Rovatok

Nyelvünk kifejező erejét idegen ajkúak is méltányolják. Abba a típusú nyelvcsaládba tartozik, amely lehetőleg egy szóalakba sűríti a jelentést. A tömörítéshez tartozik látszólag az is, hogy ugyanaz a szótő több jelentéssel is bír. Ilyenkor, nyáron talán az jut eszünkbe, hogy ebben az évszakban nyaralni is lehet. Aki nyaral, az a nyaraló személy. Ám a helyszínként szolgáló vagy – ha arra nem is alkalmas, de – arra használt épület is a nyaraló nevet kapta. Tehát a nyaraló személy és a nyaralóhely röviden egyaránt: nyaraló.

A nyarat, pontosabban annak egy részét lakhelyétől távol töltő személy előzőleg tájékozódik: ismerősöktől, netán valami véletlen folytán teljesen ismeretlenektől is hall ezt-azt. Hová és miért érdemes elutazni. Hogy jó-e ott a levegő, a környezet, van-e látnivaló vagy valami olyan program, esemény, ami tömeget vonzana oda. Vagy éppen ellenkezőleg: csend van-e ott és nyugalom?

A mérlegelés és a nyaralásra költhető összeg függvényében dönti el a nyaralni induló, merre, hová menjen. Kevesen engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy elindulnak valamerre, aztán ahol megtetszik, ott letáboroznak. Tehát összepakol s majd megérkezik a nyaraló… valahová. Tenger- vagy tópartra, eldugott falucskába, kisvárosba, ott szállást keres, illetve megkeresi a lefoglalt szálláshelyet. Kiszáll a buszból, a saját autóból, lekecmereg a vonatból, az alkalmiból, és benyit egy kapun, ajtón.

Tudja, hogy Székelyföldön jár. A szoba falán fába faragott pipázó öregember, kiscicás goblen vagy éppen cserépből égetett nap és hold, bekeretezett virág, kisgyerek, ló, régi épület, esetleg kakukkos óra vonja magára a figyelmet, ami éjszaka számtalanszor felkakukkolja a nyaraló vendéget, az asztalon arasznyi székely kapu. Az udvaron kutyus, igazi, élő, farkát csóváló. Ezt mind meg kell bámulni, megbarátkozni a hangulattal. Pohárka édes pálinka mellett mindez kellemesnek ígérkezik. A kép mellett ismeretlen vállalkozás falinaptára, tavaszi hónapra nyitva. Az ágy nyikorog, a takaró alól kilóg a vendég lába, wifi helyett csupán a késői órákig üzemeltetett körfűrész jelenti a helyi romantikát. A reggeli mellé adott paradicsom spanyol vagy görög, az uborka kígyó és ízetlen. A kávé túl erős vagy igen hosszú lére van eresztve.

A vendég szétnéz a településen. Az első órákban megtudja, hol lehet ásványvizet, kenyeret, konzervnyitót vásárolni. Mózsi bácsinál helyi készítésű sajtot árulnak, Ilonka néninél keresztszemest és rongyszőnyeget. A csapvíz meleg, a jégszekrénybe kevés sör fér. A méz drága, az áfonyapálinka édes. Az út poros, az ösvény kanyargós. Gomba nincs, mert két hete nem hullt eső, köményt nem találni a tehéntrágyás mezei út mellett. Az emberek jópofák, barátságosak, mások túl mosolygósak, vagy eladni szeretnék a lombfűrészelt éjjeli lámpát. A panzióban túl sok a vendég, vagy igen hangos a kakas hajnalban. És nem eléggé fényesek a csillagok. A járda tyúkok járta hely, az almafa alatt sok a hangya.

A nyaraló személy zsugori, mert nem hagy borravalót, ám dupla adag gombamártást, túrós puliszkát, szilvapálinkát rendel, mégsem eszi meg. Az autóval beáll az udvarra, a tehén este nem mer egyből az itatóhoz menni. Az ajtót csapkodják, az ablakot egész nap nyitva hagyják, és délután arra panaszkodnak: túl sok a légy. A légy természeténél fogva hajlamos a vendég orrára szállni, már hajnali derengéskor is. A tejet kiöntik az udvarra, másnap ott büdösödik. A csontokra a szomszéd macskák is átjárnak. Vasalójuk, kávéfőzőjük persze nincs. Se papírszalvétájuk, se órájuk, hogy a délebédről ne késsenek el. Mindennap fáradtak, pedig alig sétálnak egyik völgyből a másikig. Azt azonban megkérdezik, hogy jár-e a medve… De a székely rovásírás egyetlen jelét sem tanulják meg egy hét alatt. A gyermekek hangosak, a macskájuk válogatós, első napokban folyton kérdeznek, aztán félórákat mesélnek. Mindent lefényképeznek, de a település nevét rosszul tanulják meg.

Az ősz nyugodt, a nyaraló meg a panziós is otthon tölti. Egész télen lehet majd róluk mesélni.