságaiban, a következményeiben élünk. Ezen kívül a 20. század az első történelmi kor, amelyet a technika rögzíteni tudott, tehát visszanézhető, visszahallgatható, és ezáltal élőbb, mint bármelyik korábbi. Rettentő mennyiségű forrás áll rendelkezésünkre, én például nagyon szeretek fényképeket nézegetni, ezek többször inspiráltak már. A fotó a dokumentum és a műalkotás közötti hibrid műfaj, amely nagy mozgásteret hagy annak is, aki a realitásra kíváncsi, és annak is, aki a képzelet birodalmát építi.

– Azt hiszem a legfontosabb témák, amelyek nemcsak az írásaiban kerülnek fókuszba, hanem a mindennapjaiban is számottevőek: az otthon, az elmozdulás, illetve a terek közötti ingázás élménye. Ha figyelembe vesszük, hogy Szatmárnémetiben született, Marosvásárhelyen nőtt fel, és most Budapesten él, hogyan tudná meghatározni az otthon fogalmat?

– Számomra az otthon az a közvetlen környezetem, ahol jól érzem magam, ahol berendezkedtem. Az már más kérdés, hogy mit nevezek hazámnak például, mert akkor azt szoktam mondani, hogy Erdélyt.

Erdélyben több helyen érzem magam otthon, ezek a gyerekkorom és a fiatal felnőttkorom helyszínei.

Budapesten is valahogy így élek, hogy több pont van benne, ahol jól érzem magam, ez adja ki azt a hálózatot, amiben biztonságosan mozgok. De nem annyira a helyszínek, mint inkább az emberi kapcsolataim miatt ingázok egyik helyről a másikra. A szeretett személyeknek nagy a húzóereje.

•  Fotó: Magyari Lukács Galéria

Fotó: Magyari Lukács


– Azt mondta, hogy gyerekkorában nagyon sokat utazott az otthonjai között, és talán ennek köszönhető az is, hogy ma már az utazással kapcsolatban mindig aktiválódik az otthonkereső funkciója. Hogyan tud mindez – például egy adott utazás – hatni egy éppen készülő szövegre?

– Sok utazós szöveget írtam, mert a többlakiság meghatározó tényezője az életemnek. Vannak termékeny periódusok, amikor mindegy, hogy milyen élmény ér, az jó eséllyel fordul át valamilyen alkotásba.

Az utazás is olyan, mint a fényképnézegetés, előre kiszámíthatatlan hatások érnek, ez fellazítja a talajt, megmozgatja a fantáziát.

Viszont soha nem írtam utazás közben. Nem szoktam jegyzetelni, inkább otthon elevenítem fel a látottakat. Vissza tudok helyezkedni egy atmoszférába, mivel teljesen magamba engedem, átszűröm magamon a helyek hangulatát, amikor ott vagyok.

– Az otthon mindig egy adott térhez kötött tapasztalat, vagy inkább a narratíva által válik megkonstruálttá? Az írás közben létrehozott világok lehetnek ugyanolyan otthonosak, mint a fizikai tér?

– Mivel nem írok fikciót, a szövegeimben megkonstruált terek mind a valóságból szűrődtek be, annak elemeiből építkezem. Számomra az írás egy otthonos tevékenység, és ezáltal talán otthonteremtés is.

•  Fotó: Magyari Lukács Galéria

Fotó: Magyari Lukács


– A tér mennyiben alakíthatja az identitást? Létezik olyan, hogy „téri emlékezet”, amely nemcsak a múlthoz, hanem egy adott hely struktúrájához is kötődik?

– Nagymamám mesélte, hogy gyerekkorában nem tudta elképzelni, hogy mi lehet a falu határában húzódó dombok mögött. És hogy arra, aki a szomszéd faluba házasodott, azt mondták: idegenbe ment. Ma már a székelyföldi faluban is török szappanoperát néznek, azt beszélik meg a komaasszonyok, nem a falubeli pletykákat, mert kiöregedett a falu, nem történik semmi.

