Hirdetés
Hirdetés

Az átültetett alföldi asszony: Bakk Takács Sára

Dr. Bakk Takács Sára 2009 novemberében •  Fotó: Biró István

Dr. Bakk Takács Sára 2009 novemberében

Fotó: Biró István

A címként adott kifejezést Tamási Áron írta naplójába Bakk Eleknéről a hatvanas években. Dr. Bakk Takács Sára, a Magyarországról Székelyföldre került orvosnő személye megkerülhetetlen Székelyudvarhely városának hely- és kultúrtörténetében. Pontosan tíz éve, 2010. június 21-én, 88 éves korában hunyt el. Emlékező írásunk saját élmények, egykori újságcikkek, valamint életében megjelent emlékiratai, a Hazulról haza című kötet alapján készült.

Katona Zoltán

2020. június 26., 18:512020. június 26., 18:51

2020. június 26., 18:522020. június 26., 18:52

Mint sok székelyudvarhelyinek, számomra is megadatott, hogy néhány alkalommal elbeszélgethessek Bakk Sárával. A kétezres évek elején néha bejárt az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségébe, de az is megesett, hogy jómagam a Bethlen utcai ház hangulatos kertjében kávéztam az idős asszonnyal. Fogtam a kezemben Tamási tollát, amit az általa „négylevelűeknek” hívott Bakk családnak adott, hogy Sára azzal írja meg emlékiratait, láthattam a szobában azt a perzsaszőnyeget, amit Csanády Zalán, a Székely himnusz szövegírójának édesapja készített egykor, és 1966. június 10-én az került Tamási koporsója alá, az azt szállító teherautóra... És beszélgethettem vele nagyon sokat. 2010 késő tavaszán terveztem, hogy kibővített emlékiratainak megjelenése kapcsán hosszabb interjút készítek vele, ám sajnos egy utamról hazatérve az Oláh István akkori kollégám által megírt, igen szép nekrológ fogadott az újságban.    

Idézet
 „Magát szereti az Isten, maga tudja, én meg látom”

– emlékiratai szerint ezt a szép mondatot Tamási Áron mondta Bakk Sára orvosnőnek, aki megfogadva az író tanácsát és megfogva az említett tollat, a rendszerváltás után papírra vetette emlékeit.

Hirdetés

A Hazulról haza borítója •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

A Hazulról haza borítója

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

A Hazulról haza – Székelyudvarhelyről Székkutasra című memoár 1997-ben jelent meg először magánkiadásban, majd 2009-ben annak kibővített változata is napvilágot látott a Kriterion kiadónál. Abban az évben a Marosvásárhelyi Könyvvásáron volt a bemutatója. „Minden sora kordokumentum” – ezzel a címmel írt cikket Jakab Árpád a könyvről az Udvarhelyi Híradó 1997. szeptember 16-ai lapszámában.

Tamási Áron testvéreivel és a Bakk családdal utolsó farkaslaki látogatásán •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

Tamási Áron testvéreivel és a Bakk családdal utolsó farkaslaki látogatásán

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

A könyv 300 oldala tömény hely- és kultúrtörténelem, egyszerre család- és közösségtörténet. A Bakk családnak ugyanis nem akármilyen szerepe volt Székelyföld kultúrájának megőrzésében: ma is álló Bethlen Gábor utcai házukban vagy homoródfürdői villájukban a legnehezebb időszakokban, a negyvenes-ötvenes-hatvanas években a magyar kultúra olyan nagyságai fordultak meg, mint Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Féja Géza, Németh László, Tompa László, Nagy Imre festőművész vagy az akkor még „fiatalabbnak” számító Kányádi Sándor és Sütő András. Utóbbiról – felismerve leendő írói nagyságát – azt mondta Tamási Bakkéknak 1957-ben: „Erre a fiúra vigyázzatok”. Bakk Takács Sára szerepe azonban túlmutatott az írói közösség összetartásán: Tamási Áron 1966-ban bekövetkezett halála után ő volt az, aki megszervezte a koporsó hazahozatalát Budapestről és a farkaslaki temetést.

A „négylevelűek”

A Bakk családról sok írott anyag, visszaemlékezés maradt fenn, ráadásul nem csak az idősebb udvarhelyi generáció őrzi az emléküket. Beke György 1997-ben, a Pannon Tükörben például többek között ezt írta:

Idézet
„Házuk Székelyudvarhely városában az irodalom, a művészetek, és így a nemzeti gondok otthona. Mondhatnék »irodalmi szalont«, mint az erdélyi magyar irodalmi lexikon, de talán nem ez illik.

