Egy nyugodt emberről

T. úr nyugodt ember, és ez látszik is rajta. Nem izgága, nem heveskedik. Nem hadonászik, nem forgatja, kapkodja senki után a fejét. A járdán kikerüli a hangyákat, csigákat, gilisztákat. Ha esni kezd, nem panaszkodik, hogy megázik a kiterített ruha, összemázolódik a tiszta ablak. Ha pedig nem esne hosszabb ideig, akkor sem siránkozik, mint más, hogy mennyit kell öntözni, vagy nem nő a sarjú, a spenót, az uborka. Télen vastag bundasapkát, vastag sálat és egyujjas báránybőr kesztyűt hord, nyáron esernyő is van nála, minden eshetőségre. 

Van neki életfilozófiája. Azt mondja: nem jó elsietni semmit, inkább jól meg kell gondolni. Mert sosem lehet tudni, később nem akarnánk-e ugyanazt másként. Szóval semmi olyat ne tegyünk, amit később megbánnánk. T. úrnak ebben is igaza van, mint sok másban. Élő példa erre. Nem hallottak tőle még olyat, hogy ezt vagy azt vissza kellene csinálni. Rend van az ő életében, de először a fejében van rend, bizonyára. Ő mindig jól dönt, igaz, néhanapján alszik még egyet a dologra, mire dűlőre vinné.

T. úr egy úr. Nem szaki, nem haver, nem pasi, még csak nem is illető. Olyan elegánsan, úriasan megy az utcán is, mint ki tudja: ma sem lesz földrengés. Nyugalmat áraszt. Meggyőző a viselkedése ezzel a majdnem határtalan nyugodtsággal. Pedig, javára legyen mondva, sosem emeli ki magát, nem állítja példaképül mások elé, követésre méltóként. Házi papucsban sosem volt a kapun kívül, fésületlenül reggel sem dugja ki fejét az ablakon. Ha előadásra indul, nyakkendőt köt még kánikulában is. Igaz, kissé kipirosodik ilyenkor, de nem a sietségtől. Ha vonattal ingázna, bizonyára utána állíthatná óráját a mozdonyvezető.

Nem hörpöli a jó hideg sört, mint mások, inkább megvárja, amíg leszáll a habja és kissé langyosodik. A pattogatott kukoricát is olyan elegánsan szedegeti, hogy arra érdemes odanézni. Tempósan, mégis valahogy úgy, mintha soha nem üresedne ki a tasak.

Talán valami természeti katasztrófa, ami ugye nem ritka a mai világban, hozhatná ki a sodrából. Mert még senki nem látta őt rohanni, sem ordítozni, udvarias az üzletben, a buszon. Mosolyog, hozzászól az ismerőseihez. Sőt az ismeretlenekhez is akár. Mindig van nála aprópénz, és ha a retek kötése kettőhatvan, nem százast húz elő, amiből talán éppen vissza sem tudnak adni.

Szinte legendává nőtte ki magát még életében. El sem lehetne képzelni a csendes májusi estéket nélküle, amint végigsétál az üzlettől hazáig, a másik sarokig.

Bölcs ember, kétségtelenül. Ami elmúlt, azzal nem sokat bíbelődik még magában sem, laza kézlegyintéssel elintézi. Tudja ő, hogy mindennek megvan a maga rendje.

Csupán azt nem tudja T. úr, hogy a szomszédságban a fiatalok szerint ő kissé le van lassulva. Amúgy sosem volt serény, semmilyen értelemben. Ám ez a lelassulás nem mozdulatain látszik elsősorban. A fiatalok szerint a szemléletében van benne, abban az időpocsékolásnak is nevezhető rendezgetésben, ami napjainak része. T. urat senki nem sérti meg azzal, hogy ezt szemébe mondja, vagy más módon közölje vele. Mert ugyan kinek lenne abban haszna, ha T. úr forgószélként söpörne végig az utcán, vagy idegesen tördelné ujjait egy sétatéri padon ülve? Ő nem siet, nem rohan, mégis elér mindenhová, időben persze.

A T. úr közvetlen környezetén túli világ látszólag úgy felpörgött, mintha mindennap gyorsítót adagolnának. Ám mivel T. úr nyugodtsága volt előbb, ne próbálja őt senki zavarba hozni azzal, hogy az ő rovására fogalmazzon meg erről értékítéletet.

T. urat, ha sokáig él, védetté fogják nyilvánítani, annyira ritka jelenség.