Amíg nem késő

Helyette egyéb van, ebbe azonban nem érdemes belemenni, akit érdekel, néhány kattintással úgyis rátalál ezekre az anyagokra. Amit viszont muszáj megnéznünk, az a rendőrség, a csendőrség, a prefektusi hivatal, az önkormányzat és a romániai magyar érdekképviselet feladata egy-egy nehéz találkozó napján. Esetenként másnapján.

Kezdjük a rendőrséggel és a csendőrséggel. A két szervezet hétfőn jelentős létszámban volt jelen Csíkszereda utcáin, a stadionhoz vezető minden utcasarkon autós és gyalogosan járőröző rendőröket láthattunk, sokan civil ruhában, egy-egy rendőrség feliratú védőmellényben járkáltak. Ráadásul amikor szükség volt a csendőrségre – és annak gyorsreagálású egységére –, azonnal támadó alakzatba formálódva a Lidl nagyáruház parkolójában teremtek.

Miért említettem a Hargita Megyei Prefektusi Hivatalt? Azért, mert Romániában, ahol nincs ugyan fölé- és alárendelt viszony a prefektus és rendőrség, illetve csendőrség között, a kormánymegbízott mégis rendszeresen egyeztethet a rendőrségi és csendőrségi vezetőkkel a közbiztonsági helyzetről, például sportrendezvények alkalmával. Továbbá részt vehet a bűnmegelőzési és közbiztonsági stratégiák megvitatásában és végrehajtásának nyomon követésében.

Ennek apropóján kérdeztünk rá Petres Sándornál arra, hogy a meccs előtt és után egyeztetett-e a karhatalmi szervekkel? „Nem” – jött a gyors válasz a prefektustól, aki azonnal hozzátette, hogy a „jövő hétvégi Rapid elleni meccs előtt már mindenképp fogok egyeztetni”. Miért tartjuk ez fontosnak? Hát azért, mert

Ellenkező esetben teljesen mindegy, hogy Hargita vagy Olt megyének van-e RMDSZ-es prefektusa. Megkockáztatjuk, hogy egy román prefektus már csak azért is felemelné szavát, hogy az ő „mandátuma” alatt az ő „felségterületén” kétszáz focihuligán „ne mind zavarja az ő és családja nyugalmát”. Meg egyébként is „hogy néz ki, hogy pont ő nem tud rendet tartani a rá bízott megyében”. S az unalmas jelentések írásáról nem is beszélve.

A csíkszeredai önkormányzat vállát is óriási teher nyomja egy-egy ilyen focimeccs előtt, alatt és után. Leginkább azért, mert a szavazóbázisa nem érezheti magát megfélemlítve mindössze kétszáz focihuligán miatt, ezt az érzést ugyanis önkormányzati választásokkor az ellenfél – ha lesz ilyen egyáltalán – kihasználhatja. Egy ilyen érzület felerősödése előtt erőt és magabiztosságot kell mutatni. Ennek jelét láthattuk is csütörtökön délután, amikor kiadtak egy nyilatkozatot, elutasítva a Bukaresti Dinamo szurkolóinak provokációit. Nagyon helyes, de javasoljuk, hogy lépjenek még egyet:

Mert a hasonlat kedvéért képzeljük el, mi történne az országban, ha mondjuk Maroshévízen felvonulna húsz FK-s focidrukker, azt kiabálva, hogy „Kifelé Hargita megyéből a románokkal?”

És végezetül mi a feladata a romániai magyar érdekképviseletnek, az RMDSZ-nek? Határozottságot és elszántságot sugározni! Folyamatosan azt bizonyítani, hogy a romániai magyarság (amely a négyévenkénti szavazatával miniszteri, miniszterelnök-helyettesi, államtitkári, prefektusi, jól fizető állami igazgatói székeket biztosít) mögött erős szervezet áll.

Ellenkező esetben félő, hogy előbb-utóbb Csíkszereda is oda fog jutni, mint a kolozsvári magyar lakosság egy-egy Kolozsvári CFR – Kolozsvári U labdarúgó mérkőzés után: nem mer megszólalni magyarul az utcán, mert annak akár magyarverés lehet a vége.

Nem szabad idáig eljutnunk!