A szentmártoni iskolapénz

Ha most igaznak fogadjuk el a szólást, amely szerint amilyen a nép, olyanok a vezetői, akkor mindannyian mélységesen el kell szégyelljük magunkat a húsvéti (al)polgármester-átverés miatt. Történt ugye, hogy magukat a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) ügyészeinek kiadó csalók telefonon környékeztek meg települési elöljárókat. Bukaresti kihallgatásokkal fenyegetőzve bankszámlák azonosító adatait követelték, amelyeket felhasználva pénzösszegeket emeltek el ezekről a számlákról.

Tudjuk, hogy több polgármesterrel, alpolgármesterrel próbálkoztak, s nemcsak Székelyföldön. Azt viszont nem tudjuk, hogy tulajdonképpen hány számlát sikerült megkárosítaniuk a csalóknak, mert a nyilvánosság számára csupán a csíkszentmártoni történet vált ismertté, ahol az alpolgármestertől nyolcezer lejt lovasítottak meg, s a polgármester, miután már kiszolgáltatta az adatokat, az utolsó pillanatban észbe kapott, s egy másik számlára átutalta a pénzét.

Most tegyük félre azt a sérelmünket, hogy miután a polgármester a román sajtónak elkotyogta a történteket, a saját falubéli közössége által olvasott sajtó képviselőinek már nem akart nyilatkozni. Tulajdonképpen nem is a szerkesztőség sérelme ez, falubelijeit köpi egyféleképpen szembe Gergely András, ha nem tájékoztatja őket becsülettel. Ha megtette volna, talán több részletet tudnánk az esetről, s nem merülnének fel bennünk bizonyos kérdések, gondolatok. Mint például: vajon milyen vaj lehet a fején az olyan községvezetőnek, aki egy „ügyészi” telefon hatására azonnal haptákba áll, s pénzben fellelhető összes vagyonát hajlandó odaadni a fenyegetőnek? De tegyük fel, hogy nincs semmilyen „vaj”, egyszerűen a bukaresti kihallgatások lehetőségétől tojt be az elöljáró. Az igazságügyi rendszer milyen ismeretével rendelkezik egy olyan polgármester, akivel sikeresen elhitetik egy „bukaresti kihallgatás” lehetőségét? De jó, ám legyen: reális veszély lehet a DIICOT bukaresti kihallgatása. De mennyire követi akkor a román közéletben mostanában zajló folyamatokat az az ember, aki úgy gondolja, hogy kenőpénzzel még megoldható a felmerült probléma?

Az egyébként sepsiszentgyörgyi születésű Laura Codruța Kövesi, a Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vezetője mesélte szerda este a Digi24 műsorában, hogy számára az egyik legfurcsább dolog a mostani látványosabb, felfokozottabb korrupcióellenes ügyrendben az volt, ahogy az iratcsomókból kiderült: egyes elöljárók azután is folytatták a bűncselekmények elkövetését, hogy már tudhatták, megfigyelés alatt állnak, zajlik a nyomozás ellenük. Mintha elérhetetlennek gondolták volna magukat, fogalmazott a főügyész. Szerintem a helyzet ennél sötétebb: nem magukat gondolták sérthetetlennek a nép választott vezérei, hanem egyszerűen nem tudatosult bennük, hogy megváltozott a világ: aki nem tartja be az írott szabályokat, arra tényleg lecsaphat a törvény szigora. Mai elöljáróink, úgy tűnik, még egy másik világrendben szocializálódtak, amelyben inkább íratlan szabályoknak kellett megfelelni: annak átható ismeretével kellett rendelkezni, hogy kit mennyivel kell megkenni, miből mennyit hová kell juttatni. A csíkszentmártoni alpolgármestertől kicsalt nyolcezer lej elég vaskos tanulópénz arra, hogy rávilágítson: ideje felébredni.