Móricz Zsigmond vagy Németh László nem azért lépte át Bakk Elekék küszöbét, hogy elköltse a székely vacsorát, megigya az ízes küküllői bort – persze, ez is velejárt a vendégeskedéssel –, ők a gondok számtartóit keresték meg mindenütt, még inkább a cselekvés embereit. Zsögödi Nagy Imre, a festő sem pusztán jó hangulatú beszélgetésre tért be hozzájuk. Tamási Áron számára pedig olyan volt a házuk, mint oltalmazó kikötő, tengeri vihar nyugtalan hajójának. Farkaslakát, a szülőfalut soha nem ejtette ki székelyföldi útirányából, de az otthoni látogatás, a falu életében való megmerítkezés után friss élményekkel, fájó gondokkal Bakk Elekéknél kopogtatott Székelyudvarhelyen.”

Dr. Bakk Elek (1899–1972) •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

Dr. Bakk Elek (1899–1972)

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

Dr. Bakk Elek 1899-ben született Felsőboldogfalván, a Református Kollégium eminens tanulója volt, majd az orvosi egyetem budapesti elvégzése után Bukarestbe került: a harmincas években nagy szerepe volt a román főváros magyarságának kulturális életében. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940 őszén a belgyógyász főorvos hazaköltözött Székelyudvarhelyre, ahol megismerkedett a húszéves gyakornok orvosnővel, a magyarországi Székkutasról származó Takács Sárával.

A későbbi orvosnő tablóképe a hódmezővásárhelyi gimnáziumban •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

A későbbi orvosnő tablóképe a hódmezővásárhelyi gimnáziumban

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

1942-ben házasodtak össze, két lányuk született, a ma Marosvásárhelyen élő nyugalmazott orvos, Éva és a Kolozsváron zenepedagógusként és szakíróként ismert László-Bakk Anikó. Bakk Elek nemcsak ismert orvos volt, hanem tudományos szakíró is, hiszen rengeteg ismeretterjesztő cikke jelent meg korabeli lapokban, az ő nevéhez fűződik a szejkefürdői mofetta kiépítése, de tervei között volt az udvarhelyi gyógyfürdő létrehozása is. 1972-ben hunyt el, a város 2003-ban Pro Urbe-díjjal tüntette ki. Alkalmam volt hallani Kányádi Sándort, aki 2011-ben, egy székelyudvarhelyi közönségtalálkozón megjegyezte, hogy „egy szobrot talán Bakk Elek is megérdemelne ebben a városban”.

„Ne menjen el, doktornéni...”

A tíz éve elhunyt Dr. Bakk Takács Sára életútja több szempontból is nagyon különleges. 1922. január 31-én született a Békéscsaba és Hódmezővásárhely közötti Székkutason, a „parasztapostolnak” is hívott Gregus Máté unokája volt – nagyapjának visszaemlékezéseit az említett kötetében közölte. Sára Hódmezővásárhelyen érettségizett, az orvosi egyetemet Szegeden kezdte el, majd 1949. június 30-án, sok-sok viszontagság után Marosvásárhelyen, a Bolyai Egyetemen avatták doktorrá, közvetlenül annak megszűnése előtt. Fül-orr-gégész és sebészorvos volt a székelyudvarhelyi kórházban, egészen 1977-es nyugdíjba vonulásáig.

Dr. Bakk Takács Sára nyugalmazott orvosnő 2008-ban •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

Dr. Bakk Takács Sára nyugalmazott orvosnő 2008-ban

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

Férje halála után, 1972-ben azt tervezte, hogy visszaköltözik szülőföldjére, az Alföldre. Ezt végül nem tette meg, akkoriban ugyanis egy betege szájából elhangzott egy számára fontos mondat: „Ne menjen el, doktornéni, maga nekünk egy kicsi Magyarország.” Ez marasztalta. És úgy maradt itt, hogy a hetvenes-nyolcvanas években, azokban a nehéz évtizedekben alföldi konoksága, akaratossága sarkallta a székelyudvarhelyiek között olyan tettekre, amikért a város kultúrakedvelő közössége ma is hálás lehet.

Tamási Áron sírjánál az író születésének százéves évfordulóján •  Fotó: Biró István Galéria

Tamási Áron sírjánál az író születésének százéves évfordulóján

Fotó: Biró István

Azokat a dolgokat ugyanis, amelyeket az akkori nehéz idők ellenére az orvosnő „kihozott a rendszerből”, talán évtizedek múltán is emlegetni fogjuk.

Traktorokkal a Hargitáról

Bakk Takács Sára volt jó három évtizedig a több mint százéves Székely Dalegylet zászlóanyája. A dalegylet százéves évfordulójára elkészült híres dombormű, a Ballada is részben neki köszönhető, hiszen Szervátiusz Jenő szobrászművész a Bakk család házának udvarán pillantotta meg a két vastag juharfadeszkát, azt fogatta össze vaspánttal, majd faragta bele a ma a Művelődési Ház legfőbb ékességének számító, lenyűgöző alkotását 1968–69-ben.

