Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok

Ez nyilván semmit sem jelentett, hiszen ellenfél hiányában az RMDSZ a korábbi kétharmad helyett immáron háromnegyednyi tanácsossal fordult rá a 2024–2028-as mandátumra.

A hosszas bevezetőre azért volt szükség, mert már akkor nagyon sokan megkongatták a vészharangot: az új testület tagjainak egy része egyszerűen alkalmatlan lesz a vállalt közéleti feladatra.

És hát vannak kérdések, meg kell adni. Talán kijelenthető, hogy válaszúthoz érkezett a csíkszeredai képviselő-testület: két tagjuk, Bogos Ákos és Cilip Árpád esetében ugyanis

Bogos és Cilip a tavalyi kampányévben még a csíkszeredai választók gondjaira „fókuszált”, ezek azonban mára már háttérbe szorultak. Helyette elmennek az egyik feltörekvő podcastcsatornához székely vicceket felolvasni. Ez a szerep és az önkormányzati képviselői munka főleg mostanság tűnik kevésbé összeegyeztethetőnek, hiszen kemény megszorítások előtt áll minden önkormányzat, minden közösség. És nem lesz vicces a vége.

Nem feltétlenül az a baj, ha egy választott tisztviselő vidám, laza, szellemes stb., hanem hogy van egy csomó olyan gond, aminek a megválaszolása teljes emberként igényli őt abban a munkában, amire egyébként ő vállalkozott, sőt, bizalmat is kapott. És amiért havonta 1272 lejnyi illetmény, közpénz is jár.

Igény mindenképp volna rá: elég, ha csak a parkolási gondokra, a felújításra szoruló sport- és közintézményi infrastruktúrára, az okoskukák használata körüli visszaélésekre, vagy az egyre nagyobb pénzügyi gondba kerülő városban felmerülő egyéb kérdésekre gondolunk.

Csíkszeredában egy-két évtizeddel ezelőtt még orvosok, ügyvédek, iskolaigazgatók, tanárok, elismert üzletemberek alkották a képviselő-testületet. Mára ez a köztiszteletben álló feladat teljesen kiürült, erodálódott,

Itt az ideje választani a bohóckodás és közösségi szolgálat között. A kettő ugyanis együtt nem megy. Nem mehet.