/ Penna

Múltkor láttam egy gazdátlan ebek befogására is alkalmas csapdát, amelyet kihelyeztek egy csíkszeredai zöldövezetre az ezzel megbízott cég alkalmazottai, és próbálták elérni, hogy a közelben tanyázó kutyacsoport egyik-másik tagja besétáljon.

Több mint egy hete habzik a motoros rendőr halála miatt kitört bukaresti botrány, ám ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy az ügy becsületbeli része mindenki számára egyértelművé váljon.

Jelképek között élünk. A nap, hold, a csillagok is jelképek, legalábbis nekünk. Az ágaskodó oroszlán a bátorságé, a fegyver a vitézségé, a búzakalász a bőségé.

1990-hez képest vagyunk már olyan történelmi távlatban, hogy lássuk: az akkori erőszakos cselekmények hátterében a titkosszolgálatok álltak. Huszonöt év elteltével most vádemelés történt a bányászjárás ügyében.

Sokak magatartását „adta vissza” az a csíkszeredai sofőr, aki látva, hogy lefényképezem a tilos helyen parkoló autóját, ingerülten megkérdezte, „valami baj van?”

Szokás szerint megbotránkozott a romániai magyar közösség, amiért a román hírszerző szolgálat ismét a veszélyes dolgok közé sorolta az autonómiázást. Pedig ez még csak a kisebbik baj.

Madarasig bírtam, akkor a jobb lábamról átváltottam a bal lábamra. Bár ez is enyhe láncreakciót okozott, a mellettem álló kénytelen volt a könyökét odébb helyezni, amennyire a lehetőségek engedték.

Ijesztő az a fajta hiszékenység, amelyet kihasználva sokunkat „megvezetnek” becsületes munkára nem, de jól kitervelt gazemberségekre igencsak képes bűnözők.

Az enyém, a tied, a mienk. A falué, városé, a köztársaságé. Azé, aki rajta jár: hangyáé, csigáé, emberé, meg a kutyáé, amely végigfekszik rajta.

Nézte a hatalmas hátizsákot, a kedvenc pólóját már sehogy nem tudta begyömöszölni. Talán ott, abba a kis zsebbe belefér. Izgatottan gondolt az elkövetkezendő évekre, arra, hogy teljesen önálló kell legyen ezután.

Akár az egész német gazdaság is belerokkanhat a Volkswagennél kitört világméretű botrányba. Klasszikus erkölcsi válság van kialakulóban.

Miközben Hargita sörét kortyolgatta, arról értekezett hallgatóságának, hogy ő bármikor kész lenne bevonulni a kelet-ukrajnai frontra, hogy ott jól fenéken billentsen valakiket. A szó elszállt, a sör elfogyott.

A magyar külügyminiszter lehetetlent akar. Szijjártó Péter ugyanis felszólította a román kormányfőt, hogy fejezze be a hazudozást.

Ajtón-ablakokon menekült be a szerelvénybe a pályaudvari tömeg, ilyen képeket Európában utoljára a második világháború napjaiban lehetett látni, amikor egy kiürített városból a legutolsó járatot indították a még szabad világba.

Az emberek jelentős része néhány évtizeddel ezelőtt szükségből, kényszerből úgy vált önképzővé, hogy a legszükségesebb alapismereteket elsajátítva egy kicsit vízvezeték-szerelőnek, asztalosnak, lakatosnak, autó- és villanyszerelőnek is érezhette magát.

Gondoljunk bele: bár egyre világosabban rajzolódnak ki Európa nyugati és keleti része közötti törésvonalak, azzal mindenki egyetért, hogy azok, akik a halálos veszedelem, a háború, a terroristák elől menekülnek, azoknak menedéket kell adni.

Miközben az egészségügy és a tanügy fontossága örökzöld témája a romániai politikumnak, a két ágazatnak kiutalt költségvetési támogatás nagysága, illetve ezen területek pályakezdőinek bérei homlokegyenest ellentmondanak a sokat hangoztatott szólamoknak.

Ő a társaságok lelke. Három egyesület tiszteletbeli elnöke, két kórus és egy színjátszókör vezetője, a Virágkötők Társaságának, az olvasókörnek és a fitneszcsapatnak is tagja, ugyanakkor bejáratos több baráti társaságba.