A tér alakíthatja az identitást, ahogyan a gondolkodást is behatárolhatja, ha az embernek nincs kitekintése, vagyis nem kíváncsi arra, hogy mi van a dombokon túl.

De erre vannak jó ellenpéldák, ilyen Nádas Péter Gombosszegen vagy Immanuel Kant Königsberben, amely város állítása szerint „az emberek és a világ megismerése felé nyitott, amelyben minden tudást megkaphatsz anélkül, hogy utaznod kéne bárhová”. Nádas persze ál-falusi, de ezzel csak azt akarom mondani, hogy vannak bizonyos fajta alkotók, akiknek csend és nyugalom kell az alkotáshoz, és ettől még lehetnek kozmopolita és univerzális gondolkodók, akik nem csak arra emlékeznek, ami az ő életükben és velük történt, hanem képesek a történelmi, kollektív emlékezetre is.

•  Fotó: Magyari Lukács Galéria

Fotó: Magyari Lukács


– Az emlékezés során mindig „visszateremtjük” az elveszett tereket. Mennyiben tekinthető az írás a térrekonstrukció egyik formájának? Hogyan működteti ezt a szövegalkotás során, vagy tudja-e befolyásolni magát a folyamatot?

– Előfordult már, hogy felkerestem egy számomra fontos helyet, amit az emlékezetem nagyon rétegzetten őrzött meg, de a látvány nyomába sem ért annak a gazdagságnak, sőt, lelombozó volt. Szóval azok a helyek, amelyekhez életünk fontos eseményei kapcsolódnak, a részünkké válnak, és mint a műalkotások, mást és mást jelentenek a használóik számára. Amennyiben az lenne a célom, hogy felismerhető tereket alkossak, nyilván másak volnának az eszközeim, nem verseket írnék vagy szubjektív útirajzokat, hanem mondjuk útikönyveket vagy Wikipédia-szócikkeket. Szóval a térrekonstrukció itt egy nagyon szubjektív hozzáállást jelent, amelyben pont a befolyásolás a lényeg, az, hogy ne dokumentáljam a tereket vagy a történéseket, hanem létrehozzak egy harmadik dimenziót, az elliptikusság terét.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. december 28., vasárnap

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)

összeraksz egy gépet
de nem működik

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
2025. december 28., vasárnap

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)

Hirdetés
2025. december 26., péntek

Péter Beáta: Jobb napok

Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.

Péter Beáta: Jobb napok
Péter Beáta: Jobb napok
2025. december 26., péntek

Péter Beáta: Jobb napok

2025. december 23., kedd

Fábián Tibor: Sötétben botorkáló ünnep

Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.

Fábián Tibor: Sötétben botorkáló ünnep
2025. december 21., vasárnap

Lebilincselő olvasmányok, amelyekkel ráhangolódhatunk a karácsonyra

Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.

Lebilincselő olvasmányok, amelyekkel ráhangolódhatunk a karácsonyra
Hirdetés
2025. december 19., péntek

Ferencz Imre: Dal

Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...

Ferencz Imre: Dal
Ferencz Imre: Dal
2025. december 19., péntek

Ferencz Imre: Dal

2025. december 16., kedd

Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre

Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.

Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
2025. december 13., szombat

Fábián Tibor: Csészék a vitrinben

Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.

Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
2025. december 13., szombat

Fábián Tibor: Csészék a vitrinben

Hirdetés
2025. december 10., szerda

Hömpölygő mondatok, világvégi fények

Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?

Hömpölygő mondatok, világvégi fények
Hömpölygő mondatok, világvégi fények
2025. december 10., szerda

Hömpölygő mondatok, világvégi fények

2025. december 09., kedd

Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában

„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.

Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
2025. december 03., szerda

Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva

A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.

Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
Hirdetés