Egy csokiműhely titkai

A beszélgetés alatt jófajta csokit ropogtatunk, miközben mellettünk zajlik a csokitemperálás. Kiderül, hogy a csokigyártás előtt sor került egy komoly piackutatásra is, amelyet a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem diákjai végeztek, de időt adott magának Szilárd az alapanyagokkal való ismerkedésre, kóstolgatásra, kísérletezésre. Meséli, a piackutatás során, amelynek keretében hatezer kérdőívet töltöttek ki, megtalálták azt a piaci rést, amely a fantáziáját is beindította. „Hála Istennek, a környéken egyre többen vagyunk csokikészítők, így mindenki megtalálhatja a maga helyét. Én kis csokidesszerteket szeretnék készíteni. A kérdőívek alapján a megkérdezettek több mint nyolcvan százaléka szerint ha csoki, akkor legyen dupla csoki. Megtaláltuk a megfelelő ízesítést is, még egy kis huncutságot is viszünk a dologba, de többet nem árulhatok el. Megéri kivárni” – avat be a szentimrei fiatalember.

Csokikészítés laboratóriumban

De hogyan is készül Szentimrén egy tábla csoki? A magas minőségű nyersanyag nagy kiszerelésben érkezik meg, ezt hőkezelni kell, és amint a csokimassza elérte a megfelelő hőmérsékletet, elkeveredtek benne az összetevők, akkor lehet vele dolgozni. „A gyártás folyamán laboratóriumi körülményeket kell biztosítani. Amint a csoki formába kerül, azt egy speciális hűtőbe teszem, amelynek az a lényege, hogy a párát egyből elszívja.

Szilárd munkáját a háttérből felesége, a környezetmérnök végzettségű Emese segíti, az ő feladata a kapcsolatteremtés, eladás. De feladatot kap a nagymama és a szomszéd néni is. A nyomdából összepréselve érkezett dobozokat hajtogatják össze, címkéznek, ragasztank. A „legfontosabb” és leghálásabb feladata pedig talán a négy és fél éves Tamásnak és a másfél éves Ágnesnek van, ők „minőségellenőrök” – nevetik el a szülők.

„Mindannyian szeretjük a jó csokit. Én készíteni is nagyon szeretem, elindítok egy hangoskönyvet, hallgatom, és dolgozok. Ennél jobb nem kell. Sok energiánk van benne, de jók a kilátások” – búcsúzik bizakodva a szentimrei csokimester.