Tóth Árpád: a színpadon sosem bonviván

„Nagyon vagány periódus volt, mert sokfelé dolgoztam, utaztam. Egyetlenegy bajom volt: egy hátizsákban laktam. Állandóan utazni kellett. Akkor indult az Erdély FM Marosvásárhelyen, kerestek műsorvezető-szerkesztőket, és engem izgatott ez a dolog – jelentkeztem, fel is vettek, ott kialakult egy kis csapat, nagyon sok mindent megtanultam a rádiózásról, sound-designról, reklámokról. Közben elmentem mesterizni, de már rendezőire. Az első év után már hívtak Udvarhelyre Csurulya Csongiék, s akkor egyszer csak elhatároztam, hogy jövök” – emlékszik vissza Árpi, aki 2010. április 15-én lett a Tomcsa Sándor Színház színésze. Mint mondja, szerencsés, mert első pillanattól fontos feladatokat kapott.

„Nagyon szerettem a kisebb szerepeket is. Az egyik kedvenc szerepem a Háztűznézőben volt, a Sztyepán szolgáé, amelynek az első felvonásban egy négyperces jelenete volt, majd a másodikban még kétszer tíz másodperc. Imádtam. Sikerült megfogalmazni egy ziccerszerepet. Azt már a főiskolán tudtam, hogy nem leszek sem bonviván, sem hősszerelmes, mert valahogy nem az jutott nekem. Nem sokkal később megtalált a Tótékban a Tót Lajos szerepe, amit ezzel a névvel eljátszani azért nagyon nagy szerencse, és ennek akkor nagyon örültem. De lehet, hogy jobb lett volna öt év múlva, picit több élettapasztalattal eljátszani” – emlékszik vissza Tóth a Tótékra.

Nem hisz a felolvasószínházban

Első rendezése a vizsgaelőadása volt, a Magyar a Holdon 2010-ben, ám közben rákapott egy olyan stílusra, amely Erdélyben talán azóta is hozzá kötődik a legjobban: a kocsmaszínház, illetve a felolvasószínház. Az első ilyen jellegű rendezése a Plazma volt a Kalapos Kávézóban, Garaczi László szövegéből.

„Nem hiszek a felolvasószínházban” – jegyzi meg egyből, és meg is magyarázza: önmagában az neki kevés, hogy néhány színész leül, és felolvas egy darabot. „Nem tudom, honnan jött ez, hogy csináljuk kocsmában, de óriási sikere volt a közönségnél, több okból is: ezzel a színházi formanyelvvel nem nagyon találkozott addig az udvarhelyi közönség, nagyon jók voltak színészek és a szöveg is. Nagyon sokat játszottuk. Az első kísérleti volt, de két év múlva jött a következő, a Plazma II. (Ovibrader), kétévente készítettünk újabbat és újabbat. Az volt a szép benne, hogy egyszer csak elfogyott a felolvasás – a kísérletet addig toltuk, hogy a kocsmaszínházi felolvasásból kocsmaszínház lett, de felolvasás nélkül, hiszen a Csodálatos vadállatok, a Stop the Tempo vagy a Magyar Mátrix már tulajdonképpen színházi előadások, csak kocsmában játszottuk ezeket. Barabás Árpi kollégám jegyezte meg, miután az Ovibraderrel megfordultunk más városokban is, hogy egyszer csak itt is, ott is elkezdték ezt a műfajt” – emlékszik vissza.

Stereogám zenekar és „tótárpibuli”

Árpi 2010 óta tart különleges zenei világú és hangulatú bulikat is: hétvégi estéken a különböző szórakozóhelyeken dübörögnek a „tótárpibulik”, amelyeknek az alapja a balkáni, illetve orosz népzenei feldolgozások, valamint az alternatív rockzene. Ezek a bulik még ma is sikeresek, Tóthot többször hívják „fellépni”. 2012-ben egy másik érdekes kísérletben is benne volt: az udvarhelyi Stereogám együttes alapítói, Antalfi József és Máthé László Ferenc eredetileg énekesnőt kerestek az alakuló zenekarba, tőle pedig megkérdezték a kocsmában, hogy a társulat színésznői közül ki tudna énekelni. Végül úgy alakult, hogy az első próbán színészkollégájával, Barabás Árpáddal ketten vettek részt, majd Tóth Árpi elment a másodikra és a harmadikra is.

A Tóth Árpi által az elmúlt hetekben rendezett előadás egy teljesen más jellegű műsor lesz, amolyan rendhagyó irodalmi zenés produkció, amelyben a színházon kívül a Vox Gimiensis kórus, az Udvarhely Néptáncműhely, valamint a marosvásárhelyi Eztán együttes és Abodi-Nagy Blanka énekesnő is részt vesz majd valamikor:

Bár Tóth néha meg-megtorpan mind magánéletileg, mind szakmailag, és volt olyan periódusa, amikor nem érezte jól magát, és elvágyott Székelyudvarhelyről, az utóbbi hónapok után megint csillogó szemmel jelenti ki: „tele vagyok energiával, és rengeteg tervem van”. Közrejátszott ebben az is, hogy felvették a művészeti egyetemre doktorandusznak, ami sok-sok pluszt és motivációt adott.