Százéves rönkből hangszer: Hadnagy Lehel

Az elméletet megtanulta, a Kászonokból került jó minőségű fa, szerszámlakatos édesapjától kapott néhány eszközt is, így hozzálátott a gardon készítéséhez, bár – mint maga is elismeri – nem igazán hitte, hogy sikerülni fog. Sikerült. Egy évvel ezelőtt az elsőt kislányának, a tizenegy éves Iringónak készítette, és mivel igencsak jól sikerült, a kedve és a bátorsága is megjött a további munkához.

„Egyszer csak jött Kóstelekről Vaszi Levente, hogy kellene neki három gardon. Megcsináltam örömmel, ő pedig nagyon meg volt elégedve azzal, ahogy szóltak. Aztán egyre komolyabban kezdtem foglalkozni ezzel én is. Most már a huszonhatodik hangszer várja, hogy megérkezzen gazdájához.

Aztán ha kész a hangszer teste, rákerülhet a teteje is, no meg mellé az ütőpálca. De mint kiderül, ő készíti a húrokat is. Erre a legalkalmasabb a farkas- vagy a juhbél, nyilván Lehel ez utóbbiból dolgozik. Be is van áztatva egy adag: egy gardonhoz ötszáz méter bélre van szüksége. Amint a húrok egy speciális eszköz segítségével elkészülnek, utolsó lépésként jó vastagon fokhagymával keni be őket, a fokhagyma ugyanis ez esetben ragasztóként működik. Bizony vigyázni kell, nehogy nedvesség érje, mert akkor ellágyulnak a húrok és hasznavehetetlenné vállnak. A frissen elkészített gardonokat méhviaszos keverékkel keni be, majd következik a polírozás.

Azért ő nem csak készíti a gardont – mondja nevetve –, megtanult rajta játszani is, ugyanis ki kell tudja próbálni, mielőtt megérkezik a tulajdonosához. Nem kis büszkeséggel tölti el egyébként az is, hogy nemcsak új hangszereket rendelnek tőle, hanem régiek javítására is felkérik.

Közben mutatja a különböző szerszámokat is. Van, amit saját maga tervezett, van, amit a palánkai piacon szerzett be, meglehet, az van már százéves is. Elismeri, kemény fizikai munkát igényel a gardon készítése, de minden fáradozásáért kárpótolja a végeredmény.

Közben mutat egy 1945-ben készített citerát, amit az egyik szomszédasszonya ajándékozott neki, szeretne egy hasonlót készíteni. Tanulmányozni kezdte a hegedűkészítést is, de tudatában van annak, hogy az sokkal precízebb munka. Egyet mindenképpen szeretne készíteni Iringó lányának, aki hegedül. Aztán próbálkozni szeretne a felcsíki gardon készítésével is, annak egészen más a technikája. Sőt tervei között szerepel a még meglévő régi gardonok felkutatása, lerajzolása, számbavétele is. Hogy megmaradjanak...

A borospataki portán készített hangszerek belsejébe beleírja saját nevét, a sorszámot, a hangszer nevét, és csillogó szemekkel jegyzi meg, hogy egy titkos üzenet is belekerül, ami talán évtizedek múlva kerül napvilágra, majd ha a hangszert javítani kell. Közben előkerül egy füzet is, abba jegyzi fel, hogy melyik hangszere kihez került. És ott vannak még számunkra is meglepetések, hiszen Vaszi Levente neve mellett ott szerepel Lajkó Félix Liszt Ferenc-díjas hegedűművész és zeneszerző neve is, de kiderül, hogy a népszerű énekesnő, Rúzsa Magdi is vásárolt már gardont Borospatakról, igaz, nem saját részre, hanem egy, a Gyimesek völgyében élő kis tehetséges zenésznek.

„Bevallom, kicsit féltem, hogy nem vagyok idevaló, s nehogy rossz néven vegyék itt az emberek, hogy mivel foglalkozok. De egyre több helybéli is rendel gardont, ami azt jelenti, hogy elfogadtak. Hálás lehetek Feri barátomnak, mert megtanított nekem egy mondhatni kiveszőben lévő mesterséget, amit nagyon szeretek” – mondja.