Kedves honatyák, ez így csak félmunka!

Egy gonddal kevesebb, nem kell többé álmatlanul hánykolódnunk, hogy vajon mi lesz a törvényhozókkal, miután már nem dolgoznak a parlamentben. Kapnak egy szerény összeget majd, abból talán ellesznek addig, amíg a postás kiviszi nekik a nyugdíjat.

A speciális nyugdíj-kiegészítésük megszavazásával a képviselők és szenátorok viszonylag megnyugtató módon rendezték a kérdést. Így már elkerülhető lesz mindannyiunk rémálma, az utcákon lerongyolódott egykori képviselők és szenátorok kéregető hordái nem fognak frászt hozni az adófizetőkre. Azért külön kalapot kell emelnünk a törvénymódosítást megszavazó választottak előtt – köztük az RMDSZ hősiesen küzdő képviselői és szenátorai előtt, hogy mértékletességet tanúsítottak a tervezet kidolgozása során, mert a saját javukra megszavazott összegek mögé simán odaírhattak volna egy csomó nullást. De nem tették. Mert úrihölgyekről és úriemberekről van szó. Ezért van az, hogy egy négyéves mandátum után mindössze 1500 lejnyi pénzt vihet haza havonta a szavazógéptől a továbbiakban megfosztott politikus. Ha viszont legalább három mandátumon keresztül odaadóan szolgálta a nép javát a parlament valamelyik házában, akkor is csak 4500 lejnyi illetményt kaphat a nyugdíja mellé.

Lássuk be, ez aprópénz ahhoz képest, hogy a népképviselet milyen erőfeszítéseket és önfeláldozást követel egy választottól. Igen gyakran kénytelen a törékeny testét bepréselni a szolgálati autóba, hogy behajtson a parlamentbe, ahol aztán órákon keresztül kell bóbiskolva szavazgatnia elképesztően unalmas ügyekről. Majd a parlamenti büfében aprópénzekért elfogyasztott ebédet követően ismét ülésre kell menni, ahol szintén nagyon kényelmetlen az ülőberendezés a békés szunyókáláshoz. Este pedig egy szerény, négycsillagosnál semmiképp sem nagyobb kényelmet nyújtó szolgálati lakásban kell fejét álomra hajtania. Olyan is van, hogy ezt hetente négyszer! Érhető tehát és teljesen megérdemelt a nyugdíjuk kiegészítésére szolgáló summa elfogadása.

Csakhogy nem létezik olyan megoldás, amely ne vetne fel újabb problémákat. Mert a képviselők és szenátorok arra nem tértek ki, hogy mivel fognak például közlekedni, ha már nem tagjai a törvényhozásnak. Vagy hogy hol lesz a szolgálati lakásuk? Vagy hogy milyen költségtérítésre számíthatnak, ha már se nem képviselők, se nem szenátorok? Íme kapásból néhány kérdés, amelyek rendezését elmulasztották rendezni, noha a kedden általuk elfogadott törvénymódosításba belefoglalhatták volna ezeket a dolgokat is. Nem másért, de a jogszabály elfogadott változata azt sugallja, hogy az egykori képviselők és szenátorok nem kapnak szolgálati autót, szolgálati szálláshelyet, és a különféle kiadásaikat sem fedezi az állam, ami azt jelenti, hogy a végén még a saját zsebükből kell fizetniük egy csomó szolgáltatásért.

Ez pedig nagy baj. Mert mi fogjuk meginni a levét ennek is.