/ Penna

Május közepe tájt Udvarhelyen jártak a németek, a katolikus temetőben kiásatták a második világháborúban itt meghalt katonákat. Katonáikat.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én ugyancsak fanyalgok, ha elkezdik magyarázni nekem szűkebb pátriám, Erdélyország helységneveit.

A pletyka a régi falvak szoros közösségeiben is halálos méreg volt sokak számára, s a modern, városi életben is hatékony fegyver azok kezében, akik megfelelően tudnak vele bánni.

Ilyenkor, nyáron talán az jut eszünkbe, hogy ebben az évszakban nyaralni is lehet. Aki nyaral, az a nyaraló személy. Ám a helyszínként szolgáló vagy – ha arra nem is alkalmas, de – arra használt épület is a nyaraló nevet kapta.

Nemrég történt, hogy fent, a hegytetőn, gyönyörű természeti környezetben, százévesnél is idősebb fenyők között nem lehetett hallani a madarak hangját. Pedig ott voltak azok, és igyekeztek is hallatni a magukat, csak közben dübörgött a civilizáció.

Álságos, képmutató, hamis alapokon nyugszik a romániai társadalom. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az egészségügyi rendszerben kialakult morális fertő. Az, hogy a csúszópénznek is nevezett hálapénz jogtalanná lett nyilvánítva, önmagában nem meglepő.

Egy megtért közösség irányába nem is lehetne nagyobb „elismeréssel” adózni, mint azzal, hogy „már csak valami munkát kellene találni nekik”.

A katalánok nem tágítanak: előrehozott választást tartanak szeptember utolsó vasárnapján, amikor eldől, hogy Katalóniában az autonóm közösség függetlenné válásáért küzdő politikai pártok maradnak-e kormányon.

Rókagombát, havasi málnát, fekete áfonyát árulnak az útszéleken, a forgalmasabb szakaszokon. Ott állnak egész nap, lehetőleg kettesével. Talán hogy ne legyen olyan unalmas, ám inkább azért, mert egy árus figyelmét könnyebb kijátszani.

„Ha a felettesem nem kap szívinfarktust, én ma Budapesten dolgoznék, a szakma nagyjai mellett” – hangzott el egy ismerősöm szájából a keserű beismerés, amelyet az elszalasztott nagy esély gondolatára kiszakadó hatalmas sóhaj követett.

A harminc fok fölötti hőmérséklet átrendezte a mindennapokat. Ilyen forróságot még nem értünk, sóhajtja egyik-másik ember, szinte szusszanásszerűen az utcán, az autóbuszban, számlafizetés közben előttünk a sorban. Persze anélkül, hogy kérdeztük volna.

Románia „első asszonya” ruhatárát  – alkalmasint nyomatékos tanácsra – megváltoztatta. Miniruháit lecserélte, időnként még karját és vállát is kellőképpen fedi. Az elnökfeleséget ugyanis nem egy kritika érte alkalmi viseletei miatt.

Szóval hát az történik, hogy sok minden van a világon, mi csodálatos, de mindenek közül a legcsodálatosabbnak azt tartom, ahogy a vásárhelyi embert enyhén szólva palira veszik, lényegre törőbben: hülyének nézik.

Mégis nagyon-nagyon megemelik augusztus elsejétől néhány fontosnak tartott fickó fizuját. Pedig Victor Ponta megígérte, hogy most nem történik ilyen.

Moldován József RMDSZ-es parlamenti képviselő Borboly Csabához, a megyei önkormányzat elnökéhez intézett múlt heti – nagyon sok igazságot tartalmazó – nyílt levelétől le kellett volna szakadjon az ég.

A múlt hétvégi országúti kamionbaleset a bizonyíték arra, hogy közel sincs rendben a térségben levő utak állapota. Egy hirtelen mozdulat, a figyelmeztető jelzés hiánya, vagy egyéb előre nem látható tényező lehetett a balesetet kiváltó ok.

Sok intézményvezetővel beszéltem az elmúlt napokban az oktatási rendszerben elrendelt újabb leépítésekről. A legtöbbjükkel csak egyetérteni tudtam. Mert ahogy lenni szokott, mindenkinek igaza van, ezúttal még csak nem is szerre, hanem egyszerre.

A nyomdafesték jóformán meg sem száradt, a Faceboookon a like-özön el sem indult, s a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal máris reagált arra a hírre, hogy a CEMO önkéntesei kétnyelvű feliratokat adományoztak és szereltek fel az egyik iskolában.