„Valami baj van?”

Sokak magatartását „adta vissza” az a csíkszeredai sofőr, aki látva, hogy lefényképezem a tilos helyen parkoló autóját, ingerülten megkérdezte, „valami baj van?”

Mert számára teljesen természetes, ha olyan helyre parkol, ahová nem szabad. Természetes a tilosban parkolás annak a fehér színű autó tulajdonosának is, aki hónapok óta rendszeresen a felfestett helyen – a csíkszeredai Kőrösi Csoma Sándor utcában – állomásoztatja gépkocsiját. A parkolással megbízott csíkszeredai cég pedig kettős mércét alkalmaz. Bőven lett volna alkalma arra, hogy kerékbilincset rakjon a Renault márkájú fehér színű autóra, mégsem tette, inkább az idegenből érkezőket vadássza.
A szürke színű autó vezetőjének középszerű és indulatos kérdése rávilágított egy fontos tényre: Székelyföldön (is) valóban valami baj van. Csak hát mi is a baj?

Baj például az, ha a deviáns viselkedés elfogadott társadalmi normává válik. Közérthetőbben fogalmazok: baj, ha a szabályt áthágó autóvezető számára az jelent problémát, ha felhívják a figyelmét arra, hogy ő biza nem az előírásoknak megfelelően parkol. A „mindenre fittyet hányunk, mert lehet” típusú magatartás nemcsak ártalmas, de rendkívül ragályos is lehet.

Baj az is, ha a városi parkolás felügyeletével megbízott cég csak azoknak az autóit bilincseli le, akik nem fognak ebből nagy ügyet „csinálni”, legrosszabb esetben jól megszidják a parkolóőrt, aztán kifizetik a hatvankét lejt és a bilincs levétele után továbbállnak. És ugyancsak baj, ha a jómódú (nevezzük gazdagnak) autótulajdonosok nemcsak úgy vélik, hogy számukra megengedett a tilos helyen való parkolás, hanem erről meg is győződhettek, nekik tényleg szabad.

Csíkszereda önkormányzata megvívta a maga harcát, amikor 2009-ben magáncégnek adta ki a parkolórendszer üzemeltetését. Sok víznek kellett lefolynia az Olton, amíg a csíkszeredaiak megszokták, hogy az addigi káosszerű parkolás szabályok alapján működik. Már eleve az is szokatlan volt a többség számára, hogy vannak előírások és ezek része a számonkérés, vagyis a bilincs – kivéve, akinek nem. Kialakult egy rendszer: ide lehet parkolni, oda nem, lehet jegyet váltani vagy bérletet. És nagyjából volt értelme az egésznek, még a városképnek is jót tett.

Több évnek kellett eltelnie, amíg ez rögzült, amíg a parkolási rendszabály általános normává változott. Kár lenne mindent elölről kezdeni, csak hogy kedvükben járhassanak a kivételeknek.