„Nem adtam volna semmiért” – Bodor Ádám a szabadságról, erkölcsről és búcsúról
Pódiumbeszélgetés Bodor Ádámmal, beszélgetőtársa Mészáros Sándor
Fotó: Borbély Fanni
Börtönről, az írói pályája lezárásáról, az erkölcs viszonylagosságáról, és arról is mesélt Bodor Ádám, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író a Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy miért vonzza még mindig az iszlám világa.
Nagy Lilla
2025. május 08., 20:552025. május 08., 20:55
2025. november 12., 17:002025. november 12., 17:00
A jubileumi Csíkszeredai Könyvvásár nyitónapján Bodor Ádám író volt az egyik díszvendég. A beszélgetőtárs, Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó igazgatója nem csupán kérdezett, hanem a közönséggel együtt figyelte azt az őszinteséget, amellyel Bodor a múltról, az irodalomról és saját pályájáról beszélt.
A beszélgetés során olyan kérdések is felmerültek, mint például, hogy miért fontos az erkölcs az irodalomban
Fotó: Borbély Fanni
Bodor tizenhat évesen került börtönbe, miután szembement a rendszerrel. Ez a tapasztalat – ahogy ő mondja – kiváltság volt. Nem tudja, „milyen volt” a börtön, de biztos benne: „nem adtam volna semmiért”. A nővére ugyan megkérdezte szabadulásakor, hogy szörnyű volt-e – ő csak annyit tudott, hogy valami fontos történik vele. Ez a felismerés korán elválasztotta őt a kortársaitól, és az íróvá válása is innen eredeztethető.
korábban írtuk
A könyv a legszellemibb hazánk – megnyílt a 10. Csíkszeredai Könyvvásár
Jubiláló rendezvénynek ad helyszínt csütörtöktől vasárnapig a csíkszeredai Erőss Zsolt Aréna, ahol megnyitotta kapuit a tizedik Csíkszeredai Könyvvásár. Az esemény nemcsak a könyvekről, hanem közösségről, emlékezésről és jövőbe tekintésről is szól.
A beszélgetés során szó esett az irodalom és az erkölcs viszonyáról is. Bodor szerint az írók többsége nem tekinthető morális példaképnek – ahogy ő maga sem.
– vetette fel félig tréfásan, de érezhetően komolyan. Mint mondta, az író, labilis alkat, és ritka az olyan alkotó, aki hű társává válik a társadalomnak.
Bodor szerint a priusza közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy író legyen belőle
Fotó: Borbély Fanni
Öniróniája átszőtte az egész beszélgetést. „Lusta vagyok, nem mindig akarok írni” – vallotta meg, majd hozzátette: úgy érzi, lezárult az írói pályája. „Ez nem sok, de úgy érzem, hogy ennyi volt.” Egy kritikus szerint késői műveiben már ott van a fáradtság, az ismétlés, az unalom – de Bodor ezzel szemben inkább a megérkezés csendjét vállalja.
„A látszat ellenére értek seggberúgások” – fogalmazott keserűen, de tárgyilagosan. Egykor nehezen volt elképzelhető, hogy egy börtönviselt fiatal a rendszerrel szemben álló írásaival sikeres lehet, de a cenzúra gyengülése, az enyhülés hangulata megnyitott előtte egy kaput.
Egy kritikus Bodor kései műveit unottnak, fáradtnak, önismétlőnek nevezte, ezt azonban nem érezte bántásként az író
Fotó: Borbély Fanni
Az erkölcsi tartás példáját az apjától hozta, aki szintén börtönviselt ember volt, „hazaárulás” címén. Az apa vallásossága segítette át a megpróbáltatásokon – Bodor szerint őt inkább a cinizmusa és a szkepszise tartotta egyben. De a férfibarátságokat fontosabbnak tartja minden filozófiánál.
– mondta egyszerűen, és ebben minden benne volt.
És hogy mi érdekli még? Ősszel másodszorra utazik Üzbegisztánba. Vonzza a térség történelme, az iszlám kultúra belső művészete, különösen az enteriőrök világa, amely – szerinte – teljesen ismeretlen számunkra itt, Európában. „Nekünk nincs az a képzelőerőnk, mint az iszlámoknak.” A világörökség részeként tekint ezekre az elfeledett vagy félreértett formákra.
Mára már úgy érzi, befejezte az írói pályát, s habár nem tartja soknak az életművét, elégedett vele
Fotó: Borbély Fanni
Bodor Ádám szavaiban nincs nosztalgia, inkább egyfajta nyugalom. Nem keresi már az irodalmi tér új lehetőségeit. De amit elmondott – éppen ezért – súlyt kapott. A tapasztalat, a belső tartás, a csendes számvetés olyan hang, amely ritka manapság, és amelyre figyelni kell. Nem kiabál, nem kér elismerést. Csak egyszerűen jelen van – emberi mértékkel.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Péter Beáta: Jobb napok
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Péter Beáta: Jobb napok
Fábián Tibor: Sötétben botorkáló ünnep
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Fábián Tibor: Sötétben botorkáló ünnep
Lebilincselő olvasmányok, amelyekkel ráhangolódhatunk a karácsonyra
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lebilincselő olvasmányok, amelyekkel ráhangolódhatunk a karácsonyra
Ferencz Imre: Dal
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Ferencz Imre: Dal
Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Hömpölygő mondatok, világvégi fények
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Hömpölygő mondatok, világvégi fények
Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!