Hirdetés
Hirdetés

Ha magával ragad a ritmus

Bodó Szende és Farkas Gábor. Egy párt alkotnak a táncparketten, de igazi barátok is a szó legszebb értelmében •  Fotó: Veres Nándor

Bodó Szende és Farkas Gábor. Egy párt alkotnak a táncparketten, de igazi barátok is a szó legszebb értelmében

Fotó: Veres Nándor

Angolkeringő, tangó, slow fox, szamba, rumba, jive. Hogy milyen lenne tánc nélkül az élet? Unalmas. Bodó Szende és Farkas Gábor számára biztosan, hiszen életük nagy részét a tánc teszi ki. Pontosabban a versenytánc. Őket kértem meg, kalauzoljanak el a versenytánc oly csodálatos, de sokunk számára oly távolinak tűnő világába.

D. Balázs Ildikó

2021. február 26., 18:142021. február 26., 18:14

2021. február 26., 18:152021. február 26., 18:15

Erőnlét, állóképesség, rugalmasság, ritmusérzék, kitartó és megfeszített munka, eltökéltség és nem utolsósorban a tánc, a ritmus szeretete – címszavakban ekképpen lehetne összefoglalni, hogy mire is van szükség ahhoz, hogy valaki sikeres versenytáncos legyen.

Nyolc éve egy páros

A Csíkszentléleken élő Bodó Szende a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola kilencedik osztályos tanulója. Nyolc évet zongorázott, de mivel énekelni is szeret, a középiskolát immár az énekszakon kezdte. Nyolc éve táncol. A csíkszeredai Farkas Gábor a Petőfi Sándor Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója. Nyolc éve táncol. Ők egy párt alkotnak a táncparketten, de igazi barátok is a szó legszebb értelmében, hiszen a közös hobbi és cél azzá tette.

Hirdetés

Versenyek, utazások, felkészülések, közös programok – emlékek, amelyek összekötik Szendét és Gábort és tánc iránti szeretetük révén családjaikat is.

A két fiatal sikeréhez az is nagyban hozzájárul, hogy családjaik között is baráti a viszony – ez a két édesanya egybecsengő véleménye.

Szende még óvodás volt, amikor édesanyjának, Tündének feltűnt, hogy szereti a zenét, szeret táncolni, így balettórára, majd írtánc-oktatásra vitte, de a kislányt akkor még nem fogta meg ez a világ. Első osztályos volt, amikor egy újabb próbálkozás következett, beíratták a Real Dance Tánciskolába, és Szende azóta is táncol. Első versenyeit még szólóban nyerte: derűsen mesél az első megmérettetésről, amikor a 36 táncos közül ő állhatott a dobogó legfelső fokára. Ekkor pedig egy éltre beleivódott az ezzel járó boldogság, büszkeség.

Versenyek, utazások, felkészülések, közös programok – emlékek, amelyek összekötik Szendét és Gábort •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Versenyek, utazások, felkészülések, közös programok – emlékek, amelyek összekötik Szendét és Gábort

Fotó: Veres Nándor

Aztán a tánciskola tagja lett Gábor is. „Én is első osztályban kezdtem táncolni, csak egy évvel később, mint Szende. Találkoztak a szüleink, és Szende édesanyja megkérdezte édesanyámat, nem-e mennék táncolni, mi meg úgy voltunk vele, hogy próbáljuk ki. Középcsoportos óvodásként már én is ismerkedtem a tánccal, de akkor nem tetszett. Néhány évre rá viszont már igen, és így lettünk mi egy pár” – meséli Gábor. Ma már mindketten a Real Dance Sporttáncklub leigazolt sportolói, útjukat első perctől kezdve Péterfi Enikő egyengeti.

Fiú, aki nem focira jár

„Rengeteg edzést, kemény felkészülést igényel a versenytánc, körülöttünk sokan feladták , ezért volt, amikor én is elbizonytalanodtam, de mikor belegondoltam, hogy mi lenne tánc nélkül, rájöttem, hogy nagyon unalmas lenne az élet. Nem, nem hagyok fel a tánccal” – mondja határozottan a mindig mosolygós, csillogó szemű Szende. Beszélgetünk, emlékek elevenednek meg, én meg arra is kíváncsi vagyok, hogy környezete miként fogadta a táncos lábú Gábort. Ő a felnőtteket is meghazudtoló komolysággal meséli, eleinte furcsállották az osztálytársai, hogy táncol, mert ha focizik, cselgáncsozik, az tán elfogadottabb lett volna, de idővel megszokták. „Megmutattam, hogy más sportokban is jó vagyok, hiszen hozzám közel áll a sport, de láttak táncolni is, így megváltozott ez is a szemükben”. Mesélik, az évek során olyannyira megszokták egymást, hogy mással már nehezebb is a tánc, ma már pillantásokból, egy-egy gesztusból is megértik egymást, sokszor a szülők is meglepődnek a köztük lévő összhang láttán.

