
Gedő Mária angol-német szakos tanár, szabadidejében kézműves
Fotó: Veres Nándor
Formára vág, reszel, hajtogat, nyitol, zsanért forraszt, kézügyben vannak mindig a lombfűrészek, fúrók, reszelők, fogók, a forrasztópisztoly. Gedő Mária angol-német szakos tanár, de szabadidejében rézből bizsukat, ezüstből ékszereket készít.
2019. szeptember 06., 19:032019. szeptember 06., 19:03
A csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola angol-német szakos tanára már régóta kézműveskedik. Mondhatni ebbe nőtt bele, hiszen – mint megjegyzi – családjától ez sosem állt távol. A hetvenes, nyolcvanas években, ha valamire szükségük volt és azt rendszerint nem lehetett megvásárolni, akkor elkészítették, lehetett az bútor, ruha vagy egyéb használati eszköz.
„Középiskolás koromban rengeteg zsebpénzem volt, mert bőrből készítettem bizsukat. Mindig matattam valamivel, mert kellett, élveztem. Bármennyire is közhelyként hangzik, számomra ez adja meg a lelki egyensúlyt” – magyarázza Mária. Néhány évvel ezelőtt rézdrótból készített ékszereket, mostanra viszont már rézlemezzel és ezüstlemezzel is dolgozik. Számára nagy kihívás most az ötvösség, azt próbálja megtanulni, utánaolvas, kísérletez, és mindeközben lélegzetelállító bizsuk, ékszerek kerülnek ki a kezei közül.
„Sok mindent kipróbáltam, és ez az, amiről azt gondoltam, hogy egy év után megunom. De nem. Sőt egyre újabb technikákat, szerszámokat ismerek meg, és ezek újabb távlatokat nyitnak. Nekem már nem elég az, hogy drótból dolgozok, az könnyebb abból a szempontból, hogy itthon megvan az anyag, illetve hulladékból is ki tudom bontani a rézdrótot, vagy veszek kábelt, és abból szedem ki. Szerszámok a drótozáshoz itthon megtalálhatók, könnyen beszerezhetők. Számomra az ötvösség kezdett érdekes lenni. Rézlemezből kivágni a formát, rétegelni, ehhez kell lombfűrész, de számos olyan szerszámra van szükségem, amit itthon nem lehet beszerezni. Sok olyan dolog van, amihez én keresgéltem ki az információkat” – mondja.
Csiszolt ásványok és a sokat használt lombfűrész
Fotó: Veres Nándor
Kicsit csalódottan mesél arról is, hogy egy alkalommal például egy ékszerészt kérdezett meg, hogy az ezüstöt mivel forrasztja össze, de a szakmai titokra hivatkozva nem kapott választ a kérdésre. „Persze első kattintásra megtaláltam az interneten a szükséges információt, azóta ezüsttel is dolgozok. Teljesen más, mint rézzel dolgozni, az ezüstnek alacsonyabb az olvadáspontja, viszont sokkal merevebb, engedetlenebb. Mint feldolgozási lehetőség a réz áll közelebb hozzám” – jegyzi meg, miközben előkerülnek a különböző csiszolt ásványokkal díszített fülbevalók, nyakékek, karkötők. Ezek mindegyike különböző vastagságú ezüst-, illetve rézlemezből született.
Mária számára fontos a szimmetria
Fotó: Veres Nándor
„Amikor hozzálátok egy ékszerhez, azt először fejben lejátszom, nem találomra hajlítgatom, hogy majd lesz valami. Megrajzolom, több példányban másolom, lombfűrésszel kivágom lehetőleg minél pontosabban, hogy csak keveset kelljen majd reszelni. Vágás előtt már kifúrom a lyukakat, hogy tudjam majd összenyitolni, a nyitszegeket is én készítem. Következik a folyatószer, amivel bekenem azt a felületet, amire rá szeretném forrasztani a drótokat vagy a másik lemezt. Melléhelyezem a forrasztóanyagot, és forrasztólámpával kezdem hevíteni.
A folyamat után befeketedik, oxidálódik a félkész termék, de pár órára ecet és só keverékébe teszem, és újra gyönyörű lesz. Aztán az esetleges hibákat javítom, beteszem a követ, kipolírozom, megtisztítom, megszárítom, és kap egy réteg patinát. Kénmáj a patina, egy nagyon büdös oldat, ebbe mártom bele. A réznek két-három másodperc is elég, hogy koromfekete legyen, az ezüstnek ehhez kell egy jó félóra. Aztán újrapolírozom, de ekkor már csak a felső réteget, hogy a mintát adja ki” – magyarázza Mária a munka menetét. Közben mutatja az első lépést, a rajzokat és a végterméket, egyebek mellett egy olyan, pillangó formájú karkötőt, amivel kerek egy hónapot dolgozott.
Persze néha hiba is csúszik a dologba, szerinte
Számára kedves a gótika, a szecesszió, az iszlám művészet, szereti az egyiptomi ékszereknél a zsanéros megoldásokat, van tehát honnan inspirálódni. Ő meg folyamatosan kutat, tanul. Mária ékszerei, bizsui közül számtalan darab külföldre kerül.
Egy hónapig készült a pillangó alakú karkötő
Fotó: Veres Nándor
És talán mert számára is csalódás volt, hogy nem kapott segítséget, amikor kért, Mária szívesen átadja másoknak is azt a tudást, amivel rendelkezik. Eddig angol nyelven három tutoriált, azaz részletes oktatóanyagot készített fázisfotókkal, részletes leírással, egyenként mintegy százoldalas terjedelemben, ami nem kis munka volt – ismeri el –, de számára ez is érdekes és hasznos.
Ezüst ékszerek is készülnek Mária otthonában
Fotó: Veres Nándor
„A kézműveskedés számomra hobbi, ebből nem meggazdagodni akarok. Nekem a napom nagy részét a tanítás tölti ki, és azt nagyon szeretem. Amikor leülök és alkotni kezdek, akkor kiengedem a gőzt. Nekem fontos, hogy iskola után valami teljesen mással foglalkozzak. Így vagyok egyensúlyban” – jegyzi meg Gedő Mária.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. szeptember 6-án.
Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ez már feltámadás című előadóestjére és az azt követő beszélgetésre várják az érdeklődőket április 7-én Székelyudvarhelyen és április 8-án Csíkszeredában.
A reggelt tejbegrízzel kezdjük, tízóraira avokádós mártogatós kerül az asztalra friss zöldségekkel. Ebédre egy jól fűszerezett, friss zöldségekkel készült tésztasaláta következik, a napot grillezett sajttal és roppanós, sült zöldségekkel zárjuk.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A medvehagyma nemcsak a tavasz hírnöke, hanem sokoldalú alapanyag és ősi gyógynövény is – gyűjtése azonban odafigyelést igényel, mert könnyen összetéveszthető mérgező növényekkel.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Az ünnepi asztalra egy játékos kis előétel lehet ez az egyszerű szendvics.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Sok család húsvéti, ünnepi asztaláról nem hiányozhat a bejgli, ez a mintegy százéves recept báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola gyűjteményéből származik. Nagyon finom a tésztája, és nem hasad ki – érdemes kipróbálni!
Kezdődhet a medvehagyma gyűjtése! Legyünk résen, ne tévesszük össze mérgező növényekkel, tanuljuk meg ezeket is felismerni. Egy finom vadon termő salátát is megismerhetünk, a bojtorjánsaláta már szép állományokat alkot ilyenkor.
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
szóljon hozzá!