Hol a hiba?

Nekem nem kellett élelemért sorban állnom – ahogy mondani szokták – a Ceauşescu korszak idején, szüleim, nagyszüleim által elmondott történetek alapján tudom elképzelni az akkori állapotokat. A sokak által visszasírt, illetve kárhoztatott kommunizmushoz képest napjainkban már bőséges a választék az üzletek polcain, nem számít luxuscikknek a kávé, a csokoládé. A boltokból is széles a felhozatal, az ember csak tudja eldönteni, hogy hol költse el a nagy nehezen megkeresett pénzét. És sorolhatnám a számtalan változást – pozitívakat és negatívakat egyaránt –, de van, ami nem változott: az emberek továbbra is sorban állnak.

Sőt, jóval több időt töltenek sorokban, mint húsz évvel korábban: sorban állnak bevásárlókosaraikkal a nagyáruházak pénztárainál, hosszasan várakoznak a különböző szolgáltatóknál a számláik kifizetéséért, órákat töltenek el, míg sorra kerülnek egy vérvételen. Valakit a nemrég megjelent egységes mezőgazdasági támogatások miatt – a Hargita Megyei Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség előtt – kialakult sorok emlékeztettek Ceauşescu idejére. Felháborítónak találta, hogy napokat kell az embereknek sorban állniuk a hivatalok előtt, ahelyett, hogy mezőgazdasági munkájukat végezhetnék a legnagyobb dologidőben.  

Sorban állás közben pedig mindenki talál valakit vagy valamit, akit/amit hibáztathat a várakozás miatt. A várakozók legtöbbször a kevés pénztárgépet, a túlzottan lassú és nyugodt vérmérsékletű kiszolgálókat, az alkalmazott informatikai rendszer hibáit, a más anyanyelvű vagy a kevés hivatalnokot okolják, leggyakrabban pedig az egész rendszerre, a kormányra, az államra dühösek a lassú haladásért. Az ehhez hasonló panaszok vajon mentségek saját mulasztásaikra, vagy valóban hiba van a rendszerben?