/ Penna

Azt mindenki tudja még gyermekkorából, hogy a hajba, ruhába ragadt rágót milyen nehéz eltávolítani, de ez a járófelületekkel is így van.

Nem könnyű manapság lakótelepi gyerkőcnek lenni, a számítógépező-okostelefonozó trenddel  szembemenni, és így barátokat szerezni.

Új időszámításunknak, vagy ahogy mondják még: a rendszerváltás utáni időnek megvannak a maga nyereségei. Jómagam ezek közé számítom a Korona gyorsvonatot is, amellyel a fővárosunkba utazhatunk.

Ha most igaznak fogadjuk el a szólást, amely szerint amilyen a nép, olyanok a vezetői, akkor mindannyian mélységesen el kell szégyelljük magunkat a húsvéti (al)polgármester-átverés miatt.

A fél ország sír és kacag az adóhatóság ellenőreinek tombolásai miatt. A fekete gazdaság felszámolását célzó harc tiszta tragikomédia.

Azt szinte mindenki kitapasztalta már kies honunkban, hogy a demokráciának ez a sajátságos formája, amit nálunk művelnek nem az, aminek lennie kellene.

Valahogy nem jön, hogy nyerjek. Leuntatom magam egy autóról, öröklakásról, Karib-tengeri kéjutazásról, fene tudja, miről. Ez is kedvszegettségemre vall, hogy nem tudom, és nem is érdekel, mi a tét.

Nem csoda, hogy sokaknál, akik látják, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet, kiütötte a biztosítékot a másodvonalas RMDSZ-főnökök és mások népregulázási kísérlete.

Kiderült, hogy mégis vallásos népek élnek Erdélyben és Romániában, hiszen országszinten megközelíti a kilencven százalékot azon szülők száma, akik kérték, hogy gyermekük továbbra is járjon hittanra.

Vannak néhányan – amúgy meglehetősen kevesen – kies megyeközpontunkban, akik régóta szorgalmazzák, vagy legalábbis szorgalmaznák, hogy a város történelmét ne hagyjuk szőnyeg alá söpörni.

Huszonöt év elteltével ismét nekilátnak a legvéresebb bukaresti bányászjárás kivizsgálásának. Az események kapcsán még mindig több a kérdés, mint a válasz. Nem ez az egyedüli sötét történet a rendszerváltás óta.

A kommunista történetírás tankönyveinek kiemelt dátuma volt 1945. március 6. A népi demokrácia első kormányának, a Petru Groza-féle kormánynak a megalakulását jelezte.

Fontosnak tartom a székely szabadság napját. De vásárhelyiként legalább annyira fontosnak a vértanúkra való emlékezést. A két dolog nem ugyanaz.

A két és fél évtizede történt fordulat számunkra ismeretlen okokból kint maradt a kapun kívül, a történelem elkanyarodott valamerre, és az idő, amely egyesek szerint nem is létezik, megállt.

Kiegészítések, megjegyzések, adalékok, felháborodás és vádaskodás – ez a megjelenő bűnügyi hírek velejárója.

Most, hogy már rég eldöntötték, havi mennyiből kell nyomorognunk ebben az országban, elkezdtek többet foglalkozni a környezetünkkel is.

Akár gondolhatnánk azt is, hervadásnak indul a korrupció virága Romániában. Hervad, mert ebben a nyelvben, furcsa módon, nem burjánzik, hanem virágzik a korrupció.

Ideje lenne elfogadnunk, hogy az Európai Unió élelmiszersegély-programja nem valakik ellen jött létre. Mindössze arról szól, hogy segítse a rászorulókat, származástól és hovatartozástól függetlenül.