/ Penna

Aznap reggel a csűrfalviak két napot láttak az égen. Egyik nagy volt, talán még nagyobb is, mint szokott lenni, a másik pedig, alatta valamennyire, jóval kisebb.

Huszonegy lej lesz a három könyv. Egy fél új könyv ára – kacsint rám a pultnál a kedves hölgy, hogy még inkább átérezzem, jó vásárt csináltam.

Valahogy úgy vagyunk megegyezve a világgal, hogy mi amolyan külső szemlélői vagyunk a történéseinek, belebambulunk a furcsaságaiba, utána meg rögvest elkezdünk rinyálni, hogy az semmi, tessék csak idefigyelni ránk, ez az igazi generálnyomor.

Félsiker az érettségin – summáztuk nemrég az érettségi eredményekről szóló cikkünk címében. Azóta is forgatom a fejemben a kifejezést, jelentését, azt, hogy inkább negatív vagy pozitív kicsengése van-e.

Az alkalmazottak számára attól lehet rendkívüli hír a bruttó minimálbér 975 lejről 1050 lejre emelése júliustól, hogy azzal együtt a nettó bér is növekedik.

Néhány éve még csak istállók mellett verte az eső, szárította a nap, érlelte az idő. Legfeljebb horgászatokra vitték magukkal, akkor sem szívesen. Szükséges rosszként tekintettek rá.

T. úr nyugodt ember, és ez látszik is rajta. Nem izgága, nem heveskedik. Nem hadonászik, nem forgatja, kapkodja senki után a fejét. A járdán kikerüli a hangyákat, csigákat, gilisztákat.

Ismerek egy, nyolcadik osztállyal végzett csíkszeredai tanulót, aki úgy döntött, hogy a kilencediket már nem magyar nyelvű iskolában kezdi meg, hanem a román középiskolában, az Octavian Goga Gimnáziumban.

Egy orvosi rendelő várótermében nemcsak a sorstársak testi bajairól tudhat meg rövid idő alatt sok mindent az ember, hanem a társadalom nyavalyáiról is.

Nem a ritka délibábszerű jelenségekre gondolunk. Átvitt értelemben a délibáb tehát a kézzel megfoghatatlan, mert égen feltűnő valóságában nem is létező, esetleg képzelt, netán a képzelet színezte valótlanságot jelentheti.

Tulajdonképpen nem is tudjuk megfogalmazni, mi az, ami otthonivá tesz minket itthon, csak úgy mondogatjuk, hogy lokálisan patrióták vagyunk, spéci lokálpatrióták, mert néha olyan jól hangzik ez.

Sokan úgy látják, hogy ami Ráduly Róbert Kálmán és Radu Sandu Moldovan, azaz Csíkszereda volt polgármestere és Hargita megye rendőrparancsnoka között történt, az egy román–magyar „buli”, része.

Még a nyári esőben is, hát még a november eleji havas esőben! Nem is jó rá gondolni nyár elején. Maradjunk inkább a mostani évszaknál! Mert az eső néha csak úgy lesz, függetlenül attól, hogy a meteorológusok éppen mit jeleztek korábban.

Az elmúlt hetekben több olyan témát jártunk körbe, amelyek arról szóltak, hogy Csíkszeredában bizonyos elkezdett vagy csak eltervezett beruházások valamilyen okból kifolyólag megakadtak. Szó, ami szó, az elmúlt években nem ehhez a tempóhoz szoktunk hozzá.

Nekem nem kellett élelemért sorban állnom – ahogy mondani szokták – a Ceauşescu korszak idején, szüleim, nagyszüleim által elmondott történetek alapján tudom elképzelni az akkori állapotokat.

Meglehetősen furcsa beszélgetést folytattam az elmúlt napokban – kétszer is – egy községi elöljáróval, aki kényelmetlen helyzetbe került amiatt, hogy az ANI nyilvánosságra hozta, hogy összeférhetetlen.

Egy gonddal kevesebb, nem kell többé álmatlanul hánykolódnunk, hogy vajon mi lesz a törvényhozókkal, miután már nem dolgoznak a parlamentben. Kapnak egy szerény összeget majd, abból talán ellesznek addig, amíg a postás kiviszi nekik a nyugdíjat.

Az áfacsökkentés lila ködében és általános politikai undorunkban hajlamosak lehetünk nem észrevenni, hogy mi is a harc igazi tétje.