Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért

Konyhai felhasználása rendkívül sokoldalú. Frissen kiváló rizottóhoz, levesekhez vagy különféle mártásos ételekhez, de szárítva és nyersen fagyasztva is jól megőrzi intenzív aromáját. A tönkje ugyanakkor általában túl rostos marad még főzés után is, ezért a legtöbben csak a kalapját gyűjtik. A tönköt megszárítva és ledarálva gombaporként lehet felhasználni.

A faj egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a kiszáradást rendkívül jól tűri. Száraz időszakok után is képes újra aktiválódni, amint elegendő nedvességhez jut. Ez egy nagyon jó túlélési stratégiának számít. Hasonló jelenséget tapasztalhatunk az aszalt gombánál is, ha vízbe áztatjuk, akkor rövid idő alatt hidratálódik és újra elkezd spórákat termelni. Megjelenése alapján viszonylag könnyen felismerhető, de a gyűjtés során így is legyünk alaposak. Kalapja világos, bőrszínű árnyalatú, amely nedves időben barnásabb tónust kaphat. A lemezek világosak, akárcsak a kalap, és gyakran sok, rövidebb féllemez látható közöttük. Illata kellemesen fűszeres, ami szintén fontos határozóbélyeg lehet.

A réteken több hasonló fajjal is találkozhatunk. A nem ehető üregestönkű szegfűgomba (Marasmius collinus) például könnyen megtévesztheti a kezdő gyűjtőket, azonban törékenyebb termetű, fakóbb színű, és ahogy neve is mutatja, tönkje belül üreges. Egyes nem ehető rétgombafajok (Agrocybe spp.) szintén hasonlíthatnak rá, ezek lemezei azonban rendszerint sötétebbek, fiatalon szürkések, majd később rozsdabarna árnyalatúak. A mérgező mezei tölcsérgomba (Clitocybe rivulosa) is azonos élőhelyet kedvel, kalapja fehéres vagy szürkés és selymesen fénylik, lemezei fehéresek és lisztszagú. Begyűjtés után érdemes még otthon, tisztítás közben alaposan átválogatni, minden egyes darabra figyelve, és kidobni azokat a példányokat, amelyek nyüvesek vagy bizonytalanságot okoznak bennünk.

Leggyakrabban legelőkön és trágyázott füves területeken fordul elő, különösen ott, ahol rendszeres az állatok jelenléte. A kedvező időjárási körülmények után rövid idő alatt tömegesen teremhet, ezért a gombászok számára minden nagyobb eső újabb reményt jelent egy sikeres gyűjtésre. Ha még friss, de a napsütés által kiszáradt példányokat találunk, akkor azokat érdemes legalább 10 percre vízbe áztatni. Eredeti frissességét könnyedén visszanyeri, de ha tárolni szeretnénk hosszabb távon, akkor szárítható is.

A lucfenyő (Picea abies) friss, világoszöld hajtásai tavasszal az egyik legsokoldalúbban felhasználható vadon gyűjthető alapanyagnak számítanak. Ízük üdén citrusos, enyhén gyantás és savanykás, ezért nemcsak italokhoz, hanem desszertekhez és sós fogásokhoz is kiválóan illenek. A zsenge rügyekből készülhet szörp, szirup vagy akár fermentált üdítőital is. Fagylaltokhoz és édességekhez felhasználva is nagyon ízletes, főleg a nyári hőség megérkezésével. Nyersen fogyasztva magas C-vitamin-tartalma miatt is értékes. Apróra vágva salátákba keverhetők, de dekorációként is jól működnek édes és sós ételeken egyaránt. A megfázásos és náthás időszakokra sokan gyógynövényként is elteszik, hagyományosan immunerősítőként használják.

