Utazások ideje

Nézte a hatalmas hátizsákot, a kedvenc pólóját már sehogy nem tudta begyömöszölni. Talán ott, abba a kis zsebbe belefér. Izgatottan gondolt az elkövetkezendő évekre, arra, hogy teljesen önálló kell legyen ezután. Eszébe jutottak a történetek is a nagy bulikról, amelyeket a nagyobbak meséltek, amikor vakációra hazalátogattak. És most ő is részese lehet mindennek. Persze a tanulást is komolyan fogja venni – fogadkozott magában. Csak kicsit szorult el a torka, amint a szobáján végignézett. A konyhába ment, épp akkor toppant be Jucika néni a szomszédból egy üveg lekvárral. Neki hozta, vigye magával. Az utóbbi napokban egyik-másik szomszéd is benézett hozzájuk, senki nem jött üres kézzel.

„Nagy dolog” – utalt a szomszédasszony a helyzetre. „Nagy bizony. Nekünk nem volt lehetőségünk rá, legalább ő menjen” – válaszolta az édesanyja szipogva, miközben újabb teli befőttes üveget csúsztatott az ételektől már dagadozó utazótáskába abban a tudatban, hogy már nem az a fiú fog hazajönni karácsonykor, aki most elmegy. Az ő kicsi fia, Istenem, most született, most kezdett el járni, most fogta meg pufók kezeivel az arcát, és most volt, amikor Jenőkével, a szomszéd fiúval elindultak és a traktorral egyenesen nekimentek a kerítésnek. Azt hitték, az apja agyonüti, amilyen hirtelen haragú. És most egyetemre megy egy nagyvárosba. „A lesütött húst melegítsd fel, süthetsz melléje szalmapityókát. De a zsírja is jó lesz tízóraira, pakoltam paprikát is. A kenyeret vedd ki a nejlonból, amikor odaérsz, ne izzadjon meg, nagyanyád ma hajnalban sütötte. A tésztát tedd a hűtőbe, nehogy megromoljon” – sorolta.

Pár óra múlva, mikor ott álltak a peronon, apja – aki egyébként nem volt egy érzelgős típus – szorosan magához ölelte. „Viseld jól magad, fiam” – mondta neki, majd még hozzáfűzött volna valamit, de aztán gyorsan félrefordult. Miközben felcihelődött a sok csomaggal a vonatra, hallotta, amint a háta mögött édesanyja az utolsó utasításokat adja az ételek felhasználását illetően. A vonat lassan elindult. „Amint megérkeztél, hívj fel! Vigyázz magadra! És a borkánokat küldd haza!”