/ EXTRA

Kikericsszőnyeg borítja a domboldalt, távolabb juhnyáj legel, mi is legeltetjük a szemünket az idilli tájon. Ám nem sokáig, mert a dombról hatalmas testű kutyák loholnak felénk. De szalad velük a pásztorfiú, Gyula is. Édesapjával, Jánossal legeltetnek itt.

Aki szereti a csokoládét, annak valósággal földi paradicsom az a csíkszeredai műhely, amelyet Bálint Eszter és Burján Zsolt álmodott meg. Fűszeres csokikrémek, töltött csokoládégolyók, csokoládéalapú ízesített desszertek világába csöppentünk a kis manufaktúrában, ahol a csokiról is beszélgettünk.

Nem csak szerepelt az Oscar-díjas Saul fiában, hanem a készítésben, és a film népszerűsítéséből, fesztiválos diadalútjából is rendesen kivette a részét. A gyártási folyamatokkal is foglalkozó Molnár Leventével beszélgettünk.

Száz éve, 1920. szeptember 25-én született dr. Jaklovszky Alfonz Mihály gyerekorvos, emlékíró, Székelyudvarhely egyik legismertebb orvosa. Nemcsak az udvarhelyi gyermekosztály és a nővérképző megszervezése fűződik a nevéhez, hanem a régi Udvarhelyre való visszaemlékezések, írások sora is. Rá emlékezünk.

Márton Áron püspök példamutató élete jórészt Csíkszéken, Kolozsváron, valamint Gyulafehérváron zajlott, de egy olyan kisvároshoz is sok ponton kapcsolódott, mint Székelyudvarhely. Halálának negyvenedik évfordulójához közeledvén arra teszünk kísérletet, hogy életének ezt a szegmensét bemutassuk.

A ma 81 éves, Marosvásárhelyen élő filmrendező, zeneszerző, zongorista, televíziós szerkesztő, Boros Zoltán nem csak alkotója volt az erdélyi magyar zenének, hanem közvetítője és szervezője is. Zenei odaadásának forrását kerestük, miközben marosvásárhelyi otthonának ötszögű nappalijában beszélgettünk.

Méltán nevezhetjük nagy székely írónak a kilencven évvel ezelőtt Homoródalmáson született Szabó Gyulát: fél évszázadon át alkotott, súlyos és ma is elgondolkodtató műveket, kordokumentumokat hagyva az utókorra. Épp kilencven éve született.

Kreatív alkotó, a Dévai Kölyök Manufaktúra művészeti vezetője, akinek igen hosszú utat kellett bejárnia ahhoz, hogy ráébredjen, az életet érdemes megélni. Alkotni, fejlődni, inspirálni – ez a mottója Bajczi Mariannának, akivel újrakezdésről, elfogadásról beszélgettünk.

Csíkszentsimon határában mintegy hét hektáron fekszik a Szent Ferenc Alapítvány Szent László Gyermekvédelmi Központja fedett lovardával, tyúkhotellel és sok-sok majorsággal, veteményessel, málna- és ribizliültetvénnyel. Kicsit távol a falutól és mégis közel.

Stílusuk összetéveszthetetlen, az általuk készített kerámiatárgyak szín- és mintavilága egyedi és varázslatos. Mintha egy mesevilágba csöppennénk a csíkmindszenti Hajnal kerámiaműhelyben. Színek, díszek, érzések, csend és béke.

A Szoborhelynek is csúfolt Székelyudvarhelyen hogyan dőltek és állítódtak fel, illetve vissza a szobrok, ahogy a rendszerek jöttek és mentek? Kultúrtörténeti utazás a múltban és jelenben – avagy a nagy „Szoborhely-sztori”.

Érik a paradicsom, lehet begyűjteni az uborkát, száradnak a gyógynövények. Az udvaron, a kertben mindennek megvan a rendeltetése, a virágok gondozottak, a pázsit rendezett. László Rezső csíkcsicsói plébános kertjében jártunk, ízletes paradicsomot kóstoltunk.

Kalányos Ottót saját élettörténetével középiskolás korában szembesült, akkor ismerte meg édesanyját, és tán akkor tudatosult benne cigány származása is. De arra, hogy erre büszke is legyen, még várnia kellett.

Fontos pillérei egy-egy közösségnek azok a lelkes tanítók, kántorok, színjátszók, zenészek, táncosok, énekesek, akik önzetlenül és jókedvvel, idejüket és energiájukat nem sajnálva tesznek a településük közművelődési életéért. Ilyen ember volt a Nagy Lajos kántortanító is.