Hirdetés
Hirdetés

Nem baj, ha látszik, hogy nem vagyunk tökéletesek

Gere Nóra Éva, költészet, vers, interjú

Fotó: Magyari Lukács

Van, aki próbálja eltakarni a hibákat, és van, aki aranyporral emeli ki őket. Gere Nóra Éva költőként az utóbbi utat választotta – és nemcsak a verseiben, hanem a saját életében is. A Repedések című kötete nem fél a törékenységtől, sőt: erényt kovácsol belőle. Gyerekkor, családi minták, költözések és újrakezdések – ezekből a rétegekből épül fel egy érzékeny, személyes és sokszor fájdalmas világ, amely mégis gyógyító erővel bír.

Ilyés Krisztinka

2025. május 06., 18:302025. május 06., 18:30

2025. november 12., 17:312025. november 12., 17:31

– Könyvek között nőttél fel. Mi a legemlékezetesebb gyerekkori olvasmányélményed?

– Az első regény, melyet egyedül olvastam el, A két Lotti volt, eredeti illusztrációkkal, imádtam. De ha azokat a könyveket is ide vehetjük, amelyeket nekem olvastak, akkor a Mi újság a Futrinka utcában, a Mazsola, Mazsola és Tádé, a Gőgös Gúnár Gedeon – mind meghatározó élmények. Szerettem minden karaktert, aki kíváncsi, kísérletező és lázadó volt. Később hatalmas Harisnyás Pippi és Pumukli – ami tudom, hogy nem olvasmányélmény, de ide vág – fan lettem. A megfelelési kényszeres, jó tanuló első gyermek és egy miniatűr punk keveredett bennem, igazából mindig is – olvastam, rengeteget, amiért minden felnőtt dicsért, viszont azokkal a szereplőkkel azonosultam, akik fittyet hánytak a szabályokra.

– És minek a hatására kezdtél el verseket írni?

– Sajnos elég kiszámítható válaszom van erre: a kamaszkori szerelem hatására. Párhuzamosan novellákat is írtam, amit értek is, mert majdnem kizárólag prózát olvastam. A versekre nincs más magyarázat, minthogy a hömpölygő érzelmeim kifejezésére ezt találtam a legmegfelelőbb formának.

Hirdetés
Gere Nóra Éva, költészet, vers, interjú Galéria

Fotó: Magyari Lukács

– Úgy tudom, hogy az Előretolt Helyőrség Íróakadémián prózatagozatára jelentkeztél. Abban az időben a prózát érezted biztosnak?

– Igen, ez így volt. Azt gondoltam, hogy a verseim annyira rosszak, hogy prózásként jobbak az esélyeim. Mert egy-egy novellácskámra, leírásomra kaptam pozitív visszajelzést, míg a verseimre inkább azt, hogy a felét ki kéne húzni.

– Később mégis visszakanyarodtál a versekhez. Sőt, az első könyved is verseskötet lett.

– Amikor már élesben ment a dolog, és küldeni kellett a szövegeket, sosem jött az ihlet (nem volt ötletem, hogy miről írjak, nem volt valami, amiről mondani akartam volna bármit is). Versre viszont annál inkább. Mivel halogatok mindent is az utolsó utáni percig, praktikusabb is volt a vers, szóval rossz időbeosztó-képességből fakadó okai is vannak.

– Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában megjelent Repedések versesköteted címe több szempontból is izgalmas értelmezési lehetőségeket kínál. Kezdjük azzal, hogy a címnek ahhoz is köze van, hogy te nem szeretsz az úton rálépni a repedésekre. Miért van ez, s hogyan kapcsolódik össze a könyvcímmel?

– Van egy icipici OCD-m, és babonás is vagyok egy fokig (szeretem egészségesnek hívni, de na). Ha rosszat mondok, vagy gondolok, le kell kopogjam három koppantással. Ez nem volt mindig így, egyszer csak elkezdtem csinálni, mint ahogy a repedésekre nem lépést is magamnak alakítottam ki kamaszként, aztán nem mertem abbahagyni, mert ki tudja. Játékos, a repedés szakadék asszociációból „fajult el” a dolog. Aztán már azért csináltam, hogy elkerüljem a Bajt. És éppen azért, mert ennyire rá vagyok kattanva a repedésekre, meg is látom őket mindenhol.

Imádok mintázatokban, összefüggésekben gondolkodni, ezeket kreálni és belelátni mindenbe.