Fermentált lucfenyőszirup

Összetevők:

• Gyógynövények aprítva, például lucfenyőhajtások
• Barna cukor / fehér cukor

Elkészítés:
Tiszta, nagyobb befőttesüveg szükséges és jól záródó tető. Az alsó és felső réteg mindig vastagabb rétegű cukor legyen (1,5-2 cm). Szépen berétegezzük egymásra az aprított gyógynövényekkel: cukor, gyógynövény, cukor. Igyekezzünk tele tölteni, a felső záróréteg is cukor. Zárjuk le, címkézzük fel, írjuk rá az elkészülési dátumot is. 2-3 hónapot fogjuk érlelni lezárva. Idővel megolvad és buborékos is lehet. Tűző naptól védjük, védettebb helyen, de melegben erjedjen (19-26 Celsius-fok). Ha letelt az idő, akkor spatulával alaposan kanalazzuk át egy nagyobb fazékba, és lassan melegítve, alacsony hőfokon olvasszuk fel a maradék cukrot is, ne legyen kristályos. Szűrjük le és kis méretű, steril üvegekbe helyezzük, felcímkézve. Évekig tárolható hűvös helyen (pince, kamra). Megfázás esetén 1 tk adagot vegyünk be, és ne igyunk rá vizet, hagyjuk dolgozni a torkunkban. Torokkaparás esetén megelőző jelleggel is fogyasszuk, ne várjuk meg a súlyosabb tüneteket. Kissé köptető, fertőtlenítő hatású. Gyerekek is fogyaszthatják kávéskanállal adagolva, maximum napi kétszer.

Gyűjtéskor azonban fontos a megfelelő fajismeret. Több fenyőféle hajtása fogyasztható, ugyanakkor a súlyosan mérgező tiszafával (Taxus baccata) nem szabad összetéveszteni őket. A tiszafa könnyen felismerhető piros, húsos terméseiről, és bár erdőben ritkábban fordul elő, dísznövényként gyakran ültetik kertekbe és parkokba. A közönséges lucfenyő hajtásai biztonságosan használhatók, de a gyűjtésnél érdemes kíméletesnek lenni. A legjobb, ha nem egyetlen ágról szedünk le mindent, hanem több fáról, kisebb mennyiséget gyűjtünk. A hajtáscsúcsot ajánlott érintetlenül hagyni, és inkább az oldalhajtásokból csippenteni, így a fa fejlődése sem sérül.

A fenyőrügy gyűjtésének etikáját érdemes szem előtt tartani, különösen népszerű gyűjtőhelyeken. Mivel az egyes fák hajtásainak íze meglepően eltérő lehet, nagyobb mennyiség szedése előtt érdemes megkóstolni őket. Van, amelyik frissebb, citrusosabb aromájú, míg mások erősebben gyantásak. Ha megtaláljuk a számunkra legkellemesebb ízvilágot, sokkal nagyobb öröm lesz később a konyhában is felhasználni.

A székelyek fenyőcsuszának vagy csalókának nevezik a fiatal, pirosas tobozokat. Finom és gyógyhatású szörp főzhető belőlük. Gyűjtésük nem egyszerű, viszont nagyobb viharok után sok lehullik a földre, ilyenkor könnyebben megtölthetjük velük a kosarat. A belőlük készült készítményeket hagyományosan nyákoldó és köptető hatásuk miatt is fogyasztják, gyakran útifűvel együtt alkalmazva, mivel jól kiegészítik egymást. A lucfenyő piros porzós virágai rövid ideig elérhető alapanyagok, de dekorációként is látványosak, bennük nagy mennyiségű virágpor található. Mivel szélbeporzású növényről van szó, a megszokott beporzó rovarokat nem látjuk rajta dolgozni. Egyes fajok, például az erdei fenyő (Pinus sylvestris), különösen sok pollent termelnek. Ezeket gyakran úgy gyűjtik, hogy a virágport zacskóba rázzák. Magas fehérjetartalma miatt sokan „vegán pollenként” emlegetik, hiszen méhek nélkül is hozzáférhető természetes pollenforrás.

A fenyő a székelység egyik legfontosabb jelképe, ugyanakkor talán nem a merevsége miatt érdemes példát venni róla. Sokkal inkább azért, mert szoros együttélésben él számos gombafajjal. A rókagombák, vargányák és rizikék mind kapcsolatban állnak vele, egymás között vizet és értékes tápanyagokat cserélnek. Ez az együttműködés a természet egyik legszebb példája arra, mennyire is fontos a közösség a túléléshez.