桂 Kacura. Fából készült meseautók

„Először elkészült három-négy autótípus nagyon egyszerű formákkal, én igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy a megálmodott, elképzelt futómű fog-e működni. Az eredmény felülmúlta az elvárást. Tényleg nagyon jól gördülnek, és nagyon strapabírók, nem törik össze a tengelyük, sokat megbírnak” – magyarázza a Csíksomlyón élő fiatalember, amikor műhelyében mutatja az elkészült példányokat.

Megálmodva számítógépen

Ez egy kétszemélyes vállalkozás, testvére készíti a számítógépes terveket, ő pedig életet lehel beléjük. Egy kisautó elkészítése tíz-tizenkét órát is felvesz. „Ebben benne van a tengely elkészítése, tizedmilliméter pontossággal kell dolgozni ahhoz, hogy gördülékenysége tökéletes legyen. Máskülönben nem működik. A tengelyeket farudakból készítem, ezek esztergálódnak. Sokan megkérdezték már, hogy teljesen kézzel készülnek-e. Szükség van a gép használatára ahhoz, hogy jól működjön, hogy tökéletes legyen a kerék keresztmetszete, ellenkező esetben nem gurul jól. Az autótest elkészítése a legidőigényesebb. Precízen kell kivésni a tengelyeket, hogy szép legyen az illesztés, szalagfűrésszel dolgozom egy keveset, utána pedig kézből finomra alakítom a formát reszelőkkel, a modell alapján. Azt szeretnénk, hogy ne legyen rá panasz” – magyarázza a munka menetét.

Aztán mutatja a szerszámokat is, amelyeket az internet segítségével a világ különböző pontjáról vásárolt meg. Élvezettel mesél a régi szerszámokról, arról, ahogyan a különböző népcsoportok viszonyultak a szerszámkészítéshez, a fa megmunkálásához. Büszkén mutatja a kézzel készített reszelőket, a több mint százéves vésőt. Különös barátságban van a fával – jegyzi meg –, szerinte sokat jelent az is, hogy amikor kézbe vesz egy darab fát, már sok mindent tud róla. Tulajdonképpen a fa iránti érdeklődése segítette vállalkozása nevének kiválasztásában is.

„Sok időt töltöttem a kolozsvári botanikus kertben, és egy alkalommal, ősszel egy fa alatt feltűnően szépen erezett leveleket találtam a földön. Rácsodálkoztam a fára, majd utánanéztem, és kiderült, hogy egy Japánban őshonos fáról, a kacuráról (amelynek japán írásjele, kandzsija a 桂 – szerk. megj.) van szó, amelyet kalácsfának is hívnak, mert ősszel, amikor hullatja a leveleit, finom, édeskés illatot áraszt. Ez megmaradt.