Időmérők a természetre hangolva

Végül 2015-re annyi adat gyűlt össze, hogy annak alapján kezdte el a Magyar Adás számára készíteni a napóra-sorozatot. Ezzel párhuzamosan továbbra is kereste a különféle helyszíneken a napórákat. A legutóbbi, ami előkerült (tavaly novemberben) az Bolkácson van, lekaparták a festéket a falról, és előbukkant egy napóra.

Vannak olyan napórák, amelyek már nem léteznek, de levéltárban szerzett tudomást róluk, illetve találta meg a leírásaikat. „Erdélyi építészettel is foglalkozó régebbi és újabb könyvekben (Hunfalvi János, Orbán Balázs, Kelemen Lajos, B. Nagy Margit, Bíró József, Entz Géza, stb.) keresgéltem olyan részeket, ahol a falakat vagy a kerteket írják le. Néhány helyen a forrást is megadták, így levéltárakban megtaláltam az eredeti iratot, amely megemlíti a napórát. Vagy korabeli rajzokon a napórát is lerajzolták. Például Hunfalvi János könyvében (Hunfalvy János, 1864: Magyarország és Erdély eredeti képekben, I–III. kötet) a temesvári Imre herceg teret ábrázoló rézkarcon felfedezhető a napóra. Ma már nincs meg, az épületet is átalakították. Nagyon hálás forrás lehet minden egyes templom Domus Historiája, hiszen ott mindenféle kiadást – például állványok állítása, festékanyag vásárlás, a munka kifizetése, stb. – bevezettek” – részletezte Miholcsa, hogy milyen írásos dokumentumokra bukkant kutatásai során.

Fennmaradt és elpusztult napórák

Miholcsa szerint még így is nagyon sok minden kimaradt a gyűjteményből. A könyv részletesen bemutat 163 napórát – és néhány mondatban az épületet is, amelyen található – , és még 30-at, amelyek már nem léteznek, de biztosan tudjuk róluk, hogy voltak. „De ki tudja, még hány van és hol, amiről mi nem tudunk?” – teszi fel a kérdést, amelyre válaszol is:

Nem utolsósorban szakembereknek, régészeknek, építészeknek, restaurátoroknak, akik napórát fedeznek fel templomok vagy más épületek felújításakor, és azt is szeretnék felújítani. Ugyanis sajnos nem egy eset volt, hogy felfedeztek egy napórát és felújították anélkül, hogy mélyebb ismereteik lettek volna azok szerkezetéről és működéséről.

Mi a jelentősége a napóráknak?

A napóra a legrégebbi csillagászati eszköz, és egyben a legrégebbi időmérő eszközünk. Már Egyiptomban használtak napórákat (Kr.e. 3.500), az obeliszkek árnyékának a mozgásával mérték az időt. Az obeliszk árnyékának folyamatosan változik a hossza: délelőtt hosszabb az árnyéka, és ahogyan telik az idő, kezd rövidülni, pontosan délben a legrövidebb. Ezt a pontot nevezzük delelési pontnak, vagy egyszerűen délnek. Délután újból hosszabbodik az árnyék, napnyugtakor a leghosszabb. A kínaiaknak a fölbe szúrt rúd volt a napórájuk (Kr.e. 2500).

A napóra legrégebbi írásos említése a Bibliában található (Kr.e. 700 körül), a Királyok II. könyvében (20;9): „Ez lészen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekedi ezt e dolgot, melyről szólott néked: akarodé hogy az órának árnyéka előmennjen tíz grádussal, vagy hogy visszatérjen tíz grádussal?” Ez az idézet be is vezet abba a világba, ahol a napórákat használták: a vallásos szertartásoknál, ugyanis a napóráról olvasták le az időt, hogy mikor kell a templomba menni. Ezért a legrégebbi napórák is általában templomokon vannak. Még most is, miután a 19. században elkezdtek szaporodni nálunk is a hobbi-napórák, az Erdélyben meglévő napórák több mint fele vallásos épületen van (templom, parókia).

„Ma, amikor kvarc- és atomórák adják meg a pontos időt, és az internetről bárki leolvashatja, napórákat már csak hobbiból vagy sok nyugati országban divatból készítenek az emberek. A napórakészítés nagyon hasznos időtöltés, ugyanis három, egymást kiegészítő emberi készséget feltételez vagy fejleszt: elméleti ismereteket – matematikai, csillagászati – a gnómon avagy az árnyékvető pálcika és az óravonalak tervezéséhez, művészi érzéket az óralap elképzeléséhez, és gyakorlati kézügyességet a kivitelezéshez. Így egy napóra elkészítése jó alkalom mindhárom gyakorlásához” – magyarázta Miholcsa, hozzátéve, hogy lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de ma is, amikor atomóra méri az időnket, mivel ez nincs a természetre hangolva, hanem önmagában ketyeg folyamatosan, így egy idő után eltér (siet vagy késik) a természet ritmusától.