A százmázsás, trachit Úrasztala-kövének dőlve – ebből lett a Tamási síremlék •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

A százmázsás, trachit Úrasztala-kövének dőlve – ebből lett a Tamási síremlék

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

A művész fába faragott munkái közül ez a legmonumentálisabb, a legnagyobb kőbe faragott műve pedig a farkaslaki Tamási Áron-emlékmű, amit fiával, Tiborral ketten alkottak meg a hetvenes évek elején.

Az író temetésének megszervezése, illetve az emlékmű elkészítése is az orvosnő nevéhez fűződik: a síremlék megvalósításának hosszú fejezetet szentel könyvében Bakk Takács Sára, ugyanis az Úrasztal kövét ő hozatta le traktorokkal a Hargitáról.

„Tamási Áron adósom nem maradt. A havas azon részén, ahonnan az Úrasztal kövét elhoztam, forrás fakadt, van jó ivóvíz. Elmentem megnézni a múlt évben a helyet és a forrást, 23 évvel a kő elhozatala után. Csodálkoztam most öregen valamikori erős mivoltomon. Hogy is voltam képes mindezeket megtenni, mikor sziklát és patakot akkor láttam először, mikor Atyám Hargitáját eljöttem megnézni 20 éves koromban. A forrás melletti sziklába vésve: Doktorné Forrása (a havasi nép elnevezése)” – írja Bakkné visszaemlékezéseiben.   

Három traktor húzta ki a követ Tamási síremlékéhez •  Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma Galéria

Három traktor húzta ki a követ Tamási síremlékéhez

Fotó: Forrás: a Bakk család archívuma

A Bakk-házaspár síremléke a székelyudvarhelyi belvárosi református temetőkert felső részében áll – ahogy a házuk is néhány lépésre, úgy sírjuk is alig néhány méterre van a Csanády család sírkertjétől. Régi családok, emberek, személyek pihennek itt, akiknek egykori tevékenysége folytán talán ma jobban, szebben és magyarabbul élhetünk idehaza, mint valahol másutt.

Dr. Bakk Takács Sára lányával, dr. Bakk Évával (balra) és H. Szabó Gyulával (jobbra). a Kriterion könyvkiadó igazgatójával beszélget a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron 2009 novemberében •  Fotó: Biró István Galéria

Dr. Bakk Takács Sára lányával, dr. Bakk Évával (balra) és H. Szabó Gyulával (jobbra). a Kriterion könyvkiadó igazgatójával beszélget a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron 2009 novemberében

Fotó: Biró István

A fotókat Biró István fényképész, dr. Bakk Takács Sára unokája bocsátotta rendelkezésünkre. A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2020. június 26-án.

szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. május 16., szombat

Lövétei Lázár László: Világtörténet Vica lányomnak

kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon

Lövétei Lázár László: Világtörténet Vica lányomnak
Hirdetés
2026. május 16., szombat

Töltött karaj – videó

A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.

Töltött karaj – videó
Töltött karaj – videó
2026. május 16., szombat

Töltött karaj – videó

2026. május 15., péntek

Nevetés a hiány peremén, avagy a bohócjáték létjogosultsága

Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.

Nevetés a hiány peremén, avagy a bohócjáték létjogosultsága
2026. május 14., csütörtök

Ne gyűjtsük, csak csodáljuk: a csillagos nárcisz

A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!

Ne gyűjtsük, csak csodáljuk: a csillagos nárcisz
Hirdetés
2026. május 12., kedd

Egy alma mint kellék

Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.

Egy alma mint kellék
Egy alma mint kellék
2026. május 12., kedd

Egy alma mint kellék

2026. május 11., hétfő

„Szép lassan összeomlott az egész” – az UNSCENE elmaradásáról

Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.

„Szép lassan összeomlott az egész” – az UNSCENE elmaradásáról
2026. május 11., hétfő

Tavaszi ízpáros: a kapor és a zöld fokhagyma

A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.

Tavaszi ízpáros: a kapor és a zöld fokhagyma
Hirdetés
2026. május 10., vasárnap

Otthont, nyelvet és kapaszkodót adhat az olvasás

Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.

Otthont, nyelvet és kapaszkodót adhat az olvasás
2026. május 09., szombat

A gyerekeket nem trükkökkel, hanem valódi figyelemmel lehet elérni

Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.

A gyerekeket nem trükkökkel, hanem valódi figyelemmel lehet elérni
2026. május 08., péntek

A könyvek szeretete vonzásában

Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?

A könyvek szeretete vonzásában
A könyvek szeretete vonzásában
2026. május 08., péntek

A könyvek szeretete vonzásában

Hirdetés