Az emlékek felelevenítése mindig nagy kacagásokkal jár •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Az emlékek felelevenítése mindig nagy kacagásokkal jár

Fotó: Veres Nándor

Az elmúlt évek megfeszített munkája révén a Bodó–Farkas páros mára a versenytáncosok belépő szintjét jelentő E kategóriából a D-be küzdötte fel magát, ám a járvány miatt ebben még nem tudtak megméretkezni. Szomorúan jegyzik meg, az utolsó versenyük óta is eltel már mindjárt egy év. Hiányzik a verseny izgalma, a dobogós helyezés eufóriája, noha tudatában vannak annak, hogy nehezebbek lesznek immár a versenyek. Most következik az igazán szép része – jegyzi meg cinkosan Szende. Egyébként már több hónapja heti több alkalommal is keményen edzenek, havonta egyszer pedig egy világbajnoki címmel rendelkező táncostól, edzőtől is kapnak tanácsokat, segítséget a felkészülésben.

Versenyek, utazás, izgalom

Az, hogy egy táncversenyen részt vegyenek, az magába foglalja a hajnali kelést, a többszáz kilométeres utazást. „Bár nyugodt természetű vagyok, de amint megérkezünk a verseny helyszínére már, kezdek ideges lenni. Bemelegítünk, felöltözünk, elismételjük románul a versenyszámunkat, hogy felismerjük, amikor bennünket szólítanak. Verseny előtt még van egy parádé, amikor felvonulnak a táncosok, majd indul a verseny kategóriánként. Fel vagyunk osztva szériákba, ha sokan vannak, az a jó, hogy másfél perces pihenők vannak a versenyszámok között, ugyanis egy tánc másfél percet tart. A fináléban viszont egyhuzamban kell letáncolni az összes táncot. Angolkeringő, bécsi keringő, quickstep és tangó tartozik a standard táncok közé, szamba, csacsacsa, jive és rumba pedig a latin-amerikai táncok közé. Ha majd még egy kategóriával feljebb kerülünk, akkor ez a sor kiegészül még a slow fox-szal és a paso dobleval” – világosít fel Gábor.

A sikerélmény is a versenytánc része •  Fotó: Veres Nándor Galéria

A sikerélmény is a versenytánc része

Fotó: Veres Nándor

Sok mindenre kell figyelni a tánc során – egészíti ki partnerét Szende. „Bizonyos dolgok reflexszerűen kell működjenek, ezért gyakorolunk hónapokon át. Figyelni kell a tartásra, technikára, irányra, zenére, a lépés az már szinte automatikus” – magyarázza. Nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal várja már a versenyeket, nem csak a megmérettetés kedvéért, hanem hogy magára ölthesse az elegáns és különleges versenyruhákat. Mert ebben a kategóriában már a ruházata is más a versenyzőknek, szebb, különlegesebb és drágább. A táncosoknak a standard, valamint a latin-amerikai táncokhoz külön-külön ruha dukál, ezek beszerzése pedig jelentős befektetést igényel. Egy női ruha ötezer lej körül kezdődik, és ez a legolcsóbb, míg egy férfi nadrág négyezer lejbe kerül. Költséges sport – nyugtázzuk –, hiszen az utazási költségek, a benevezési díj, a fellépőruházat fedezése mind-mind a családi kasszát terheli. A szülők reménykednek, egy egyesület létrehozásával talán támogatók is melléjük állnának, enyhítve a kiadásokat.

Felállni a bukás után

Persze nem mindig csak örömmámor jellemzi a versenyeket, van, amikor nem sikerül a célkitűzést elérni. Igazi, ritkán, de nem, nem jó érzés – vágja rá Szende, amire Gábor higgadta fűzi hozzá, ilyenkor meg kellett tanulni, hogy fel kell állni.

Szende és Gábor egyébként nem csak versenyeken lép a táncparkettre, szívesen vesznek részt bemutatókon is, ekkor már nincs izgalom, stressz, csak a közönség szeretete, és őket magával ragadja a ritmus.

