Lovaglás: nem csak sport, inkább szerelem

„Amikor lovagolunk, sosem vagyunk egyedül. Szoros barátság, kötődés alakul ki ló és lovas között, én ezt személyes tapasztalatom alapján is ki merem jelenteni. Hetedikes koromban kaptam meg eddigi egyetlen lovamat, Mekkát. Általa sok mindent tanultam a lovakról, viselkedésükről, nagyon hozzám nőtt, sajnos három éve már nem él. Kamaszként volt, amikor a barátaim a vakációban hetekig fesztiváloztak, én meg itthon maradtam, hogy a lovammal legyek” – meséli.

Az alap: futószáras lovaglás

Hogy mikor lehet egy gyermeket lóhátra ültetni, az kicsit személyfüggő is. Anna szerint, erre az ideális kor a hat év, amikor a gyermek már fel is tudja fogni, amit a lovasoktató mond, van tartása, azaz meg tudja ülni a lovat. Persze van kivétel is, van olyan gyermek, aki nagyon szereti a lovakat, ragaszkodik hozzájuk, nem fél tőlük, és készen áll arra, hogy akár négyévesen lóhátra üljön. „Először futószáron kezdjük a lovasoktatást. Állok a kör közepén, tartom a futószárat, és a ló megy körbe, így tanulják meg az alapokat. Akkor engedjük el a futószárat, amikor a gyermek biztosan ül a ló hátán, nem kapaszkodik. A lovat ugye szájból is irányítjuk a szárral, és erre oda kell figyelni, mert ha valaki ebbe nagyon belekapaszkodik, az a lónak fáj, kellemetlen, és egy idő után megelégeli, nem biztos, hogy együttműködő lesz. Amikor a gyermek már kiegyensúlyozottan ül a ló hátán, látjuk, hogy nem fél, akkor lassanként elengedjük, és az edző segítségével már önállóan lovagol” – magyarázza Anna.

Az egyéni lovaglás mellett csoportos lovaglás is van, ez az jelenti, hogy több haladó szintű lovas egyszerre lovagol a pályán.

„Egy ló körül sok a teendő, de sok a költség is. Nem hiába mondják, hogy a lovassport a királyok sportja, hiszen igen költséges. Viszont annyi pluszt ad és olyan mértékben fejleszti a lovast, hogy megéri ebbe belefektetni, főleg egy olyan gyerek esetében, aki él-hal a lovakért” – fűzi hozzá Anna. A lovaglás, lovasoktatás nem korhatáros, akinek ez gyermek- vagy ifjúkorában kimaradt, később is bepótolhatja.

Németországi tapasztalattal Csíkban

Biró Anna néhány hónapja tért haza Németországból, ahol az elmúlt három évben, mint fogalmaz, a lovas élet iránti érdeklődését próbálta szakmai mederbe terelni. A csíkszeredai lány a németországi SBZ Rudolstadt iskola hallgatójaként duális – elméleti és gyakorlati – képzésben részesült, a Landwirtschaftsbetrieb Anke Lamprecht lovarda alkalmazásában pedig gyakorlatba is ültethette a képzés során szerzett ismereteket. „A németországi évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem gyermek és felnőtt lovasoktatásban, gyermek lovastáborok, lovas események, versenyek szervezésében, fiatal lovak kiképzésében. Idén márciusban szereztem meg a szakképzett lovász (Pferdewirt) képesítést Buchában, és sikeres lovasedzői (Trainer C) vizsgát tettem a moritzburgi állami ménesnél. Ezt a külföldről hozott tudást szeretném most itthon kamatoztatni, hiszen azért mentem el, hogy tanuljak és majd hazatérve hozzájáruljak az itthoni lovas élet fellendítéséhez” – mondja lelkesen.

Biró Anna közel tizenöt éve lovagol, azt mondja, a lovaglás, a ló tartása rendszert is visz az ember életébe, felelősséggel jár, hiszen az állatról gondoskodni kell.