
Fotó: Magyari Lukács
„A többlakiság meghatározó tényezője az életemnek” – árulta el a szatmárnémeti születésű Láng Orsolya költő, filmrendező. Beszélgetésünk során az otthonteremtésről, az identitást alakító terekről, a gyerekkori élményeiről és a szövegalkotás folyamatairól is szót ejtettünk.
2025. április 25., 13:262025. április 25., 13:26
– Azt olvastam, hogy – a művészetek felől közelítve is – a közelmúlt érdekli leginkább, pontosabban közvetlenül a születése előtti történelmi kor. Ezen belül pontosan mi az, ami foglalkoztatja és akár ihletforrásként is szolgálhat?
– Inkább azt mondanám, hogy jelenleg a közelmúlt érdekel leginkább, mivel a doktori kutatásomban a rendszerváltás előtti korszak animációs filmjeivel foglalkozom.
Az mindegyik történelmi korra elmondható, hogy színes és ellentmondásos, de ez itt van közel, a tanulságaiban, a következményeiben élünk. Ezen kívül a 20. század az első történelmi kor, amelyet a technika rögzíteni tudott, tehát visszanézhető, visszahallgatható, és ezáltal élőbb, mint bármelyik korábbi. Rettentő mennyiségű forrás áll rendelkezésünkre, én például nagyon szeretek fényképeket nézegetni, ezek többször inspiráltak már. A fotó a dokumentum és a műalkotás közötti hibrid műfaj, amely nagy mozgásteret hagy annak is, aki a realitásra kíváncsi, és annak is, aki a képzelet birodalmát építi.
– Azt hiszem a legfontosabb témák, amelyek nemcsak az írásaiban kerülnek fókuszba, hanem a mindennapjaiban is számottevőek: az otthon, az elmozdulás, illetve a terek közötti ingázás élménye. Ha figyelembe vesszük, hogy Szatmárnémetiben született, Marosvásárhelyen nőtt fel, és most Budapesten él, hogyan tudná meghatározni az otthon fogalmat?
– Számomra az otthon az a közvetlen környezetem, ahol jól érzem magam, ahol berendezkedtem. Az már más kérdés, hogy mit nevezek hazámnak például, mert akkor azt szoktam mondani, hogy Erdélyt.
Budapesten is valahogy így élek, hogy több pont van benne, ahol jól érzem magam, ez adja ki azt a hálózatot, amiben biztonságosan mozgok. De nem annyira a helyszínek, mint inkább az emberi kapcsolataim miatt ingázok egyik helyről a másikra. A szeretett személyeknek nagy a húzóereje.
Fotó: Magyari Lukács
Viszont soha nem írtam utazás közben. Nem szoktam jegyzetelni, inkább otthon elevenítem fel a látottakat. Vissza tudok helyezkedni egy atmoszférába, mivel teljesen magamba engedem, átszűröm magamon a helyek hangulatát, amikor ott vagyok.
– Az otthon mindig egy adott térhez kötött tapasztalat, vagy inkább a narratíva által válik megkonstruálttá? Az írás közben létrehozott világok lehetnek ugyanolyan otthonosak, mint a fizikai tér?
– Mivel nem írok fikciót, a szövegeimben megkonstruált terek mind a valóságból szűrődtek be, annak elemeiből építkezem. Számomra az írás egy otthonos tevékenység, és ezáltal talán otthonteremtés is.
Fotó: Magyari Lukács
De erre vannak jó ellenpéldák, ilyen Nádas Péter Gombosszegen vagy Immanuel Kant Königsberben, amely város állítása szerint „az emberek és a világ megismerése felé nyitott, amelyben minden tudást megkaphatsz anélkül, hogy utaznod kéne bárhová”. Nádas persze ál-falusi, de ezzel csak azt akarom mondani, hogy vannak bizonyos fajta alkotók, akiknek csend és nyugalom kell az alkotáshoz, és ettől még lehetnek kozmopolita és univerzális gondolkodók, akik nem csak arra emlékeznek, ami az ő életükben és velük történt, hanem képesek a történelmi, kollektív emlékezetre is.
Fotó: Magyari Lukács
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
szóljon hozzá!