
Biró Anna szakképzett lovasedző és lovász. Gyerekkorától a lovak szerelmese
Fotó: Veres Nándor
A testre, a lélekre és az elmére is jó hatással van a lovaglás – állítja Biró Anna szakképzett lovasedző, akit a kotormányi lovas klubban látogattunk meg. A Németországban szerzett tudással nemrég hazatért fiatal lány mesélt a lovak iránti szeretetéről és a lovassport jótékony hatásairól.
2019. július 19., 16:032019. július 19., 16:03
2019. július 26., 13:152019. július 26., 13:15
Ebédidőben érkezünk a kotormányi lovardába, a lovak békésen ropogtatják a frissen kaszált füvet, Anna pedig a négyéves Faptát csinosítja a fotózáshoz, azaz a sörényét fonja be. A békés állat csak akkor lesz kissé türelmetlen, mikor úgy érzi, ő lemarad a frissen kaszált csemegéről. Biró Anna határozottan állítja, a lovagolás jó hatással van nemcsak az izmokra, hanem az elmére is.
Például amikor lépésben lovagolunk, olyan, mintha sétálnánk, a csípőt mozgatjuk előre, hátra, oldalra. Jótékony hatással van a lélekre, elmére, bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akik lovagolnak, negyven százalékkal hatékonyabban és jobban tudnak tanulni. A lovaglás egy nagyon összetett sport, sok mindenre kell figyelni, tulajdonképpen a kéz, a láb, a testsúly és testtartás összjátéka. Mindemellett nem szabad elfelejteni, hogy a ló nagyon nagy állat, egy póniló is 250-300 kilós, egy sportló pedig akár a 700 kilogrammot is elérheti” – magyarázza a lovasoktató. Anna kisgyerek kora óta szereti az állatokat, de közülük is a ló maradt az örök kedvenc. A ló egy érző, értelmes és gondolkodó állat, függetlenül attól, hogy lovagolunk rajta, dolgozunk vele vagy versenyzünk, ez mind csapatmunka – emeli ki.
A lovagolás jó hatással van nemcsak az izmokra, hanem az elmére is
Fotó: Veres Nándor
„Amikor lovagolunk, sosem vagyunk egyedül. Szoros barátság, kötődés alakul ki ló és lovas között, én ezt személyes tapasztalatom alapján is ki merem jelenteni. Hetedikes koromban kaptam meg eddigi egyetlen lovamat, Mekkát. Általa sok mindent tanultam a lovakról, viselkedésükről, nagyon hozzám nőtt, sajnos három éve már nem él. Kamaszként volt, amikor a barátaim a vakációban hetekig fesztiváloztak, én meg itthon maradtam, hogy a lovammal legyek” – meséli.
Hogy mikor lehet egy gyermeket lóhátra ültetni, az kicsit személyfüggő is. Anna szerint, erre az ideális kor a hat év, amikor a gyermek már fel is tudja fogni, amit a lovasoktató mond, van tartása, azaz meg tudja ülni a lovat. Persze van kivétel is, van olyan gyermek, aki nagyon szereti a lovakat, ragaszkodik hozzájuk, nem fél tőlük, és készen áll arra, hogy akár négyévesen lóhátra üljön. „Először futószáron kezdjük a lovasoktatást. Állok a kör közepén, tartom a futószárat, és a ló megy körbe, így tanulják meg az alapokat. Akkor engedjük el a futószárat, amikor a gyermek biztosan ül a ló hátán, nem kapaszkodik. A lovat ugye szájból is irányítjuk a szárral, és erre oda kell figyelni, mert ha valaki ebbe nagyon belekapaszkodik, az a lónak fáj, kellemetlen, és egy idő után megelégeli, nem biztos, hogy együttműködő lesz. Amikor a gyermek már kiegyensúlyozottan ül a ló hátán, látjuk, hogy nem fél, akkor lassanként elengedjük, és az edző segítségével már önállóan lovagol” – magyarázza Anna.
Ló és lovas
Fotó: Veres Nándor
Az egyéni lovaglás mellett csoportos lovaglás is van, ez az jelenti, hogy több haladó szintű lovas egyszerre lovagol a pályán.
nyilván a rendszeresség is sokat jelent – jegyzi meg az oktató. Ha pedig valaki lovagolni szeretne, annak nem árt, ha van egy magas szárú, vékony talpú, kis sarkú cipője, testhez simuló hosszúnadrágja és fejvédője. S ha már megvan a szándék és az érdeklődés, akkor meg kell találni annak lehetőségét, hogy az oktatás képzett lovakkal és oktatókkal történjen, ellenkező esetben sokkal ártalmasabb lehet, mint amennyi haszonnal jár.
Téved, aki azt hiszi, hogy a lovasoktatás csak arról szól – tanuló esetében –, hogy a lovardába megérkezve felül a ló hátára, majd óra végén leszáll és hazamegy. A lovasoktatáshoz hozzátartozik például a lóval való foglalkozás is, így a csutakolás, nyergelés, esetenként tisztítás, etetés.
Anna Faptát csinosítja
Fotó: Veres Nándor
„Egy ló körül sok a teendő, de sok a költség is. Nem hiába mondják, hogy a lovassport a királyok sportja, hiszen igen költséges. Viszont annyi pluszt ad és olyan mértékben fejleszti a lovast, hogy megéri ebbe belefektetni, főleg egy olyan gyerek esetében, aki él-hal a lovakért” – fűzi hozzá Anna. A lovaglás, lovasoktatás nem korhatáros, akinek ez gyermek- vagy ifjúkorában kimaradt, később is bepótolhatja.
Biró Anna néhány hónapja tért haza Németországból, ahol az elmúlt három évben, mint fogalmaz, a lovas élet iránti érdeklődését próbálta szakmai mederbe terelni. A csíkszeredai lány a németországi SBZ Rudolstadt iskola hallgatójaként duális – elméleti és gyakorlati – képzésben részesült, a Landwirtschaftsbetrieb Anke Lamprecht lovarda alkalmazásában pedig gyakorlatba is ültethette a képzés során szerzett ismereteket. „A németországi évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem gyermek és felnőtt lovasoktatásban, gyermek lovastáborok, lovas események, versenyek szervezésében, fiatal lovak kiképzésében. Idén márciusban szereztem meg a szakképzett lovász (Pferdewirt) képesítést Buchában, és sikeres lovasedzői (Trainer C) vizsgát tettem a moritzburgi állami ménesnél. Ezt a külföldről hozott tudást szeretném most itthon kamatoztatni, hiszen azért mentem el, hogy tanuljak és majd hazatérve hozzájáruljak az itthoni lovas élet fellendítéséhez” – mondja lelkesen.
Szoros barátság, kötődés alakul ki ló és lovas között
Fotó: Veres Nándor
Biró Anna közel tizenöt éve lovagol, azt mondja, a lovaglás, a ló tartása rendszert is visz az ember életébe, felelősséggel jár, hiszen az állatról gondoskodni kell.
Én nagyon szeretem a lovakat, általuk sok mindent tanultam” – jegyzi meg a fiatal lovasedző. Számára – mondja – a lovaglás nemcsak sport, hanem hobbi, szerelem.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. július 19-én.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
szóljon hozzá!