Múzeumi sztorik: pünkösdi üdvözlet a századfordulóról

A lapot 1900. június 2-án, szombaton adta fel Zágonból Baka Antal kántortanító. A postai bélyegző tanúsága szerint a küldeményt már másnap, június 3-án, pünkösdvasárnap feldolgozták és továbbították a kászonújfalusi postahivatalba. Címzettje Baka Erzsi kisasszony volt Kászonjakabfalván. A korabeli források egy zágoni, valamint egy kászonjakabfalvi Baka Antal nevű kántortanítót is említenek, ami tovább árnyalja a tárgy személyes történetét. Amint azt Bereczki Judith, a Csíki Székely Múzeum munkatársa elmondta, a zágoni Baka Antal híres kántortanító családból származik. Azt nem sikerült kideríteni, hogy ki volt Baka Erzsi, de feltételezhető, hogy a kászonjakabfalvi Baka Antal lánya.

A gyulafehérvári Közművelődés lap 1901. július 20-i lapszámának egyik közleményében közzétette azon középiskolai tanárok, elemi iskolai tanítók, kántorok névsorát, akik 1901. július 9-13. között a Csíksomlyón tartott lelkigyakorlaton részt vettek. Itt találjuk a kászonjakabfali és a zágoni Baka Antal nevét is.

„A tavaly leltározási év volt a múzeumban, minden gyűjteményt újranéztünk, és ez a képeslap a történelmi raktárban volt. Dombornyomattal készült, vastag karton, előgyártott képeslap. A Pünkö: feliratot Baka Antal írta rá, ugyanazzal a tollal, amelyikkel a Zágon 1900-at és az aláírást. Az angyal ruhája be van festve, ezért egyfajta »öltöztetős« képeslap, külön festették rá a rózsaszín ruhát. A képeslap 2008-ban került hozzánk, Muckenhaupt Erzsébet vásárolta meg a múzeum részére. Találtunk egy kétalakos fényképet is, az egyik személy a kászoni Baka Antal, de nem lehet tudni, hogy melyik. A történelmi gyűjteményben egyébként ünnephez köthető képeslapunk ez az egy van, a többi zömében üdülőhelyeket ábrázoló lap.”

Bereczki Judith rámutatott, a képeslapok kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy a feladók rövid üdvözletet küldjenek szeretteiknek, hírt adjanak hollétükről, miközben maga a lap egyben díszes üdvözlőkártyaként is szolgált, örömet szerezve a címzettnek. Érdekes részlet, hogy a hónap tárgyaként bemutatott ezredfordulós levelezőlapon nem található személyes üzenet. Ez arra utalhat, hogy a feladó a kedvezményes díjszabást választotta, és a lapot elsősorban ünnepi üdvözlőlapként küldte el címzettjének.

A képeslapok széles körű használatát jól mutatják azok a szabályzatok is, amelyeket a 19. század végén a Postakincstár szabványként alkalmazott a levelezőlapok méretére és formájára vonatkozóan. A standardizálás célja feltehetően a postai ügyintézés egyszerűsítése volt. A szabványnál nagyobb vagy díszesebb lapok után a posta pótdíjat, azaz 8 krajcár bírságot szabott ki a címzettre.

A bemutatott darabon egy barna színű, 4 filléres „Turul” bélyeg látható, amely az 1900. január 1-jén életbe lépett díjszabásreformhoz kapcsolódik. Ekkor váltotta fel az aranyalapú korona–fillér rendszer a korábbi forint–krajcár elszámolást. A 4 filléres bérmentesítés lehetővé tette, hogy a feladó a lapot teljes értékű levelezőlapként használja, vagyis személyes sorokat is írhasson rá.

A postabélyegző „900 JÚN 3 N” jelzése – ahol az „N” a nappali műszakot jelöli – arról tanúskodik, hogy a posta ünnepnapokon is folyamatosan működött, nyílván ebben az időszakban több feladvány is érkezhetett, ezáltal a bevételi forrás is megnövekedett.

A hónap műtárgyaként bemutatott ünnepi képes levelezőlap a 19–20. század fordulójának egyik legnépszerűbb kommunikációs eszközére irányítja a figyelmünket. A millenniumi időszak pezsgő kulturális légköre, valamint a technikai fejlődés hatására a korabeli Magyarországon ekkor élte virágkorát a képeslapküldés és -gyűjtés.

A levelezőlapok készítéséhez speciálisan erre a célra gyártott kartont használtak. A korszakban gyakori díszítési eljárás volt a dombornyomás: a nyomtatott lapot felmelegített présgép alá helyezték, hogy a motívumok plasztikusan kiemelkedjenek a síkból. Nem ritkák azok a különleges darabok sem, amelyeken bársony-, posztó- vagy szövetbetétek figyelhetők meg. Azokat a képeslapokat, amelyeknél az ábrázolt figura ruházata valódi textilből készült, a szakirodalom „felöltöztetett képeslapokként” említi.

A képi világ megválasztása gyakran önmagában is érzelmi üzenetet hordozott. A virágcsokor a gondoskodás és a szeretetteljes figyelem jelképe volt, míg a pünkösdi rózsa közvetlenül az ünnepkörhöz kapcsolódott. A pünkösdi témájú illusztrációkon – a kor ízlésének megfelelően – gyakran angyalalakok és tavaszi virágmotívumok domináltak. E lapok népszerűségét tovább növelte, hogy vallásos és világi ismerősök számára egyaránt alkalmas üdvözletként szolgáltak.