
Székely-Vakon János. Meseautókról álmodik, minőségben gondolkodik
Fotó: Veres Nándor
Még a felnőttek is csodálattal veszik kezükbe azokat az egyedi kis játékautókat, amelyeket keményfából készít Székely-Vakon János. A tulajdonképpen biológusnak tanult fiatalember messze földről beszerzett vésői társaságában érzi igazán jól magát, örömét leli a fa megmunkálásában. Őt látogattuk meg.
2019. június 14., 18:462019. június 14., 18:46
2019. június 14., 19:042019. június 14., 19:04
Igényesen, precízen kidolgozott kis faautók kerülnek ki Székely-Vakon János műhelyéből. Persze hogy elsősorban gyermekeinek szeretett volna jó minőségű játékautókat beszerezni, s mivel nem volt megelégedve azzal, amit a piacon talált, gondolt egyet, és elkészítette ő maga. A kis autók teljes mértékben fából készülnek, tökéletesen gurulnak, és strapabírók, ami ugye nem mellékes, ha kisgyermek kezébe kerülnek.
Egyetlen kisautó elkészítése tíz-tizenkét órát is felvesz
Fotó: Veres Nándor
„Először elkészült három-négy autótípus nagyon egyszerű formákkal, én igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy a megálmodott, elképzelt futómű fog-e működni. Az eredmény felülmúlta az elvárást. Tényleg nagyon jól gördülnek, és nagyon strapabírók, nem törik össze a tengelyük, sokat megbírnak” – magyarázza a Csíksomlyón élő fiatalember, amikor műhelyében mutatja az elkészült példányokat.
Ez egy kétszemélyes vállalkozás, testvére készíti a számítógépes terveket, ő pedig életet lehel beléjük. Egy kisautó elkészítése tíz-tizenkét órát is felvesz. „Ebben benne van a tengely elkészítése, tizedmilliméter pontossággal kell dolgozni ahhoz, hogy gördülékenysége tökéletes legyen. Máskülönben nem működik. A tengelyeket farudakból készítem, ezek esztergálódnak. Sokan megkérdezték már, hogy teljesen kézzel készülnek-e. Szükség van a gép használatára ahhoz, hogy jól működjön, hogy tökéletes legyen a kerék keresztmetszete, ellenkező esetben nem gurul jól. Az autótest elkészítése a legidőigényesebb. Precízen kell kivésni a tengelyeket, hogy szép legyen az illesztés, szalagfűrésszel dolgozom egy keveset, utána pedig kézből finomra alakítom a formát reszelőkkel, a modell alapján. Azt szeretnénk, hogy ne legyen rá panasz” – magyarázza a munka menetét.
„Színezéket nem használok, hiszen a különböző fafajtáknak számtalan rajzolata, színárnyalata van, és ezzel próbálok játszani. A kerekeket diófából készítem, ez általában sötétebb árnyalatú, az autótest pedig többnyire gőzölt bükkfa, bár néhány készült körtefából is.” Persze hogy megvan még az első általa készített kisautó, szemmel látható a fejlődés, nevetve mondja. Nem büszkélkedik vele, de eltüzelni sajnálná.
Beszélgetésünk során kiderül, hosszú utat járt be Székely-Vakon János, amíg megtalálta helyét. Mert úgy tűnik, megtalálta. A természet, a fák iránti érdeklődése a brassói Vadgazdálkodási Főiskolára vezette, majd biológusnak tanult. „2009 nyarától egy évig egy ferences kolostor gondnoka voltam, és a pincében volt egy régi gyalupad szerszámokkal, ezeket használtam, ha néha valamit meg kellett javítgatni. Nagyon megszerettem akkor annak a pincének a hangulatát, azokat a régi szerszámokat. Hálás is vagyok azért, hogy lehetőségem volt erre, mert amikor 2010-ben Csíkszeredába költöztem, már kezdtem beszerezni a saját szerszámokat. Kezdetben különböző bútorokat készítettem, éreztem, hogy a fával való munka az, amiben magamra találok” – magyarázza.
Strapabíró kis autók kerülnek ki a csíksomlyói műhelyből
Fotó: Veres Nándor
Aztán mutatja a szerszámokat is, amelyeket az internet segítségével a világ különböző pontjáról vásárolt meg. Élvezettel mesél a régi szerszámokról, arról, ahogyan a különböző népcsoportok viszonyultak a szerszámkészítéshez, a fa megmunkálásához. Büszkén mutatja a kézzel készített reszelőket, a több mint százéves vésőt. Különös barátságban van a fával – jegyzi meg –, szerinte sokat jelent az is, hogy amikor kézbe vesz egy darab fát, már sok mindent tud róla. Tulajdonképpen a fa iránti érdeklődése segítette vállalkozása nevének kiválasztásában is.
Tizedmiliméteres pontosságra van szükség ahhoz, hogy a faautó guruljon
Fotó: Veres Nándor
„Sok időt töltöttem a kolozsvári botanikus kertben, és egy alkalommal, ősszel egy fa alatt feltűnően szépen erezett leveleket találtam a földön. Rácsodálkoztam a fára, majd utánanéztem, és kiderült, hogy egy Japánban őshonos fáról, a kacuráról (amelynek japán írásjele, kandzsija a 桂 – szerk. megj.) van szó, amelyet kalácsfának is hívnak, mert ősszel, amikor hullatja a leveleit, finom, édeskés illatot áraszt. Ez megmaradt.
– fűzi hozzá.
Tervei vannak. Álmai. Meseautókról álmodik, minőségben gondolkodik.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. június 14-én.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
szóljon hozzá!