Kutyairtás

Most, hogy már rég eldöntötték, havi mennyiből kell nyomorognunk ebben az országban, elkezdtek többet foglalkozni a környezetünkkel is. Különböző minőségi szinten kaphatjuk ezt, valahogy ilyenformán: nektek jár aszfaltút, járda és utcaseprés, nektek csak kövezett út, ti meg érjétek be a sűrű ígéretekkel… Most a kutyákról lesz szó. Régóta törvény szabályozza, hány kutyát tarthat ingyen egy család: egyetlenegyet. A második után adót kell fizetni. Nézzük csak, ez hogyan befolyásolhatja helyzetünket, a néha emlegetett „komfortérzetünket”, vagy éppen helyünket a világban. Kezdjük a haszonelvűséggel! Kinek van (lehet) haszna, kára abból, ha az állampolgár nem az ingyen megengedett egy, hanem három kutyát tart a kapuján belül? Bevételi oldal: az állam adót ró ki két állat után, a gazdi nem egy, hanem három állatot gondoz, szeret és tart el (közvetve az állami bevételhez járul hozzá). A gazda törődést és szeretetet, ragaszkodást kap a kutyájától – ami embertársai részéről nem ingyenes, és már nem is nagyon természetes. Kiadások: az állam évi egyetlen papírdarab költségével terhelődik (e befektetéssel jövedelemre tesz szert csupán amiatt, hogy elhisszük neki: ő eldöntheti, ki mennyiért hány kutyát tarthat), a gazdi megvásárolja a fajtiszta kutyust, időnként beoltatja, féregteleníti, esetenként ivartalanítja, de mindenképpen eteti-itatja, vagyis életének megfelelő feltételeiről önként és felelősséggel gondoskodik. Mindezt miért? Mert szereti a kutyákat! Ez a gazda önként vállalt helye a világban.

Egyszer csak valakik, akik nem kérdeztek meg, eldöntik, hogy február 15-éig azonosító chippel kell „ellátni” kutyáinkat. „A hatályos törvény értelmében.” „Utána majd a szakhatóság szólítja fel és bünteti meg a hanyag gazdákat.” A beültetés és az állat meg a gazdi adatainak bevezetése a regiszterbe mintegy 20 percet vesz igénybe, és 50 lejbe kerül.

A mi kutyánk megvolt enélkül is. Ha valaki nyilván akarja tartani, miért nekem kell azt megfizetni és vállalni az utánajárást? És mi lesz, ha egy hét múlva az akkor „hatályos törvény értelmében” tudnia kell bukfencet vetni, netán önkéntes csaholási jelentést tennie az állambiztonságiaknak? És a mi korcsunk lelkiismereti okokból erre nem lesz képes… Kivégzik? Különben most már 50 lejjel többet ér valami kutya-összehasonlítgatási ranglistán.

A napokban se gazdival, se gazdi nélkül nem tolongtak a kutyák az állatorvosok ajtaja előtt. Magyarán: egyáltalán nem jöttek izgalomba, hogy ihol ni, jár le a határidő…

De a „chippel való ellátás” mellett „a nem fajkutyák ivartalanítása is kötelező”. Na, a bajok itt kezdődnek. A mi kutyánk se nem nemes, se nem többségi nemzeti származású. Csupán egy bájos korcs, amelyet Attila unokatestvérem szívességből szerzett nekünk faluról. Miért kellene ivartalanítani? Ki milyen jogon döntötte el ezt?

Még szerencse, hogy csekély 50 lejért az életét megválthattuk. Mert chip nélkül nem kaphatná meg a kötelező oltásokat, emiatt veszélyes lenne a környezetére és az egész társadalomra… Aztán egy nap a saját udvarunkon lőné agyon valami egyenruhás kivégzőosztag?

Képzeljük csak el, amikor majd ezt a kutyásdit átfordítják az emberre! Nem lesz itt többségi nemzeti román, se tatár, se makedón, se székely, csupán fajtiszta és nem fajtiszta ember. És kötelezővé teszik a keverékek, a korcsok ivartalanítását, majd amikor kezd fogyni az emberi táp, vagy már megépíttette a hatalom a maga piramisát, csatornáját vagy micsodáját, a nem fajtiszta (emberi) egyedeket elaltatják. Amikor már kegyeleminjekció sem lesz, elgázosítják vagy tarkón lövik, vagy éhen pusztítják.

Ugye nem így akartok elbánni az állatokkal és majd magatokkal, egymással is, emberek?