Ilyés Krisztinka

Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.

Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.

Egyik legfontosabb ünnepünk, a Nagyboldogasszony napja nemcsak vallási, hanem mély kulturális és közösségformáló jelentőséggel is bír. Heinczinger Mikával beszélgettünk arról, hogy az ünnep hogyan köt össze múltat és jelent, hitet és hagyományt.

Hogyan válik egy új kezdeményezés valódi közösségi üggyé? Kassay Lajos Péterrel az Egyfeszt születéséről, közösségformáló erejéről beszélgettünk. Szó esett a hitről, az ellenszélről, a lelkes csapatról, és arról is, mi ad lelket egy fesztiválnak.

Mitől hiteles egy költő? Hogyan lehet egyszerre személyes és közösségi hangon megszólalni? Miért fontos ma is a hagyomány és az erkölcsi tartás a lírában? Kányádi Sándor költészetéről, verseinek erejéről beszélgettünk Pécsi Györgyi kritikussal.

Vannak apai gesztusok, amelyeket nem tanácsnak szántak, mégis irányt mutatnak. És van, amikor nem a szó, hanem a jelenlét formál emberré. Apák napján néhány erdélyi szerző vall arról, milyen örökséget kaptak édesapjuktól.

Van, aki próbálja eltakarni a hibákat, és van, aki aranyporral emeli ki őket. Gere Nóra Éva költőként az utóbbi utat választotta – a verseiben és a saját életében is. A Repedések című kötete nem fél a törékenységtől, sőt: erényt kovácsol belőle.

Anyák napján hajlamosak vagyunk az ünneplésre szánt virágok mögött elfeledni, hogy az anyaság nem egy egységes sablon, hanem megélt, formálódó valóság – olykor felemelő, máskor küzdelmes, de mindig jelentéssel teli.

„A többlakiság meghatározó tényezője az életemnek” – árulta el a szatmárnémeti születésű Láng Orsolya költő, filmrendező. Beszélgetésünk során az otthonteremtésről, az identitást alakító terekről, és a szövegalkotás folyamatairól is szót ejtettünk.

A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.

Mit jelent a színházi nevelés, milyen drámapedagógiai módszereket ismerhetünk, és hogyan tud segíteni mindez a fiataloknak? Kedves Kriszta színházi dramaturggal beszélgettünk a kritikai gondolkodás fontosságáról, a színház hatásáról és eszköztáráról.

Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?

Milyen volt egy gyerek élete az 1950-es években? Hogyan lehet a matematika nyelvi élmény is? Milyen volt a romániai magyar irodalom és mi volt neki a rákfenéje?
Szávai Géza József Attila-díjas szerzővel beszélgettünk.

Valóban eltűnőben vannak az életünkből az ünnepeink? Hogyan tudunk tudatosan is helyet, időt és teret adni a magyarságunkat is meghatározó eseményeinknek? És miért fontos, hogy a különböző generációk együtt ünnepeljenek?

Női sorsok, szépség, tragédia, tudásvágy, titokzatosság. Erdélyi szerzők nyújtanak át egy csokornyi gondolatot arról, hogy milyen női karaktereket ismerhetünk az irodalomból, és hogy ők hogyan figyelnek március 8-án – vagy úgy általában – a nőkre.

Honnan erednek a farsangi népszokásaink, és hogyan készülődtek évtizedekkel ezelőtt nagy- és dédszüleink a tavaszváró, téltemető ünnepségre? Ferencz Angélával a Hargita Megyei Farsangbúcsúztató kapcsán a farsangi időszak jelentőségéről beszélgettünk.

A budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonban mutatták be Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író a Holdanya unokája és az Apja fia című könyveit. A szerzőt Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész kérdezte.