Csodáló szemek kereszttüzében •  Fotó: Forrás: családi archívum Galéria

Csodáló szemek kereszttüzében

Fotó: Forrás: családi archívum

És hogy kinek mit jelent a tánc, azt tán nehéz is összefoglalni egy mondatban. Szende határozottan válaszolja, a fél élete a tánc körül forog. „Ha nem vagyok edzésen, sokat gondolok a táncra, nem is tudnám elképzelni nélküle az életemet. A fél életemet jelenti.

Idézet
Mondta is egy alkalommal az edzőnk, hogy mi már úgy megyünk edzésre, mintha hazamennénk. Igen, mi ott nőttünk fel a teremben.

Volt már olyan, hogy ültem kint a hintán és sírtam, azt mondtam, többet nem megyek táncolni, de akkor nagyon fáradt voltam. Elmúlt” – mondja mosolyogva. Nagy reményeket fűz az elkövetkező évekhez, edző szeretne lenni. „Ha ezt a kategóriát kivisszük, 16 évesen lehetne edzői képesítésem. Én lennék világbajnok is” – kacag nagyot.

A járványidők előtti utolsó fellépést követően, 2020. február 17-én •  Fotó: Forrás: családi archívum Galéria

A járványidők előtti utolsó fellépést követően, 2020. február 17-én

Fotó: Forrás: családi archívum

Közben előkerült egy kis könyvecske, fotókkal, emlékekkel. Tünde, Szende édesanyja készítette, örök emléket állítva az elmúlt nyolc évnek, de van még hely az elkövetkező éveknek is. Nevetve olvas fel egy-egy részt, van, amire ő maga is rácsodálkozik, régen kerültek e sorok a könyvbe. Egy fotón a kicsi Szende egy kupával alszik, a másikon boldogan lendíti a magasba.

Az édesanyák azok, akik rendszerint a két versenytáncost elkísérik a versenyekre. „Nagy élmény látni őket együtt táncolni. Egy alkalommal egy iskolai ünnepségen nem tudtak fellépni, egy másik pár táncolt, na akkor én azt mondtam, remélem sosem érem meg azt, hogy ne táncoljanak. Az egy pillanatnyi helyzet volt, de akkor tudatosult bennem, hogy nekem mennyire hiányzik, hogy nem táncolnak. Jó látni a sikereiket, de jó látni azt, ahogy együtt táncolnak” – magyarázza Leila, Gábor édesanyja.

Visszavágynak a parkettre •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Visszavágynak a parkettre

Fotó: Veres Nándor

Hogy mire tanította meg e két tinédzsert a tánc? Az egymáshoz való alkalmazkodáshoz, egymás elfogadásához.

„Amikor stresszesebb napom van, az edzés, a szereplés kikapcsol. Jó a léleknek. Amikor pedig a dobogón állunk, hát elmondani sem tudom, milyen érzés. Nagy boldogság és elégtétel” – mondja Szende, és Gábor egyetért vele.

Fiatalok, játékosak, tele nagy tervekkel. Nagyokat nevetnek, ha eszükbe jut egy-egy vidámabb történet, lelki szemeim előtt magam is látom, amint Szende feleleveníti, ahogyan egy bukaresti versenyről hazatérve a késő esti órákban tangóztat még egyet az utcán. Mert a tánc jó a léleknek.

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2021. február 26-án.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. augusztus 16., vasárnap

Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban

Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.

Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Hirdetés
2026. augusztus 16., vasárnap

Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén

Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.

Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
2026. augusztus 15., szombat

Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat

Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.

Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
2026. augusztus 13., csütörtök

A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott

Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.

A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Hirdetés
2026. augusztus 12., szerda

Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk

Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.

Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
2026. augusztus 09., vasárnap

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja

Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
2026. augusztus 09., vasárnap

Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja

2026. augusztus 06., csütörtök

A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban

A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.

A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Hirdetés
2026. augusztus 06., csütörtök

Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket

Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.

Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
2026. augusztus 05., szerda

Zöldséges tekercs – videó

A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.

Zöldséges tekercs – videó
Zöldséges tekercs – videó
2026. augusztus 05., szerda

Zöldséges tekercs – videó

2026. augusztus 04., kedd

Jazzre hangolódik Csíkszereda: világsztárokkal, helyi tehetségekkel és új reményekkel érkezik a 16. Csíki Jazz

A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.

Jazzre hangolódik Csíkszereda: világsztárokkal, helyi tehetségekkel és új reményekkel érkezik a 16. Csíki Jazz
Hirdetés