Mintegy véletlenszerűen került be a filmkészítés világába, ma az egyik legismertebb és legsikeresebb erdélyi rendezőnő. Januárban készült el a nagyjátékfilmje, a Spirál, ám ehhez hosszú út vezetett. Felméri Cecília kolozsvári filmrendezővel beszélgettünk.
A rock és blues a szíve csücske. Na meg a családja és a motorja. A zene pedig az élete, erre már akkor rájött, amikor a Csukás-tó partján egy szál gitárral Vikidál-dalokat énekelt. A tusnádfürdői Dombi-Enescu Sándor néhány éve Eforie Sudra költözött, de a szíve hazahúzza Csíkba.
Kisiskolás korában a család legnagyobb kétségbeesésére egy buszon felejtette a hegedűjét, amelyet aztán két hétig kerestek. A hangszert végül megtalálták, és azóta is élete részévé vált. Fazakas Leventével, a népszerű Heveder zenekar prímásával beszélgettünk.
Egyetemi előadótanár és pszichológus, író és családapa, de majd negyven éve rocker, és mindenből viccet csinál. Dósa Zoltán szerint az élet abszurd – ezt bizonyítják vicces sírversei is, de egyetemi oktatóként neki teljesen természetes beülni egy lakótelepi kocsmába sörözni vagy elmenni egy rockkoncertre.
Több mint huszonöt éve van a színészi pályán, meghatározó az arca és hangja a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban. Arkagyinától Anna Karenináig, Nórától Bernardáig játszotta a szerepeket. Fincziski Andreával beszélgettünk szakmáról, kiégésről, szerepekről, és még sok mindenről.
Amint a csíkmadarasi templomtorony a hátunk mögé kerül, és letérünk a főútról, kicsit mintha megállna az idő. Mélységes csend fogad a Zsigmond Malom Fogadó udvarán, aztán amikor a ház asszonyának keresésére indulunk és belépünk a konyhába, élettel telik meg minden.
Takaró, mamusz, labda, kalap, sapka, játékok, férfitarisznya, női táska – hogy mindez fellelhető egy háztartásban, nem nagy dolog. De ha a felsorolt tárgyak nemezből vannak és ezeket maguk a háziak készítik, arra már érdemes odafigyelni. Csíkborzsovában Kovács Túri Emesét és Kovács Imrét látogattuk meg.
Ígéretes tehetség volt gyorskorcsolyában, tizennyolc éven át rótta a köröket, ám egyik napról a másikra, mondhatni a csúcson, abbahagyta a versenysportot. Persze kellett ehhez egy adag székely makacsság is – ismeri el. A sporttól viszont sokat kapott, hiszen megtanulta, hogy a kitartó és céltudatos munka meghozza gyümölcsét.
A szilveszterhez sokak számára hozzátartozik a nevetés: a színházak vígjátékokkal, különböző társulatok bohózatokkal, kabaréjelenetekkel búcsúztatják az óévet, de a televíziók is poénos összeállításokkal készülnek december 31-ére. Mi ezúttal a nevettetőkre voltunk kíváncsiak.
Hegedülni szeretett volna megtanulni, de első vizsgája sikertelen volt. Igaz, akkor még csak alig tizenhárom éves lehetett. Aztán egy szerencsés véletlen folytán végül nemcsak hogy megtanult hegedülni, de életében azóta is jelen van a népzene, a népi muzsika. A csíkszentdomokosi Román Hunorral, a Kedves zenekar prímásával beszélgettem.
Egy székelyföldi szerkezetépítő és csoportja igen sokat tettek hozzá az új Puskás Arénához: az az építkezési cég, amelynek az alsósófalvi Bálint Béla a vezérácsa, több hónapig dolgozott az épülő stadionban. A szakembert az általa épített családi házában kerestük fel.
Kell hozzá recept, minőségi alapanyag, és nem utolsósorban a szeretet – ettől lesz ellenállhatatlanul finom a dorongos sütemény.
„Minden színpadi fellépés egy létrafok, amin mászunk felfelé, s a Páva annak a legmagasabb foka, és oda el kell jutni” – állítja a körtvélyfáji Szász Csanád László. A huncut mosolyú, csengő hangú kisfiú bár még csak kilencéves, évek óta nay rajongója a Duna Tévé tehetségkutatój&
Ákos tízéves, harmadik osztályos, éles eszű kisfiú. Tanul, játszik, zongorázik, szaval, és néha civódik a testvérével, sőt olykor még szüleit is felbosszantja. Akárcsak bármely más vele egykorú gyermek. Ákos látássérült. Különleges történet következik másságról, elfogadásról.
Igen szoros kapcsolat tud kialakulni páciens és orvosa között, a páciens pedig – törvényes keretek közt – mi mással is tudná meghálálni orvosa türelmét, szakmai hozzáértését, mint azzal, hogy jelöli A nemzet háziorvosa pályázatra.
Igen. Van, amikor a régi fák is mesélni tudnak. Szász Istvánnak biztosan. Keze nyomán régi csűrök faanyaga kap új rendeltetést és válik a nappali vagy akár a fürdőszoba díszévé. Szász István Budapesten tanult, majd közel két és fél évvel ezelőtt hazatért Székelyföldre. Azt mondja, élete legjobb döntése volt.
Az abortusz talán ma is az egyik legnagyobb, legmegosztóbb tabu. Az abortuszpártiak gyakran hivatkoznak a nő önálló döntési jogára: „ez az én méhem, tehát az én dolgom, hogy mit teszek vele”, míg a terhességmegszakítás ellenzői a megfogant magzat élethez való jogát emlegetik. A helyzet bizony sosem fehér vagy fekete.
Együtt lebegni egy bohóchallal vagy egy rájával, korallzátonyokat megcsodálni – álomszerű ez, de akár valósággá is válhat, ha az ember fia, lánya megtanul búvárkodni. Szaniszló Csaba székelyudvarhelyi búvároktatóval a merülés szépségeiről és lehetőségeiről beszélgettünk.
Ha a fiatalabb generáció nem is ismeri annyira, az idősebb csíkiak bizonyára hallották már zenélni lakodalomban, kortárstalálkozón, a Fenyőben vagy a régi Hargitában, bálokban és mulatságokban. Ő maga szórakoztató zenésznek tartja magát, most kalandos életéből villantott fel néhány részletet.