
Fotó: Orbán Orsolya
A magyarláposi piactéren negyedik alkalommal megtartott Máramarosi Böllérverseny bizonyította: a háztáji disznóvágás ízei és közösségi ereje a nagyáruházi kínálat és a hatósági szigorítások ellenére is él, sőt erősödik.
2025. november 24., 19:162025. november 24., 19:16
A hajnali vágás, perzselés és trichinella-vizsgálat után már kilenc óra körül megtelnek az üstök Magyarláposon: készül a hurkába való, sül a tepertő, fő a korhelyleves.
A friss kolbász, hurka, tepertő mellett zöldség- és gyümölcstermesztők, borászok, pálinkafőzők, cukrászok kínálják portékáikat – olyan ízeket, amelyekből alig találni a boltok polcain.
A böllérverseny ugyanakkor érzékeny egyensúly a hagyomány és a szabályozás között. Mivel a környéken is felütötte a fejét a sertéspestis, külön engedélyre volt szükség, a disznókat pedig ellenőrzött állományból, közösen vásárolták meg a szervezők – de a rendezvényen minden részletében a régi falusi disznótor hangulata köszönt vissza.
A koltói csapatot vezető Csendes Lajos polgármester szerint egyre nehezebb állattartóként talpon maradni:
Példaként említi, hogy amikor kis húsfeldolgozó üzemet próbált indítani, az állategészségügyi előírások olyan szigorúak voltak, hogy feladta a vállalkozást – de családjának és barátainak továbbra is készít kolbászt, szalámit.
A koltóiak a békéscsabai kolbászfesztiválról tanulták el a professzionális fűszerezést: a húst és a fűszereket pontosan kimérve keverik, nem „szemre”, így kiszámíthatóbb az íz. Közben a szakma is fogyóban van, hentesképzés alig akad, ezért sok helyen amatőr böllérek viszik tovább a tudást. Ők mondják: nagyüzemi disznóhúsból sosem lesz olyan kolbász, mint a háztájiban nevelt sertésből. A máramarosi böllérversenyről szóló további részletek is ezt a tapasztalatot erősítik meg.

A IV. Máramarosi Böllérversenyt szervezték meg szombaton Magyarláposon. A kezdeményezés sikertörténetté vált, egyre több csapat mérkőzik meg, a háztáji húsfeldolgozás hagyományát éltetik tovább. Helyszíni riportunkkal számolunk be az eseményről.
Negyedóra alatt elkészül, és alig néhány hozzávaló kell hozzá: ez a ropogós, krémes, édes finomság, a nutellás-pisztáciás rudacska.
Egyetlen falat ebből a meleg, spenótos-parmezános csodából, és garantáltan magad mögött hagyod a nap minden fáradtságát.
Ez a selymes brokkolikrémleves a tejszíntől és egy kevés vajtól lesz igazán lágy, miközben a szerecsendió és a fokhagyma tökéletesen kiemeli a zöldségek ízét.
Idézd fel a nagymama konyhájának hangulatát ezzel a pihe-puha, lédús eperszemekkel teli kevert tésztával, ami percek alatt elkészül, és még gyorsabban elfogy.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
szóljon hozzá!