Tudtuk, csak nem sejtettük

Például hiába várta a reformcsomagjától, hogy majd „racionalizálódnak” – jelentsen ez bármit is – az állami és helyi közigazgatási intézmények, továbbá sikerül összevonni egy sor állami hivatalt, illetve költségcsökkentéseket tud eszközölni a közszférában.

Ezzel szemben mit láttunk a tavasz folyamán? Országszerte boldogan nyilatkozó tanácselnököket, állami hivatalvezetőket és polgármestereket, akik

Ami jó hír! – tesszük gyorsan hozzá, mielőtt még valaki azt hinné, hogy az elbocsátások mellett kardoskodunk. Szó nincs róla, ugyanis egyetlen alkalmazott leépítése sem lehet célunk. És nem is az.

korábban írtuk

Véget ért a szinte mindenre van pénz időszaka

Szűkül a székely városok mozgástere: az infláció, a kormányzati megszorítások, az apadó uniós források és a hitelek törlesztése egyszerre nehezíti az önkormányzatok helyzetét. A bőség évei véget értek, a következő időszak a takarékos gazdálkodásról szól.

Az azonban továbbra is furcsa, hogy még mindig nem fogták fel ebben az országban, hogy ha nem kezdődnek el valós reformok, akkor ennek előbb-utóbb nagy koppanás lesz a vége. És pont ez világlott ki abból a részletes anyagunkból, amiben 5+1 székelyföldi nagyobb város büdzséjét elemeztük. Abból ugyanis világosan kitűnik, hogy

(értsd: a megemelt adóktól nem lesz jobb az állampolgároknak; viszont rosszabb lesz). És az is megmutatkozik, hogy az elmúlt években megpályázott különböző beruházások önrészeire felvett hiteleket el kell kezdeni törleszteni – itt pedig nem aprópénzekről van szó, hanem súlyos milliókról. Olyan milliókról, amik az állampolgárok adólejeit is tartalmazzák. Igen, többek között ide mennek el a befizetett adóink, ha valaki kérdezné.

Cseberből vederbe! Elég csak megnézni mindazt, ami Hargita Megye Tanácsánál kezd kibontakozni: a volt tanácselnök azért neheztel hivatalbeli utódjára, mert az inkább kétszer mér, mintsem egyszer vágna (szalagot). Vagyis inkább nem megy bele egy olyan beruházásba, amit csak hitelből lehetne elkészíteni. Ilyeneket épp eleget hozott össze elődje – elég csak az úzvölgyi megyei útra gondolni.

De, hogy ne csak a mi kis helyi ügyeinkkel foglalkozzunk, egyetlen példa erejéig tekintsünk ki az országra is. És nézzük meg, hogy a gazdasági bizonytalanságok közepette

Például ne építsünk állami százmilliókból stadionokat. Ezzel szemben a román állam 2026-ban a fejlesztési minisztérium alá tartozó Országos Beruházási Társaságon keresztül Bukarestben, Târgoviște városában és Temesváron is drága stadionokat épít. Úgy, hogy több esetben még első- vagy másodosztályú csapata sem lesz az adott létesítménynek… Kit érdekel ez? Senkit.

Véget ért egy olyan korszak, amikor mindenre volt pénz, amikor gazdasági konjunktúra volt – vonja le a következtetést elemzésünk szerzője, számokkal és grafikonokkal alátámasztva.

És mi következik most? Minden bizonnyal olyan évek jönnek, amelyekről tudtuk, hogy előbb vagy utóbb jönni fognak.

Tudtuk, csak nem sejtettük.