A repedések ugye a rossz hírnökei, de kapcsolatok megromlásának, végének is a szimbólumai lettek a kötetben. Ugyanakkor a térkép vonalai, a csillagképek, a hajszálak, a tenyér erezete, karcolások, hegek – ezek mind-mind beleillenek (az én fejemben legalábbis) a repedés kategóriába. És a kötet dugig van ezekkel a képekkel.

korábban írtuk

Aki a ragasztóba aranyport kever: Gere Nóra Éva
Aki a ragasztóba aranyport kever: Gere Nóra Éva

Milyen az élet Prágában egy erdélyi fiatal számára? Hogyan lehet feldolgozni és túllendülni a gyerekkori traumákon? Miként lehet beépíteni egy verseskötetbe a környezetünk tapasztalatait? A csíkszeredai Gere Nóra Éva kötetét mutatták be Budapesten.

– A borító és a kötetben szereplő Kintsugi című versed is szorosan összekapcsolódik.

– Azt a technikát jelöli, amely a hibák és a tárgy történetének kiemelését, esztétizálását hirdeti, ahelyett, hogy megpróbálná azt elrejteni. Ha egy kerámia eltörött, a ragasztóba aranyport kevertek, úgy illesztették újra össze – ezáltal láthatóvá vált, hogy már nem sértetlen. Viszont ez nem csorbította az értékét, hanem hozzáadott, jelentést, történetet kapott az a repedés, törésvonal.

– Te is próbálod ennek alapján, ilyen megközelítési módozatokkal élni az életedet?

– Igen. Nagyon szeretném azt hinni, hogy igen. Azt gondolom, hogy a traumáink nemcsak megtörnek bennünket, hanem lehetőséget nyújtanak arra, hogy szebbként, erősebbként, ragyogóbban jöjjünk ki belőlük. És aki sérült az útja során, de kezdett vele valamit, gyógyulni akart és tett érte, azt igenis ünnepelni és aranyba foglalni kell, mert hatalmas munkája van benne. És nem baj, ha látszik, hogy nem vagyunk tökéletesek. Szerintem az sokkal emberibb és szerethetőbb.

– Sok laikus olvasó hiszi azt, hogy minden költő és író irodalmat tanult. Ilyen téren te is a kivételek közé tartozol. Azért említsük meg, hogy te is ott kezdted… Most hol tartasz ezen a téren?

– Igen, egy évig bölcsész voltam Kolozsváron. Jelenleg nem tanulok, de szeretnék visszamenni az egyetemre, doktorálni. Csak még nem érett meg bennem a téma.

Gere Nóra Éva, költészet, vers, interjú Galéria

Fotó: Magyari Lukács

– A kötet verstémái között a gyász, az elmagányosodás, illetve az elvesztés érzése a legmeghatározóbb. Mennyire kell eltávolodnod a szövegtől ahhoz, hogy dolgozni tudj rajta?

– Hmmm, mennyire, azt nem tudom, de el kell, mindenképpen. Általában az első változatokat magamnak írom, hogy kiírjam az érzést, minden részletével, hozzá társuló gondolattal együtt. Majd félreteszem, napokra, hónapokra, ez változó. És amikor már nem hatódok meg saját magamtól, akkor elkezdek húzni.

– A versek nemcsak a te tapasztalataidat, élményeidet jegyzik…

– Az egyik kedvenc pillanatomat ezzel kapcsolatban nagymamám szállította. Egyik újságos megjelenésem után felhívott és leteremtett, hogy miért írok apuról valótlanságokat, ő sosem hagyta a családot magára. Az a részlet nem zavarta, hogy a versben szereplő apa a végén meghalt, míg az ő fia köszönte szépen élt és virult – de mit fognak gondolni apámról, akik olvassák, ez volt a nagy baj. És igen, mit fognak gondolni rólam – hogy vajon ennyi mindent elhallgattam, és ennyi traumatikus esemény történt velem?

Nagyon sok versem személyes élményből táplálkozik, és majdnem kivétel nélkül mindenikben van olyan kép, melyet az én szemem látott, de ezek a szövegek olyanok, mint a foltvarrásos takaró.

Különböző személyek – ismerőseim, barátaim – által megélt és átélt dolgok keverednek a velem történtekkel. Viszont a kötet hangvételét nem akartam megtörni, így egységes a lírai én, mindent egyes szám első személyben írtam meg. Azok a traumák, melyeket így „magamra vettem” mélyen megérintettek, és nem tudtam nem megírni őket, valamit kezdenem kellett velük, hangot és formát adni a fájdalomnak. És az erőnek, ami kivezette az érintetteket belőle.

