Alattomosan beparkoló demokrácia

Azt szinte mindenki kitapasztalta már kies honunkban, hogy a demokráciának ez a sajátságos formája, amit nálunk művelnek nem az, aminek lennie kellene. Az emberiség régen rájött már arra, hogy a demokrácia sem az ideális államforma, de hát pillanatnyilag nincs jobb ennél, úgyhogy ezt kell szeretni. Azazhogy: szereted-nem-szereted, ezt kapod.

Mert itt van mindjárt ez a mostani vásárhelyi állapot. Valakik, valamikor, valamiért képviseletbe küldtek néhány embert, hogy ott majd szószólójuk legyen az urbis dolgainak eligazításánál. Nos, eddig tartott a demokrácia, mondanám – jó-jó, most tekintsünk el a választási csalásoktól, tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben ment volna. Ezek az emberek aztán elkezdtek a saját fejük szerint várost érintő határozatokat kiókumulálni, meg ezekre szavazgatni. Régen nem az történik, aminek történnie kellene. Én, te, ő, mi kellene, hogy megmondjuk a minket képviselő tanácsosnak, hogy mit is akarunk. Csakhogy neki most épp nincs ideje meghallgatni bennünket felszaporodott bokros teendői okán. Bezzeg, amikor a voksainkat kérte, akkor volt. Most egyből olyan elfoglalt lett, mint tehén farka a nyári hónapokban. Így aztán olyan határozattervezetek születnek, amelyek felborzolják az amúgy sem túl nyugodt vásárhelyi kedélyállapotát fajra, nemre, nemzetiségre, felekezeti hovatartozásra, világnézeti meggyőződésre, politikai színezetre való tekintet nélkül.

Itt van mindjárt ez a parkolási hacacáré. Kitalálták, hogy emelik a parkolási díjakat a városban. Előzetesen engem nem kérdeztek meg. Önöket? Gondolom, szintén nem. Milyen alapon emelik? Há’ mer úgy akarják! Kinek hozna ez pénzt? Egy más megyéből idehozott cégnek, amely megkapta a marosvásárhelyi, szászrégeni és még néhány más város gépkocsi parkolóinak pénzbeszedési jogát. És nem tegnap, tegnapelőtt. 1997-től, immár tizennyolc esztendeje ő kaszál Vásárhelyen. Még nagykorúsítani is mi fogjuk. Ki kinek a barátja, hogy ez az idegen cég bejöhetett a városba? Biztos, hogy valaki valakinek, ha már ilyen könnyen odaadták neki a tenyérnyújtás jogát. Mert a vásárhelyi városháza annyira töketlen, hogy nem tud létrehozni egy saját, parkolókat adminisztráló céget. Importálni kell. És mit tesz ez az importált cég? Tartja a markát, hogy beleszámold a pénzedet. Ezenkívül az ég adta világon semmit. Parkolót nem épít, nem korszerűsít, nem őriz. Építeni a város épít, a képviselőket megválasztó polgárok adólejeiből, a bővítéseket is mi fizetjük, őrizni meg senki nem őriz, főként a parkolókat adminisztráló cég nem, mert az macerás. Őrizze a rendőrség. Vagy a rosseb. Szintén a mi pénzünkön. Ha meg a választottaink elfogadják a határozattervezetet (és el, mert ők úgy szokják, végül is nem az ő pénzükről van szó), akkor majd ez a kolozsvári cég zsírosodik tovább. A mi pénzünkből. Mert semmivel sem fog többet tenni, mint eddig. Tartja majd a tenyerét, hogy beleszámoljuk a – most már több – pénzt. Több utcát fizetéses parkolóhellyé akarnak nyilvánítani. Hogy még több pénzt fejjen ki az idegen.

Szó volt arról, hogy mélygarázst építenek Vásárhelyre. Arról is, hogy emeletes parkolót. Sőt, arról is, hogy lefedik a Poklost, hogy lehessen parkolókat kialakítani a fedelén. Mindezt a mi pénzünkből, és a mi megkérdezésünk nélkül akarták. Én most már kezdek örülni annak, hogy annyira töketlen ez az önkormányzat, hogy egyiket sem tudja megvalósítani. Mert minek? Hogy még többet kaszáljon rajtunk az idegen? És a képünket viselő tanácsosok bólintanak, szavaznak, nem gondolkodnak, mert az fárasztó meg macerás, meg úgysem az ő pénzük, meg egyáltalán – minek?