Oláh-Gál Elvira
2015. február 20., 11:012015. február 20., 11:01
Csalás, hivatali visszaélés, okirat-hamisítás, befolyással üzérkedés, megvesztegetés, pénzmosás, bűnpártolás – naponta hallott, leírt kifejezések a bétékából (büntető törvénykönyv). Akár gondolhatnánk azt is, hervadásnak indul a korrupció virága Romániában. Hervad, mert ebben a nyelvben, furcsa módon, nem burjánzik, hanem virágzik a korrupció.
Napi rendszerességgel látjuk a képernyőkön a maszkos rohamrendőrök akcióit, lerohanják az eurómilliókat érő luxusházakat, kísérik bilincsbe verve a befolyásos politikusokat, és hozzák a közvélemény tudomására, ki mennyivel rövidítette meg az államkasszát, ki mekkora vagyont halmozott fel, ki milyen bűnszövetkezet tagja. Mintegy folytatásos tévésorozatban kapjuk a hírt a különböző ügyekről, amelyeknek se szeri-se száma, mindenik arról szól, hogy valahol valakik illetéktelenül hatalmas pénzösszegekhez jutottak.
Valahogy nincs hitele ennek az egész látványos tisztogatásnak. Nincs, mert bírák, sőt alkotmánybírák, maga az igazságszolgáltatás keveredik bele korrupciós ügybe. Nem hiteles ez a harc azért, mert 10-15 éves ügyeket bolygatnak, miközben a jelen eseményei ugyanazon törvényes szövevényben zajlanak szemünk előtt. Senkinek nem új, hogy törvényeket írtak és írnak felül kormányhatározatokkal, azokat sürgősségi kormányrendeletekkel, emezeket pedig miniszteri rendelkezésekkel. A változás utáni első hullámban a politikai osztály úgy intézte az ügyeket, hogy a maga javára osztogassa a forrásokat. Olyan vagyonok halmozódtak fel, amelyekből unokáik unokái is jól élnek majd. Aztán európai nyomásra megalkották a korrupcióellenes törvényeket, létrehozták az intézményeket és lecsapnak a sajtó nagy nyilvánossága előtt. És itt nem az kérdés, hogy jól vagy rosszul ítélkeznek, hanem az, hogy a közvéleménynek mit hoznak tudomására.
Eláraszt a tájékoztatás a dossziék sokaságával, a letartóztatások özönével, korruptak százaival. És a nagy mennyiségben már észre sem vesszük, hogy egyik eurómilliókat lopott el, a másik pedig törvényt sértett ugyan, de nem károsította meg az államot. Olyan ez, mint a gyerekvers: „Bélyeget gyűjtöttem. Apám egyszer hozott egy kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget.” Így vagyunk a román korrupcióval is, közömbös lesz a társadalom, „van, akinek sikerül, van, aki bukik” elvi alapon. Nekünk, magyaroknak pedig tévedni nem szabad, ismert szabály, hogy játszmájuk nem a mi játszmánk, aki pedig mégis megpróbálja, az csak kibic a kártyaasztalnál, neki még csak nem is osztanak, már eleve vesztes. Ha meg jogainkról van szó, akkor csűrik-csavarják, ahogy a politikai széljárás megköveteli (Mikó-ügy, MOGYE-ügy, Kolozsvár neve, a magyar nyelv használata a prefektúrákon vagy szimbólumaink), nem kell betartani az alkotmányt, a nemzetközi egyezményeket, hiába ratifikálta Románia a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Kártáját, a Helyi Autonómia Kártáját, hiába minden ajánlás, nekünk kuss.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!