– Csíkban születtél és ott nőttél fel, Kolozsváron kezdted el tanulmányaidat, Pesten folytattad, végül Prágában kötöttél ki. Milyen magyarázata van ennek az útnak?

– Egyformán szerettem volna a bölcsészkarra és a MOME-ra is menni, és mivel az utóbbira nem vettek fel első körben, így boldogan kezdtem neki a kolozsvári életnek. Rengeteget tanultam ott, de azt éreztem, hogy nem vagyok teljesen a helyemen, úgyhogy megpróbáltam újból a MOME-t, és sikerült. A Budapestre költözés önmagában nem volt célom, az egyetem miatt viszont nem volt kérdés, hogy váltok. Prágába Erasmusszal jutottam ki, és annyira beleszerettem a városba, hogy végül oda jelentkeztem mesterire, a Károly Egyetemre.

Gere Nóra Éva, költészet, vers, interjú Galéria

Fotó: Magyari Lukács

– Prágában képzeled el a jövődet?

– Igen, bár ez egy halkabb igen, mint pár éve volt. Mondjuk úgy, pofán csapott a valóság – nyelv ismerete nélkül, idegenként nem éppen olyan könnyű boldogulni (a felnőtt életben –munkaerőpiac és lakhatás), mint diákként volt. De töretlenül imádom a várost, és hálás vagyok, hogy ott élhetek. Még nem érzem úgy, hogy váltanom kellene.

– És mindez (az utazások, az otthon kérdése, Csík-Prága útvonal) hogyan hat a költészetedre?

– Nagyon is inspirál. Olyannyira, hogy a következő kötet koncepciója is alakult kissé. Szeretném jobban kidomborítani pontosan ezt, az általad említett itt is ott is otthonlevést, utazást, gyökértelenséggel járó szabadságot és elveszettséget. Identitást, melyet kialakítottam a költözések alatt és formálok azóta is.

– Ez a kötet pedig az előző folytatásaként is értelmezhető lesz majd.

– A fentiek mellett a generációs traumák, azok fel- vagy fel nem dolgozása, gyász, családi minták kérdése is foglalkoztat. Menet közben fog kialakulni szerintem, hogy ebből a két vonalból két kötet lesz, vagy egy kötet két ciklusa.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 09., csütörtök

Tizenegy vers a békéért

Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.

Tizenegy vers a békéért
Tizenegy vers a békéért
2026. április 09., csütörtök

Tizenegy vers a békéért

Hirdetés
2026. április 08., szerda

Mindennek mestere: Gazda József

Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.

Mindennek mestere: Gazda József
Mindennek mestere: Gazda József
2026. április 08., szerda

Mindennek mestere: Gazda József

2026. április 03., péntek

Péter Beáta: Név nélküli tag

Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.

Péter Beáta: Név nélküli tag
Péter Beáta: Név nélküli tag
2026. április 03., péntek

Péter Beáta: Név nélküli tag

2026. április 01., szerda

Újraolvasni a kimondhatatlant. Miért marad velünk a Sorstalanság?

Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.

Újraolvasni a kimondhatatlant. Miért marad velünk a Sorstalanság?
Hirdetés
2026. március 27., péntek

Legényálomból kötetbemutató

Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.

Legényálomból kötetbemutató
Legényálomból kötetbemutató
2026. március 27., péntek

Legényálomból kötetbemutató

2026. március 24., kedd

Fábián Tibor: Mesélők lettünk

Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.

Fábián Tibor: Mesélők lettünk
Fábián Tibor: Mesélők lettünk
2026. március 24., kedd

Fábián Tibor: Mesélők lettünk

2026. március 17., kedd

Szavak, amelyekben élünk – A Hazaszótár rendje

Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.

Szavak, amelyekben élünk – A Hazaszótár rendje
Hirdetés
2026. március 13., péntek

Irodalmi est: derűt visznek a székely irodalommal

Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.

Irodalmi est: derűt visznek a székely irodalommal
2026. március 10., kedd

Szavak, amelyek összekötnek – több tízezren olvassák fel Lackfi János műveit

Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.

Szavak, amelyek összekötnek – több tízezren olvassák fel Lackfi János műveit
2026. március 07., szombat

Töréspontok emlékezete – misztikum és valóság a Pokoltó körül

Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.

Töréspontok emlékezete – misztikum és valóság a Pokoltó körül
Hirdetés