/ EXTRA

Hanna és Örs nemrég ébredtek, csendben rajzolgatnak a nagyszobában. „Milyen színű legyen a neved, Örs?” – kérdezi Hanna. „Kék, blau” – vágja rá Örs. A két testvér pérbeszéde mondhatni egy kisebb csoda, ugyanis mindketten nagy fokú hallássérüléssel születtek.

A körülöttünk levő világ megismerésének a tudomány az alapja – véli Nagy Péter, akinek a tudományos gondolkodás meghatározza a világképét. Az előadásain is azt próbálja átadni, megmutatni, hogy a világuniverzum és a természettudomány csodálatos dolog.

Häfliger Zsuzsanna a csíksomlyói Csibész Alapítvány munkatársaként a zene útján közeledik a szeretetre éhes gyerekszívekhez. Az Árvácska együttesről, kétnyelvű családjáról, nemzeti öntudatról beszélgettünk.

Szakkönyveket olvasott, a világhálót böngészte és nagyon mélyről előásta azt a tudást, amelyet még gyerekkorában szippantott be miközben édesanyját, nagymamáját figyelte, amint a zöldségeskertet gondozzák. Kurkó Stefánia szemet gyönyörködtető magaságyás-birodalmat alakított ki.

Sorba álltak a könyvesbolt előtt az emberek, megteltek a kultúrotthonok a könyvbemutatókon, és sokan várták, hogy a postás bekopogjon a megrendelt könyvvel. De hogyan és kiknek köszönhetően jutott el a magyar könyv a családok könyvespolcaira a rendszerváltás előtt, és hogyan találkozhatott az olvasó személyesen is a szerzőkkel? Ezt idézzük fel.

Zsuzsa és Albin mert nagyot álmodni, s még talán maguk sem hiszik, de a merész álmukkal nem csupán saját maguk, hanem sokak számára adnak egy biztos pontot a mindennapokban. Csíkdánfalván, a Bibó farmon jártunk.

Rúzsa Magdinak a színpad az otthona – az elmúlt közel másfél év ezért szinte otthontalanná tette. Az énekesnő könnyekkel a szemében, elszorult torokkal mesélt arról, hogy mennyire hiányzott számára a színpad. Közönség előtti visszatérése alkalmából, a Tiltott Fesztiválon beszélgettünk vele.

Mit tudunk a százegy évvel ezelőtt aláírt diktátumról, annak vélt vagy valós előzményeiről és következményeiről? Hogyan élünk együtt Trianonnal mi, az elszakadt nemzetrészeken élő magyarok Erdélyben? Erről beszélgettünk Murádin János Kristóf történésszel, a Sapientia EMTE docensével.

„Ostromlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. Ez a mi erősségünk” – fogalmazott 1949-ben Márton Áron a korszak utolsó hagyományos szokásrend szerinti búcsújárásán. A püspök 1949-es bérmaútja, a Csíksomlyóra való bevonulása a fehér lovon ma is elevenen él a hívek emlékezetében.

Ma egyedül viseli a Koszi, Koszika nevet, mert bátyja, ifj. Koszorus Kálmán már nincs közöttünk. Koszorus Krisztinával beszélgettünk a családjáról is, de főleg önmagáról vallott nekünk Erdély legkékebb szemű énekesnője.

Hat év után, a világjárvány kellős közepén tavaly nyáron tért haza Nagy-Britanniából Kurkó Tímea és férje, Norbi. Amint lejárt a kéthetes karantén időszaka, a fiatalok munkához is láttak, hiszen már angliai tartózkodásuk során eldöntötték, ha hazatérnek, lesz egy farmjuk.

A mai majálisok még csak meg sem közelítik azt az érzést, amit mondjuk harmincöt, negyven vagy ötven évvel ezelőtt illett érezni ilyenkor. Szép májusi szellő, lobogó pionírnyakkendők és gondosan befont hajak, beszédek és tapsok, majd délután irány a Szejkére, a Sutába vagy a Sugásba. Visszaforgatjuk az idő kerekét...

Hogy kinek mit „mesél az erdő”, az minden bizonnyal attól is függ, hogy ki mire kíváncsi. Molnár-Csorba Zsoltnak, aki az erdők, hegyek szerelmese, bizony nem csak mesél, hanem lehetőséget is ad. Amikor Zsolt több néhány éve hazajött, egyet tudott: ő már sosem akar itthonról elmenni. És az erdő mesélni kezdett.

A Gyimesbükkhöz tartozó Áldomáspatakán jártunk Sárig Attila és Simó Réka portáján: kacsát és kecskét simogattunk, jóféle házi szalámit és érlelt sajtot kóstoltunk, miközben belekóstoltunk kicsit egy más világba.