Levendulalázban: a közösségépítő gyógynövény

Az egész csak próbából indult, vettek négyszáz tő levendulát, elültették édesapja földjén, és tudni akarták, szereti-e vagy sem a növény, lesz-e belőle valami, vagy sem. Szerencsére nagyon szerette a növény, így a következő évben már pályáztak egyet rá, és lett pénzük mintegy 10 ezer virágtő megvásárlására és elültetésére. Megtudjuk, a levendulát ősszel is lehet ültetni meg tavasszal is, ők már mindkettőt kipróbálták. Jelenleg fél hektáron mintegy 10 ezer tő levendulájuk van, és most már saját termésből tudnak szaporítani is. A levendula ugyanis olyan szívós, hogy 18–20 évig is megél, a fagy is csak az első egy-két évben fenyegeti. 

Még fiatal az ültetvény

Boncidáról vették a virágtöveket, ahol már több mint hatéves a levendulaültetvény, nagyon szépen össze van nőve – mondja Ildikó, majd hozzáteszi: az ő magyarózdi ültetvényük még fiatal, még nem éli fénykorát. A levendula ugyanis négy-öt év után éri el a „csúcsát”, vagyis akkor lesz igazán szép terebélyes, akkor már visszavágták, szépen kialakították a bokrokat, sorokat. Olyankor már nem is annyira kényes, az első két évben még megfagyhat a gyökere télen, de két év után már olyan mélyre ereszti a gyökereit, hogy nem fenyegeti a fagy. Ellensége még a jég, ha az elveri, azzal sajnos semmit nem lehet kezdeni, és nagyon sokat kell kapálni, állandóan szedni ki a gyomokat a virágok közül.

„Tavaly is sok eső volt, alig tudtuk kapálni, takarítani, volt, hogy alig látszott a virág a gyomok közül, mert egyszerűen nem lehetett megkapálni. Idén is féltünk még májusban, hogy mi lesz a levendulával, ha napsütés nincs, csak eső. Szerencsére a június meghozta az eredményt. Most a legszebb a levendula, pedig tavaly ilyenkor már el volt nyílva” – magyarázza. Úgy érzi, a szombati levendulafesztiválja is a legjobbkor lesz, de ezt persze előre sosem lehet tudni.

Először szerveznek levendulafesztivált

Az biztos, hogy aki kimegy szombaton Magyarózdra, a legszebb állapotban találja a virágokat, de Foszner-Korodi Ildikó szerint a levendula is csak egy ürügy a magyarózdi közösségépítésre, a faluban ugyanis évek óta nem történt semmi. Most azonban falutalálkozóval egybekötött levendulafesztivált szerveznek.

„Nem kell nagyon óvni a növényt, de azért hallottunk olyanról, hogy levendulafesztivál után megtépázott volt az ültetvény, ezért mi most ollókat adunk mindenkinek, hogy azzal szüreteljék a növényt. Csak arra kell vigyázni, hogy ne gyökerestől szedjék ki a virágokat. Amúgy sarlóval szoktunk szüretelni, azzal jól lehet haladni” – mondja Ildikó. Rámutat, a levendulafesztivál után valamikor megtartják a szüretet is, segítséggel három nap alatt végeznek az ültetvényen.

Szüret után

S hogy mit csinálnak a fél hektárnyi, 10 ezer tő levendula termésével? A termesztő szerint egyre több dolgot. Eddig mindet megszárították, a magyarózdi családi ház padlása tele volt levendulával, amit aztán száraz növény formájában hasznosítottak.

Ildikó mindezeket leginkább vásárokon, fesztiválokon értékesíti, tavaly már körbevásározta Erdélyt, és idén sincs hiány ezekből. Minden vásáron volt másik levendulás is, azért is látja, hogy az egyre szaporodó termesztőknek nem feltétlenül kell konkurenciaként tekinteniük egymásra, sőt az együttműködés lehetőségét is látja. „Remélem, szombaton a kerekasztal-beszélgetésen termesztői gondokat, megoldásokat is meg fogunk beszélni, például lehet, hogy valaki tud valami jó megoldást a gyomnövényekre. De az együttműködés lehetőségéről is beszélünk majd. Mindenkinek van valami egyedi, csak rá jellemző levendulás terméke, nekem ilyen a fürdőbogyó és a szobaillatosító, meg a lekvárok. El tudnám képzelni, hogy amikor megyek vásárra, elviszem X különleges levendulababáit, Y levendulaszappanát, s az én standom is gazdagabb, és neki is tudok árulni. Ugyanúgy ha ők mennek vásárra, visznek valamit tőlem. Szerintem működhetne ez a fajta együttműködés” – ecseteli elképzeléseit a fiatalasszony.

S hogy divat-e a levendula? Foszner-Korodi Ildikó szerint is az. Bár nálunk egyáltalán nincs hagyománya, az utóbbi években átvettük a franciáktól ezt a divatot. Pár éve még Ildikó sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák a levendulát, de mivel elég mediatizált is a növény, szeretik az emberek, gyorsan terjedt. Igaz, sokan a könnyű meggazdagodás lehetőségét látták az ültetvényben, aztán amikor valaki nekifog, akkor látja, hogy ha keresni akar, bizony rengeteget kell dolgoznia vele, mert ha egyszerűen a megtermelt virágot akarja eladni, az nem hoz eleget a konyhára. Ildikóék nem is akarnak csak a levendulából megélni, férjével mindkettejüknek van más foglalkozásuk is, és a levendula megmarad egy időigényes hobbinak. „Én nem szeretnék folyton attól rettegni, hogy mi lesz a családi megélhetésünkkel, ha a levendulát mondjuk elveri a jég. Jobb így, hogy több lábon áll az ember” – összegez a levendulalázban élő családanya.