
Fotó: Orbán Orsolya
A magyarláposi piactéren negyedik alkalommal megtartott Máramarosi Böllérverseny bizonyította: a háztáji disznóvágás ízei és közösségi ereje a nagyáruházi kínálat és a hatósági szigorítások ellenére is él, sőt erősödik.
2025. november 24., 19:162025. november 24., 19:16
A hajnali vágás, perzselés és trichinella-vizsgálat után már kilenc óra körül megtelnek az üstök Magyarláposon: készül a hurkába való, sül a tepertő, fő a korhelyleves.
A friss kolbász, hurka, tepertő mellett zöldség- és gyümölcstermesztők, borászok, pálinkafőzők, cukrászok kínálják portékáikat – olyan ízeket, amelyekből alig találni a boltok polcain.
A böllérverseny ugyanakkor érzékeny egyensúly a hagyomány és a szabályozás között. Mivel a környéken is felütötte a fejét a sertéspestis, külön engedélyre volt szükség, a disznókat pedig ellenőrzött állományból, közösen vásárolták meg a szervezők – de a rendezvényen minden részletében a régi falusi disznótor hangulata köszönt vissza.
A koltói csapatot vezető Csendes Lajos polgármester szerint egyre nehezebb állattartóként talpon maradni:
Példaként említi, hogy amikor kis húsfeldolgozó üzemet próbált indítani, az állategészségügyi előírások olyan szigorúak voltak, hogy feladta a vállalkozást – de családjának és barátainak továbbra is készít kolbászt, szalámit.
A koltóiak a békéscsabai kolbászfesztiválról tanulták el a professzionális fűszerezést: a húst és a fűszereket pontosan kimérve keverik, nem „szemre”, így kiszámíthatóbb az íz. Közben a szakma is fogyóban van, hentesképzés alig akad, ezért sok helyen amatőr böllérek viszik tovább a tudást. Ők mondják: nagyüzemi disznóhúsból sosem lesz olyan kolbász, mint a háztájiban nevelt sertésből. A máramarosi böllérversenyről szóló további részletek is ezt a tapasztalatot erősítik meg.

A IV. Máramarosi Böllérversenyt szervezték meg szombaton Magyarláposon. A kezdeményezés sikertörténetté vált, egyre több csapat mérkőzik meg, a háztáji húsfeldolgozás hagyományát éltetik tovább. Helyszíni riportunkkal számolunk be az eseményről.
A gasztronómia igazi alkímiai csodája a fűszerekben rejlik. Persze fontosak a minőségi alapanyagok és az ételkészítés technikái is, de az étel igazi karakterét a fűszer adja. A jó minőségű fűszer.
A császármorzsa végtelenül egyszerű alapanyagokból készül, mégis fejedelmi desszert.
Ünnepek után különösen jó ötlet ez a desszert, hiszen így kreatívan felhasználhatjuk a megmaradt, kissé szikkadt diós bejglit.
A kucsmagombák értékes étkezési gombának számítanak, és sok gombász vadászik rájuk a tavaszi időszakban. Vannak közöttük értékesebb és ritkább fajok is, ezúttal a cseh és a simasüvegű kucsmagombával ismerkedhetünk meg.
A sertésszűz a sertés egyik legértékesebb, legpuhább húsa, amelyhez a fokhagymás mártás kiváló választás. Mivel rendkívül sovány, érdemes gyorsan sütni, hogy megőrizze szaftosságát és omlós állagát.
Húsvét környékén a tojás nemcsak ünnepi szimbólum, hanem gyakorlati kihívás is: mit kezdjünk a felhalmozódó mennyiséggel? A válasz a tojás kulturális jelentésében és sokoldalú felhasználásában rejlik.
A reggelt tejbegrízzel kezdjük, tízóraira avokádós mártogatós kerül az asztalra friss zöldségekkel. Ebédre egy jól fűszerezett, friss zöldségekkel készült tésztasaláta következik, a napot grillezett sajttal és roppanós, sült zöldségekkel zárjuk.
A medvehagyma nemcsak a tavasz hírnöke, hanem sokoldalú alapanyag és ősi gyógynövény is – gyűjtése azonban odafigyelést igényel, mert könnyen összetéveszthető mérgező növényekkel.
Az ünnepi asztalra egy játékos kis előétel lehet ez az egyszerű szendvics.
Sok család húsvéti, ünnepi asztaláról nem hiányozhat a bejgli, ez a mintegy százéves recept báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola gyűjteményéből származik. Nagyon finom a tésztája, és nem hasad ki – érdemes kipróbálni!
szóljon hozzá!